2009. november 14. 15:00 - Peorth

Takahashi Rumiko és a Ranma 1/2

Nő létére odáig van a baseballért, a leghosszabb telefonbeszélgetése 12 órás volt, és a földrengés-nél már csak a határidőt számon kérő szerkesztőtől fél jobban. Elismerem, a mangaka Takahashi Rumikoról és munkásságáról ezek a villáminfók még nem árulnak el sok mindent, de míg a vele készített 100 kérdés-100 válasz interjút olvasgattam, úgy éreztem, egy ilyen szórakoztató és színes egyéniség mindenképp megérdemli, hogy ne csak az őt híressé tevő animékről legyen szó, hanem róla magáról is.
 
Kis hazánkban főleg az Inuyasha-rajongóknak mond valamit a neve, de az elmúlt pár hétben talán mások számára is kezdett ismerősen csengeni, amikor kiderült, hogy hosszú idő után ott folytatják az anime történetét, ahol az előzőleg abbamaradt. Bár az Inuyasha érdemeit-sikereit mi sem vonhatjuk kétségbe, a mangaka fantáziavilága, melyet 6-részes OVA-sorozata után már csak Rumic Worldként szokás emlegetni, olyannyira kiterjedt és változatos, hogy vétek lenne szemet hunyni más munkái felett. Nem csak azért, mert a közönség egytől egyig falta mindegyiket, és több ma már igazi klasszikusnak számít (lásd Urusei Yatsura), hanem azért is, mert hozzám hasonlóan talán mások fejében is ott motoszkál a (talán előítéletekkel teli) kérdés: miért készít egy nő a hagyományos romantikus shoujo-mesék helyett olykor harcolós, olykor ecchi-jellegű shouneneket és seineneket? És vajon mit tud kihozni belőlük? A mangaka már csak azért is nagy fejszébe vágta a fejszéjét, mert bár szórakoztató, ahogy nőként lát bizonyos dolgokat, kérdés, hogy meddig futja az erejéből? Hisz nem rövid munkákról beszélünk, a leghíresebb mangáiból készült animék mind 100-200 rész között mozognak.
Hogy mik a válaszok a fenti kérdésekre, és mégis mi a hölgy töretlen sikerének a titka, arra az elkövetkezendő (és egyelőre beláthatatlan kezdetű és hosszúságú) időszakban próbálok meg majd felelni a művein keresztül, s azok közül is főleg egyre fókuszálva, nevezetesen a Ranma 1/2-re. 
Az anime, melynek címszereplője egy szerencsétlen baleset folytán egyszerre tapasztalhatja meg a fiúk és lányok mindennapjainak nehézségeit, szintén olyan sorozat, amelyet az európai nézők is jól ismerhetnek, az első részeket én speciel a német kereskedelmi adókon láttam először. Az eredeti manga 1987 és 1996 között futott, s az Urusei Yatsura után Rumiko első nagyobb lélegzetvételű munkája volt. A szerző elmondása szerint elsősorban olyan mangával akart előállni, ami a fiatalabbak számára is élvezhető, és főleg kamaszfiúknak szól. A sors iróniája, hogy a publikálás után mégis hatványozottan több lányrajongóra tett szert a manga és az anime, valószínűleg a karakterek közötti kapcsolatok kusza és roppant szórakoztató alakulása miatt, illetve a látványos harcok még azok figyelmét is maximálisan lekötik, akik amúgy nem érdeklődnek az ilyen jellegű dolgok iránt.
 
Mivel egy meglehetősen hosszú sorozatról van szó (ami ráadásul még amúgy is egy tucat OVA-t és mozifilmet ölel fel), a kritikákat a nyugati országok évadfelosztása szerint tervezem megírni, az egyszerűség és átláthatóság kedvéért. Ezek pedig a következők lesznek:
Digital Dojo,
Anything Goes Martial Arts,
Hard Battle,
Outta Control,
Martial Mayhem,
Random Rhapsody és a
Ranma Forever,
bezárulva a sorozathoz készült specielekkel.
 
Linkek:
Rumic World
Wikipedia
AnimeAddicts

 

Címkék: ranma 1 2
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://animecomment.blog.hu/api/trackback/id/tr651524478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása