[Újabb kritika, újabb szerző? Megtáltosodtunk? Üdvözöljétek köreinkben Fenrirt!
- AnimeComment]
Mielőtt belekezdenék a fentebb írt egy részes anime film kivesézésébe, be kell vallanom nektek töredelmesen, hogy amióta nézek animéket, sose rajongtam semmilyen sport / autóversenyzős sorozatért, vagy filmért.
Alapjában véve semmilyen sporttal sincs bajom, sőt, kifejezetten tisztelem azokat, kik valamelyiket komolyan űzik, de számomra, mint média sosem volt szórakoztató, így lekötni se tudtam magamat még a nézésükkel sem. Talán ezért értek mostanában váratlanul engemet a változások, hogy elkezdtem az animéken belül olyan műfajokkal kísérletezni, melyektől ódzkodtam, mint vérfarkas az ezüstfegyvertől.
Nem, mostanra se békültem meg a sport animék műfajával, csupán tettem egy lépést a kapujuk fele, és benéztem a rácsokon keresztül, hogy megtudjam, van e fény odaát. Tisztelettel jelentem, van!
Amikor keresgéltem, nem volt kifejezettem célpontom a műfajon belül, de megpillantva a Redline nevet, valami rémleni kezdett. Némi keresgélés után az emlékeim között be is ugrott egy tavalyi, röpke egy-két perces trailer, melyben egy sárga, vádul száguldó, Mad Max filmeket idéző környezetben, és azon film járműveire hajazó sport autó hasított egy sivatagban. Az Elvis frizurás, bőrkabátos fickó, ki történetünk főhőse, JP, irgalmat nem ismerően nyomta a padlógázt, szinte azzal fenyegetve a pokol szülte masinát, hogy darabjaira hullik szét. Akkor még nem láttam meg a varázst teljes egészében, de örülök, hogy végül az utamba akadt ez a movie.
A történet a trailerben is szereplő versennyel kezdődik, a Yellow line-nal, mely aktív tíz perc adrenalin pumpáló versenyével kényszerítette alsó álkapcsomat a padlóra. Nem mondom kis híja volt, hogy megpofozgassam magamat révületemben, hogy ez a darab, hogy nem akadt eddig az utamba?
Az animáció, a környezet és a karakterek kinézete első osztályú, látszik, hogy vért, és verejtéket nem kímélve dolgoztak ezeken sok éven át, míg tökéletesre nem csiszolták. A látvány igen egyedi, és talán elsőre kicsit fakónak hatnak a színek, de kit érdekel, ha ilyen jól áll neki?
A zene remekül illeszkedik a jelenetekhez, a nyugodt rigmusok éreztetik a karakterek vágyakozását a célért, vagy mikor visszaemlékeznek a szomorkás múltra. A techno-s betétek ellenben elkezdik pörgetni a dolgokat, és addig fokozzák a jelenetekkel összedolgozva a hangulatot, hogy szinte már mi is kapaszkodunk székünk karfájába, és tapadunk a háttámlának, mintha magunk is legalább 300 km/h sebességgel hasítanánk a vörös vonal felé.
Ezzel el is érkeztünk a történet motivációs pontjához, a Redline-hoz. Valahol a távoli jövőben mikor már az emberiség elvegyült az űr mélységeiben a többi idegen fajjal, mikor űrhajók uralják az univerzum sztrádáit, mikor már mindenki legfeljebb gyaloglásként tekint a földi közlekedésre, van egy verseny, mely tiltott galaxis szerte. Ez a Redline.
A verseny grandiózus hosszúságú, és életveszélyes, ráadásul akkori felfogás szerint egy elavult technológiával vívják a pilóták csatájukat… a jó öreg robbanó motoros, négy kerék meghajtású (már amelyik négy) földi járgányokkal. A különbség annyi, hogy olyan borzalmas sebességgel száguldanak, hogy korunk nitrózott verdái is elbújhatnak mellettük.
Egy igazi halál futam, de a győztes a hatalmas pénzösszegen kívül bezsebeli azt a dicsőséget melyről minden autóversenyző álmodik, hogy a legjobbak között is ő legyen a legjobb, és legismertebb. A bajnok.
Spoilerezés nélkül nehéz lenne írni a történetről, vagy a karakterekről, így nem is teszem. Csak annyit mondok, hogy ne várjunk túl sokat ilyen téren. Ezzel nem azt akarom sejtetni, hogy nem érdekes jellemek, mert azok, sőt, sose vártam volna ennyit egy sport animétől, de mivel nem sorozat, ha nem egy movie, így a kicsivel több, mint másfél órás játékidő nem engedi a komolyabb megismerésüket. Ettől függetlenül jól eltaláltak, és változatosak. Még némi romantikát is belecsempésztek a készítők, mely nálam még egy plusz pontot jelentet.
Mikor végig pörgött a film, úgy álltam fel a gép elől, hogy ingattam a fejemet, és jól megfedtem magamat, amiért hanyagoltam ez a műfajt. A Redline nálam bekerült a képzeletbeli top 10-be, és maradandó emléket hagyott. Valószínűleg mivel ez volt az első tűzkeresztségem lehet kicsit erősebben is hatott rám a dolog, de miután megnéztem, láttam, hogy más kritikusok is igen pozitív véleményt alkottak róla. Egyesek mesterműként emlegették.
Talán ha nem is mestermű, de ez egy igen remek anime movie, melyet bátran ajánlok bárkinek. Így hát mást már nem is tudok mondani, mint: öveket becsatolni, és kapaszkodjatok!
Értékelés : 9,5
Linkek:
Wikipedia
ANN
AnimeAddicts
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.