Ryuken szülei értetlenül és rémülten ültek a rendőrség épületének egyik folyosóján.
Mindkettejüket munkahelyükön értesítették, hogy Ryukent elrabolták. Egy titokzatos üzletasszonyként felöltözött nő szó szerint berombolt a dojoba ahová az apja vitte Ryukent minden héten, és mindenkit helyben hagyva magával rángatta Ryukent valahová.
A furcsa jelentés úgy folytatódott, a szülők mély meglepődésére, hogy mindegyik szemtanú úgy nyilatkozott, Ryuken láthatólag ismerte a nőt; félelemmel telve könyörgött neki, hogy ne vigye el megint.
A rendőrök véleménye szerint, a szívroham közelébe kergetve a már így is nyúzott szülőket, nem ritka azon felnőttek száma, akik fiatalokkal szeretik kedvüket múlatni, és igen nagy az valószínűsíthetőleg szexuális célokra elraboltak száma is.
Onizuka asszony, ahogyan az információk szépen a helyükre kerültek a fejében, egyre kétségbeesettebb arccal nézett a férjére, majd a rendőrtisztre, aztán elájult. Onizuka, amint lefektette az asszonyt, aki eszméletlenül is a démoni nőt emlegette, és feje alá rakta összehajtott zakóját, magából kikelve ordibált a rendőrrel amiért az nem volt tekintettel a feleségére, majd aggódva kérdezte mik a fia megtalálásának az esélyei.

Mindeközben, pár tömbnyire a rendőrség épületétől, egy sötét sikátorból, a rombolás hangjai törtek elő. Közel a bejárathoz egy elegáns ruhákba öltözött nő várakozott keresztbe font karokkal. A közelében egy élettelen test feküdt a falnál, míg bentebb, a sötétben egy fiatal fiú mozgott megállás nélkül, a látszólag folyamatosan kirobbanó falak és talaj elől. A nő folyamatosan és alig láthatóan ingatta a fejét, és néha meg-meg szólalt.
-Miért törődök én velük egyáltalán... Hol a csapatmunka? - Pár perc múltán besétált a sikátorba, és pár robbanó hang kíséretében szélvészgyorsan összeszedte a fiút. Kifelé úgy jött mint aki két bőröndöt cipel, azonban csak az egyik kezében volt valami, az eszméletlen, vérfoltoktól felismerhetetlenné vált fiú. A nő odament a másik, fekvő testhez, majd pár a levegőt avagy a semmit toló mozdulat után annak is megragadta grabancát, és egyik pillanatról a másikra eltűnt, mintha csak kikapcsolták volna a kivetítőt ami addig odavarázsolta a képét. A szirénázó rendőrautó ebben a pillanatban forult be a sarkon.

A város külső területein, egy poros kis tanya, ha lehet annak nevezni, fakunyhója előtt a következő pillanatban feltűnt egy oda egyáltalán nem illő személy. Csomagjait, két embert, ledobva a földre belépett az ajtón, majd bevágta azt, és pár pillanat múlva már egy hagyományos, de leginkább elnyűtt ruhában jött ki a kabinból.
-Takarítsátok be magatokat, és kezdjetek valamit a sebeitekkel, mert holnap korán kezdünk. Amíg nem tanuljátok meg mi az a csapatmunka itt maradtok. - Azzal, egy szedett-vedett horgászbottal a kezében elindult a közeli patak vize felé...

Folytatása következik...