A Di Gi Charathoz részben egy spontán felindulásnak köszönhetően (hisz 16-szor 3 perc nem nagy erőfeszítés), részben pedig az ehhez kiadott, s a szereplőket az eredeti műhöz képest alternatív kontextusba helyező Winter Garden által jutottam el - mert hogy ez az anime igencsak népes családdal büszkélkedhet, annak ellenére, hogy eredetileg az akihabarai illetőségű Gamers üzletet volt hivatott reklámozni: számos special részt, egy movie-t, egy ova-t és a jelen kritikában tárgyalt történet egy hosszabb terjedelmű újradolgozását is piacra dobták az ezredforduló környékén.
A sima Di Gi Charat esetében összefüggő cselekményről nem nagyon beszélhetünk. Az alapszituáció szerint Dejiko, Puchiko és az "izé" fogalmát maximálisan (de a sorozatban nem egyedülálló módon) kimerítő Gema az űrből érkezve a Földön ragadnak. Szállásra persze hol máshol, mint egy Gamers üzletben találnak, ahol cserébe besegítenek és a vevőket szolgálják ki. Később persze több más szereplő is feltűnik, mind furcsábbnál furcsább természettel, de hát ez valahogy az egész sorozatra igaz: olyan kis idiótán fura.
Elvileg egy nagyobb gyerekeket megcélzó komédiáról van szó, de akárhányszor a besorolásra gondoltam egy-egy poén láttán, a kissrácok helyett valahogy mindig nagyobb testvéreik (akik egyben lelkes Gamers és hasonló jellegű boltok törzsvásárlói) egymásra kacsintgató képe jelent meg előttem. Nem véletlen, hisz a nyers humor legfőbb forrása inkább a kicsit idősebb korosztály számára követhető igazán. Ami viszont a nagyok agyára mehet, az az eszeveszett tempó, amit a sorozat diktál: a logika és a következetesség köszönő viszonyban sincs az eseményekkel, ahogy az egy meséhez illik. A Di Gi Charat teljesen kiszámíthatatlan, soha nem lehet tudni, hogy mi történik a következő percben. Minden esetre ha sikerül elcsípni a ritmust, nagy baj már nem érhet, bár ami azt illeti, bizonyos óvintézkedések még elkélnek ott a fül környékén, ami egyfelől dicsérheti a seyuuk munkáját, másfelől pedig felkergethet a háztetőre. Ráadásul Dejikoék sajnos nem csak a fülre, de a szemre is elég nagy veszélyt jelenthetnek, kivéve, ha előtte erősen ráállítjuk az agyunkat: amit látunk, az utolsó percig nem szabad komolyan venni, elvégre promóciónak indult, ugyanakkor tudatos munkáról van szó. A hátterek legtöbbször olyan szinten elnagyoltak, hogy a gyors képváltások ellenére is azonnal felmérhetjük, hány vonalból húzták meg az utcát, rajta a házakkal. Karakterdizájnt emlegetni pedig nincs is értelme, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a főbb szereplőkön kívül a legkedveltebb megoldás az emberek ábrázolására a kukacforma. Azért azt mindenképpen le kell szögezni, hogy ahogy telik az idő és jönnek ki az újabb Di Gi Charat részek, a grafika színvonala is egyre magasabb, s a hivatalos honlapon meg is lehet tekinteni: a karakterrajzok magasszintűek, modernek és erősen közelítenek a "tipikus shoujo" felé.
Valamennyi időre el lehet merülni ebben a rövid és gyors agymenésben, de mire én a végére értem, személy szerint annyira vágytam arra, hogy megnézzek valamit, ami "normális", hogy az elmondhatatlan. Minden gyorskúrától függetlenül azonban biztos vagyok benne, hogy így is szembe találkoztam most olyan jelenetekkel vagy figurákkal, amelyek jó időre maradandó (vizuális) nyomot hagynak majd bennem.
Értékelés: 7.1
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.