Szóval doujinshi, azaz az amatőr lelkességek, az animék szerelmespárocskáinak rajongóinak, a nem arra célzott animék teljesen random szereplőinek szexuális elkeverése, és még megannyi, kimondani túl parázna dolgok gyűjteménye. Rengeteg a kérdés, de főként az a legizgatóbb, hogyan és miért lehet egy amatőr műfaj annyira csábító, hogy minden fangörl doujinshit akar rajzolni.

Ez után a fantasztikusra sikerült bekezdés után már csak egy kérdésem van. Hol is írtam hülyeséget a fenti bekezdés során? Eltaláltátok, sehol.
De bizony kihagytam ennél sokkal több, és sokkal lényegesebb tényt. Mert azt már mind nagyon jól tudjuk, hogy a fangörlizmus pont olyan látványos, amennyire mélyen van az értelmi színvonal és a lényegesség horizontja alatt. Megmondva a tutit, el is kell mondanom milyen információt is hiányol átlagosan a nyugati társadalom a doujinshikkel kapcsolatban:

A doujinshi, mint kiadási forma, gyakorlatilag egyidős a manga kiadási formájával, és annyiban különbözik lényegileg, hogy a kiadás és a kereskedelem szintje nem vállalati mértékű. A doujinshi az az eredeti munka, amit a szerző maga gyártat le, és ad el akár konvenciókon, akár rövid közvetítéssel üzleteknek.
A doujin, amit manapság tapasztalunk, és ami ettől fügetlenül koránt sem teszi ki túlzottan mérvadó százalékát a kategória egészének, a '80-as években ütötte fel a fejét először, és egyből sikert aratott. Ekkor kezdtek el a fanok, az otakuk, és az amatőr művészek saját doujinshiket alkotni, megszülettek a történetfolytatások, a hentai átírások, és lassan, a doujinshik egy kicsiny szegletével eljutottunk odáig, hogy a világban elharapózó Japanimánia a kétezres évek közepén egyre jobban felfigyel a rövid, főként mainstream animékhez kapcsolható munkákra, vagy azok elektronikus formáira. Csakúgy, ahogy az animékkel hajdanán, a két fő tévképzet hipergyorsan elterjedt; a doujinshik az elvetemült fanok új műfaja lettek - a furcsa rajzfilmeket a furcsa képregényekként követték a köztudatban, és rögtön előjött a megbélyegzés, ezek kilencvenkilenc százaléka is hentai - azaz pornó. Ez az az elképzelés, ami még évekig akár erősen fog gyökerezni a legtöbb laikusban, márpedig a jelenlegi környezet sem segít; próbáljunk csak meg bármilyen főbb animét/mangát keresni a neten egy plusz doujinshi taggal. A találatok kilencven százaléka bizony hentai.

Míg a doujinshi ipar évente hihetetlen összegegket mozgat meg japánban, hatalmas méretű kiállításokat és vásárokat él meg, kísérője a mindennapi életnek, választékossága és egyedi remekei megérthetetlen magasságokba szöknek árban, egyes darabok a nyugati festmény, vagy könyvgyűjtőkhöz hasonlatos mozgalmas utakat járnak be, addig a japánban otakunak - azaz az elvetemült rajongónak - kezében forgó különféle speciális hentaik, híres karakterek megszemélyesítéséből születő remekek jutnak el nyugatra legsűrűbben. Ezeket minden elvetemült fanboy és fangörl begyűjti, így a gyakorlatilag kifordított tendencia megint görbe tükröt mutat Japán távoli kultúrájára.
Nem csoda, a türelmesebb szörfölők is előbb utóbb ráunnak a folyton-folyvást feltűnő extrém darabokra, és legszivesebben kitörölnék emlékeikből a szónak még csak a jelentését is, miközben, az önhibán kívüli tájékozatlan indulás bosszújaként nem látnak csodás rajzolású, népszerű mangákat megszégyenítő, szemeket rabul ejtő történeteket, és nem látják a gyönyörű testeket ábrázoló, szenzitív képsorokkal játszó, teljesen egészséges szexet felvonultató H doujinok egyikét sem.

Bizonyíték?
Nézz utána magad.
Megéri.