Ritkán szoktam belevégni új sorozatokba, de amikor megláttam, hogy a Ristorante Paradiso egy kellemes olasz étteremmel és pár éltes úriemberrel kecsegtet, úgy éreztem, ez alkalommal muszáj lesz kivételt tenni, hisz a hangulatosság garantált lesz.

Főszereplőnk jelen esetben a huszas évei elején járó Nicoletta, aki nagy utat tesz meg Japánból Rómába, csak hogy felkutassa rég nem látott édesanyját, aki anno még egy szerelem kedvéért mondott le lánya neveléséről és ruccant ki, majd ragadt az olasz fővárosban. (Az anya, Olga választottja soha nem kezdett volna egy elvált asszonnyal, ezért hozza meg az erkölcsileg ennek ellenére továbbra is  megkérdőjelezhető döntését). Nicoletta  tehát teljesen felpaprikázva érkezik a Casetta Dell'orso nevű étterembe, melynek tulajdonosai soha nem látott mostohaapja és felesége, Olga. A fiatal lánynak feltett szándéka, hogy kitáláljon a férfi előtt és jól beolvasson anyjának, ám mielőtt ez megtörténhetne, Olga egy kis időt kér, cserébe pedig teljes ellátást biztosít Nicolettának. Nicoletta elfogadja az ideiglenes békeszerződést, ám továbbra sem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy egy idegen országban van, különösebb (élet)célok nélkül, ráadásul az étterem egyik pincére, Claudio is mély benyomást tesz rá. Ennek megfelelően random módon, de legalább jön az ötlet, hogy csatlakozzon a Casetta Dell'orso stábjához, mint lelkes tanonc. Az élet azonban nem csak krumplipucolásból és panírozásból áll a konyhában sem, hisz minél több időt tölt el az ízlésesen titkozatos étterem idős dolgozói társaságában, annál inkább összeáll előtte a hely és Claudioék közös múltja, s választ kapunk olyan kérdésekre is, mint, hogy miért csak idős úriemberek dolgoznak az étteremben? Miért visel mindenki szemüveget? És mit tudnak ezek a férfiak, hogy a hely Róma egyik legzsúfoltabb falatozója minden este, melyet főleg a hasonló korú és egyedülálló hölgyek látogatnak?

Nicolettan kívül tehát a hat idős férfi életébe is bepillantást nyerhetünk: ahogy az lenni szokott, elviekben mindegyikük egy-egy típust testesítene meg, de szerencsére nem a hárem animékből ismert klisékkel tarkítva - a készítők törekedtek a valóságszerűségre, ezért a csapatban többek-közt nem fűnek-fának udvarló amarózót, hanem a korának megfelelően zsémbes öregembert láthatunk. A sorozat egyébként ezen a ponton saját farkába harap, hisz ahhoz képest, hogy a bácsik hatan vannak, csak egy-kettő személyisége tárul fel valamelyest jobban vagy különállóbban a többiekétől. Noha mindenkinek megvan a saját epizódja, amikor egy hangyányival jobban meg lehet őket ismerni, ez még mindig nagyon kevés. Idős emberekről van szó, s bár 11 részben nem tárulhatnak fel élettörténetek, én nem bántam volna, ha egy kicsit alaposabban a múltba nézünk.

Műfajilag joseiről beszélhetünk, ennek megfelelően a történetvezetés csöppet sem harsány, mondhatnánk azt is, hogy senki sem fog szívrohamot kapni az anime nézése közben. A sorozat egyik legfontosabb eszköze a hangulatteremtés, ami maximálisan át is jön, és nincs ember, aki a legvégén ne vágyakozna legalább egy nagyon kicsit Rómába -  gyakoriak az állóképek, amik a környezetrajzok esetében nem jelentenek problémát, hisz azok nagyon szépek, és az épületek, csak úgy mint a zene, hűen tükrözik az ódon és varázslatos európaiságot. Épp ezért szúr szemet a számítógépes grafika, ami -szó se róla, szép és jó és modern, de ebbe az animébe egyszerűen nem illik bele, ráadásul tökéletesen felesleges is. Azonban, hogy ne csak ezen bosszankodjunk, ott van még a karakterdizájn is, amit nyugodt szívvel lehet egyedinek nevezni, én viszont mégis maradnék a csúnyánál, főleg ami a női szereplőket illeti. A szögletes, markáns áll és a lepényszáj még csak-csak passzol az idős férfiakhoz, ám egy előkelő hölgy esetében ez már nagyonis kétséges:  bizonyos nézőpontból mutatva nem egy dívának beállított asszonyról jutott eszembe a gonosz nyugati boszorkány az Óz, a csodák csodájából.

Mindent összevetve a Ristorante Paradisot leginkább a sorozatban is látható, szépen tálalt fogások egyikéhez lehetne hasonlítani: egy röpke, hangulatos, borozgatós anime az intellektuális környezetváltozásra vágyók számára, amit csak az ment meg a középszerű semlegességtől, hogy nem a jól megszokott japán környezetben és egy sushi-bárban játszódik, hanem próbál valamit pedzegetni Európával.

Értékelés: 7

Linkek:
AnimeAddicts
AniDB