Mondhatni parfümgőzös, rózsaszín világocskát kapunk az I My Me-től, ajándékba, ingyen elvihetően.
Ritkaság, de az ennyire valóságot ignoráló művek közül picit elugrik a mű, és néhány részletében olyannyira a valóságból kivágott szeletnek tűnik, hogy azt hihetnénk az író túlfantáziált egy igazi esetet, és bumm, így lett az I My Me!

A furcsa kettősség már az alapsztoriban benne van, mondhatni azt is, hogy a főszereplőnk a valóságból lépett bele a mesevilágba. Életszagú, állástalan, frissen végzett tanárról van szó, akinek munka kell, de mivel az egyetlen lehetősége egy lányiskola ahová csak női tanítókat vesznek fel, átváltozik nővé, amihez igen hathatós segítséget kap az új főbérlőjétől, akinek történetesen mindene megvan a nővé változáshoz...

Mese habbal, nemde?

Hibiki, a főszereplőnk, az egyetlen reális és emberileg megformált karakter az animében, ami tovább erősíti az érzést, hogy tényleg csak belesétált a csöndes városka meséibe, és mint reális hős, kicsit a maga képére formálja a világot. A felnőtt szereplők mind beidegződéseiknek és céljaiknak élnek, míg a srácok a suliból saját komplexusaikon és helyzetükön csücsülnek. Mondhatni Hibiki a maga módján Neoként tör utat az álomvároska mátrixának klisépanelei között, hogy aztán szépen lassan kihúzza a többieket is az álmokból. De nem sikerül neki, mindössze jobb irányba tereli az álmot és reményt ad magának és szerelmének, végül homályba vesző véget generálva a kis mesének. Talán jobb is így.

A rajzolás váltakozó minőségű, gyakran fordulnak elő elnagyolt részletek, mindazonáltal a szereplők külseje tud nagy különbségeket mutatni. Az arcok sémája sem általános, és a frizurák között sem találni ugyanolyanokat - legalábbis a főbb karakterek között, de valljuk be nekünk ez a lényeg.
A szinkronban néha erős mellébökéseket lehetett érezni, ami Japán részről elég ritka. Jómagam minden egyes alkalommal felfigyelt Shyoichi cincogó hangjára, ami elég súlyos hibának számít, lévén nincs kulcsszerepe a sorozatban.
A zene pedig, nos ebben a sorozatban sem volt világrengető, sokszor észre sem lehetett venni a különálló aláfestéseket, és nem volt hatásvadászat sem. Ez dícséretes pont, de semmi több.

Az I My Me-t, szinte már kötelességemnek érzem, hogy a könnyed, popcorn és kóla mellé fogyasztható egészestés mókának tulajdonítsam, és tudom, hogy nem is lövök vele mellé. Sőt, hozzá kell adnom azt is, hogy a sorozat kifejezetten a többször is megnézhető kategória tagja, talán pont könnyed, de nem klasszis kategóriája miatt.
Azt azonban még hozzátenném, hogy a megrögzött romantikusoknak, főleg azoknak akik nem szeretik, ha rájuk erőltetik a happy endet, szinte kötelezően listára vehető a film.


Értékelés: 8,2

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts