Amikor nekikezdtem ennek az írásak, kissé el voltam tévedve, ugyanis azt hittem, hogy már írtunk a Love Hináról. Pedig, nem. Így köztünk megmondva ez éppenséggel olyasmi, amivel nem kérkednem kellene, hiszen amíg egy olyan oldal, mint a miénk nem írt a Love Hináról, addig nem is igazán animeoldal.
Bizony a Love Hina ennyire beitta magát a világ tudatába, bárhol járjunk is a neten, annak legeldugottabb sarkában is ismerni fogják a Love Hinát, és azonnal tudják majd azonosítani az animék színes csoportjával. Annak idején, amikor felütötte a fejét a nagy anime láz, amit már nem rajzfilm (cartoon) címkével láttak el, bizony a Love Hina az elsők között volt, amit mindenki felfedezhetett magának.
A történet, ami több sebből vérzik, soha sem tudni, hogy igazából vicces, vagy röhelyes, mégis megállta és megállja a helyét, és azóta tudjuk is, hogy mindez Japánban teljesen általános. Talán pont az elsősége volt az, ami miatt még mindig megemlíthető aime, hiszen a friss, már nem túlszofisztikált, nem csak nőknek készült romantikus történet, mindenkit megfogott magának.
A történet, ahogy azt egy igazi háremtől várhatjuk, bedobja a jobbára balek főszereplőt egy lányok által lakott, gyakorlatilag kollégiumként használt épületbe, egy feltétellel: amíg be nem kerül az egyetemre, addig ő lesz a háziúr - azaz ő csinál mindent a lányok helyett. Természetesen ez az időszak évekig tart, ezalatt az idő alatt pedig mindenki össze akarja hozni a Hinával, aki ezt, és a fiú szinte minden lépését egy égrengető rúgással vagy pofonnal honorálja, egészen amíg... Mindenki tudja, nem?
Nos, ehhez a tökéletesen átlátszó történethez a készítők tudtak megfelelő színavalkádot csinálni, tökéletesen visszaadni a karaktereket színekkel és megfelelő rajzolással, úgy, hogy még ma is teljesen újnak hat a képi világ. Az anime talán legerősebb oldala a mindig megfelelő minőség a képernyőn, ellenére a feltűnő buta és egyszerű pillanatoknak is.
A képekkel szemben a hangzás viszont nem ment annyira csodásan, a zenék teljes mértékben felejthetőek, talán az opening és az ending kivételével, amiket is leginkább a hozzájuk tartozó képsorok ragasztanak a fülünkbe. A szinkronhangok persze ettől még elegánsan veszik az akadályt, pár nagyobb név, ismerősebb hang szerepel, és nem lehet panasz a hangok játékára (itt sem).
Végeredményül pedig mit is kapunk? Egy, a köz emlékeibe sokkal inkább beivódott animét, mint gyakorlatilag bármelyik klasszis, amiket mi, itt az AnimeCommentnél 10 ponttal jutalmaztunk. Hogy miért? Ez aztán a rejtély a javából, beállítható a Dragon Ball és a Sailor Moon mellé, viszont innen is ki fog tűnni, nem is kicsit.
Értékelés: 7,8
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.