Zárójel nyit, fanszervíz a négyzeten plusz fanszervíz szorozva másodlagos karakterek, zárójel bezárva, szorozva nekomimi faktorral.

Röviden ennyi a kis - és leplezetlenül különös  - iskola élete, azaz mondhatnánk a főszereplőé, a környezet meg nem számít, legalábbis nem így látszik. Hogy a "kis balek, akit minden nő akar" sablon hogy lehet ennyire érdekes mégis, na ezt akartam kitalálni a sorozat alatt, és végül jót sikerült szórakoznom, hiszen megszokott, és a csekélyke újító pillanatok remek poénokat raktak elém.
A fanszervízt ettől még tárgyalni kell, hiszen a Kanokon ebben is multizsáner; minden lehetséges fétisből (na jó, csak majdnem) van benne, kezdve az nekomimi és loli utalásokkal egészképernyős reklámozásával, át a nem-emberi szépségeken, a már-már nem is fétis pedofil poénokig. Mondjuk talán az igazán jellemző lehet, hogy ezekre jobban emlékszem, mint a sztorira.

A képek persze ötcsillagosak, hiszen az egész műsor a fanszervízre épít, nomeg a (majdnem Kifelejtettem) bishi cukiságra. Be kell vallani, a lányok tudnak őrjítően kinézni, és ehhez nem kell minden részben menetrendszerűen kivillantaniuk a cickókat - megjegyzendő, van akinek nem lenne mit; benne viszont pont ez a varázserő.
A hangzás ehhez, és a sokéves átlaghoz, képest remekül tartja a színvonalat. Nem a zenékről beszélek, azok eléggé átlagosak a hamar-felejtés szindróma fellépéséhez, inkább a szinkronhangokról, amik engem, még a távlati memória homálya ellenére is emlékeztetnek egyik évekkel ezelőtti bejegyzésemre, amiben a japán hölgyek bizonyos erotikus jellemzőit taglaltam. Igazi ecchi, méghozzá a javából.

Pártatlanságomat fenntartva - remek ecchi komédia, fantasztikus képáradat, átlagos történet, már csak popcorn kell és kóla, meg egy kis lusta délután, és hajlandóság a realitások mellőzésére, főként a szépség oltárán.

Én meg még mindig hallani akarom azokat a hangokat.
Élőben!
 

Értékelés: 7,5

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts