2008. december 28. 15:00 - Peorth

Happy Seven: The TV Manga

A főszereplő Amano iskolájának falain belül működik a Jó Szerencsét Kutatók Klubja, melynek 10 tagja még valamikor a történetünk kezdete előtt verbuválódhatott össze, hogy azokon segítsen, akik úgy érzik, életük mellékvágányra siklott vagy kilátástalannak tűnik jelenlegi helyzetük, jövőjük.
Természetesen nem egy egyszerű, önkéntes tinikből álló lelkisegélyszolgálat amatőr egyesületével állunk szemben: adott hét lány, akik át tudnak változni - ők alkotják a tényleges Happy Sevent. Segítőjük közé tartozik a rendkívül okos és jó műszerészi hajlamokkal megáldott Kuan, valamint a diáklány alakját felöltő kutyaisten Shoujo és a klub egyetlen fiú tagja, Kikunosuke, aki szintén képes az átváltozásra.
S hogy miért van szükség a hókuszpókuszra? Mert a balszerencse nem magától kísérti az epizódonként felbukkanó, gyanútlan és szomorú segítségkérőket. Minden baj forrása az áldozatok testébe költöző démonfaj, a magatsugamik. Sokan vannak és sokféle gondot okozhatnak: féltékenységet, betegséget, szerelmi bánatot. A háttérben pedig akik a szörnyeket utasítgatják, nem mások, mint a még iskolás Tomoya és boszorkánysegédje, Kokuanten, akik nem kisebb vállalkozásra, mint a Happy Seven és a világ elpusztítására törekednek. 

Sokatokban felmerülhet a kérdés, hogy hogyan keveredik mindebbe bele az írás elején említett Amano? Nos, magatsugami ide, magatsugami oda, ő magától is annyit bír szerencsétlenkedni, mint más még egész életében sem, de miután egy olyan rejtélyes erő tulajdonosa, amit még ő maga sem sejt, de a többi mágikus képeséggel rendelkező karakter igen, hamarosan a démontámadások célpontjává válik, illetve a Happy Seven védelmét élvezheti. Minden baj ellenére Amanonak, mint egy tipikus shoujo főszereplőnek a lelkesedése töretlen, ráadásul beleszeret Kikunosukebe, s hogy minél több időt tölthessen frissen szerzett barátaival, a klub menedzserének nevezi ki magát, s innentől kezdve együtt keresik a boldogtalan emberek számára a megoldást.


Az anime alaptörténete tehát nem túl bonyolult és megvan benne minden klisé, amit el lehet képzelni, ettől függetlenül a sztori kitalálói törekedtek arra, hogy a Happy Seven kicsit azért más legyen. Ennek egyik jó eszköze, hogy nem Amanot tették meg a szuperhősnők legszuperebbikének, illetve, hogy érezhetően több (de azért hasonló) korosztályból származó nézőt próbáltak meg leültetni a tévé képernyője elé (s gondolok itt a legidősebb klubtag, Miku-san enyhén kétértelmű kommentárjaira).
A változatosság egyik eszközének akarhatták azt is, hogy a 13 rész alatt rengeteg szereplőt vonultatnak fel, ami elég vakmerő vállalkozás, ha azt vesszük, hogy nem csak a neveket nehéz megjegyezni, de még olyan karaktert sem könnyű találni, akit igazán meg lehetne szeretni, mert mindenkire egységesen kevés idő jut, leheletnyi különbségekkel. Komoly gondot jelent bizonyos kérdések megválaszolatlansága is. Mert azt még csak-csak el lehetne kész tényként fogadni, hogy vannak fiatalok, akik varázslatos erőkkel rendelkeznek és kész - anélkül, hogy feltétlenül firtatnánk, hogyan és miért ők lettek azok (a hiányérzetet csak nehezen, de el lehet nyomni), de hogy az indok, ami alapján Tomoya bosszút esküdött a Happy Seven ellen, mennyire igaz, s mi történt valójában a múltban, meglehetősen ködös marad még a sorozat végére is. Emellett ott van még az is, hogy egyes szereplők az átváltozás után más, a valódi énjükkel teljesen szembehelyezkedő személyiségjegyeket mutatnak. Mi lehet ennek az oka és miért csak egy-kettő alakra jellemző ez?
A titokzatosság nem feltétlenül rossz dolog és ki lehet használni, hisz 13 részben nincs túl sok idő a vacakolásra, filozofálgatásra, de a mindenre kiterjedő homály maradjon csak a balladák jellegzetessége.

Műfajilag nem csak magical girl animéről van szó: az iskolai életbe való bepillantás mellett egy vérbeli hárem történetet is láthatunk, hisz ahány női szereplőt felvonultatnak a sorozatban, azok közül majdnem mindegyik (még Kokuanten is) beleszeret szerencsétlen Kikunosukebe. A legtöbb poén természetesen ebből fakad, s ha figyelembe vesszük ezt, plusz a sorozat közepe felé felbukkanó Lucky Three látványos megjelenését, akkor csak igazán nehezen tudom eldönteni, hogy egy paródiát nézek (aminek azért elég gyenge) vagy egy olyan sorozatot, ami komolyan veszi magát (s ennek még gyengébb lenne).
Néha az az érzése az embernek, hogy inkább a grafikára és a szó szerinti nézhetőségre fektettek több hangsúlyt, a karakterdizájn ugyanis elég jó, a kosztümök is szépek, hőseinket pedig a legtöbbször chibi-alakban láthatjuk.
Ha (még egy) jó pontot kéne keresni a Happy Sevenben, az maradéktalanul az alapvetően előzetes funkciót betöltő pár perces szösszenet lenne. Míg ugyanis a következő részből láthatunk az alsó sorokban jeleneteket, addig párhuzamosan Amano két barátnője készít interjút az egyes klubtagokkal, "nézői-rajongói levelek" alapján. Ezek többnyire valóban viccesek lettek, de 13-szor másfél perc és a szép figurák sajnos közel sem elegek ahhoz, hogy elvigyenek egy rövidebb sorozatot a hátukon. Ennek függvényében az sem meglepő, hogy bár 2005-ös sztoriról beszélünk, a Happy Seven nem tudott bekúszni az ismertség-ismeretlenség perifériájáról az animenézők tudatába.

Értékelés: 6.1

Linkek:
AniDB
(Magyar nyelven mi vagyunk az elsők.)

Címkék: happy seven é:6
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://animecomment.blog.hu/api/trackback/id/tr62835150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása