Egy afro, egy kard, egy csomag cigi és limonádé.
Mindig csak limonádé.

Talán az utóbbitól lesz az egész sorozat olyan, hogy elhúzzuk a szánkat, de az egész miliő olyan betegesen Amerikai, hogy azt fáj animének neveznem. Hogy miért? A kis Afro apját megölik a szeme láttára, erre ő természetesen vérbosszút fogad, és tökéletes gyilkológéppé válik, az érzelmek pedig teljesen sokadlagosak. Még a limonádé is fontosabb képbeli élményt nyújt, mint a "bele kellett írni" érzet által megsavanyodott emocionális vonal.
De persze van pozitívum, ami ebből a savanyított képből fakad, mégpedig az, hogy Afro határok nélkül gyilkolhat halomra mindenkit. Magyarázat? Ő a második. Pont.

A grafikáról, teljesen ellentétesen a háttérbe helyezett történettel szemben viszont, lehet nagyon jókat szólni. Nem a hátterek a tökéletesek, mert azok általában nem nagyon léteznek, de a dinamikus mozgás, és a sajátos, Amerikaiasra szabott rajzolás teljesen megadja az öldöklésnek az alaphangulatot, amit a szinezés is jól alátámaszt.
A szinkronról nem szólnék sokat, lévén a film egyértelműen Amerikának készült, pár nagy név bedobásra került, ami tett is az élvezhetőségért, de az emellé kikerülő szinkronok már koránt sem voltak briliánsak, és ismételték magukat.

Ha szakbarbár akarok lenni, azt mondom, a film kultúrbarbár, mert csokorba szed minden kiemelhetően nyugati jellemzőt, és ezeket nyugatnak adja, de ezzel szemet hunynék, hozzá teszem ostobán, az egyértelmű tény felett; ez az anime a nagy Amerikai piacnak készült, és pont ez a dolga. A nagy Amerikai kritikusok lelkesednek érte, főleg mivel itt van már a film is, nomeg mert ők is Amerikaiak, egyébként is, ezért kapnak fizetést, meg különben is, csiripelnek a maradak és mindjárt itt a tavasz. Persze én is kiosztom a saját véleményemet, tisztábban és érthetőbben, mint az említettek, gondolva arra, hogy mit ért el mégis a rajzolás és az animáció, amellett, hogy a belehelyezett szellemi tényező szart sem ér.
 

Értékelés: 5

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts