Ahogy a mondás tartja, "tanulni, tanulni, tanulni" kell, ebben pedig hősünk minden további nélkül odateszi magát, és gyakran mindenki másnál több pozitív tulajdonságot mutat. Ahogy ő is fogalmaz, nem több csak egy ideiglenes állásokat váltogató, maga kényelmében élő 25 éves férfi, aki csak az életről akar tanulni. Egy géniusz, aki mindent és mindenkit hamar kívülről-belülről átlát és megismer, még mielőtt elhihetnék neki. És mellesleg egy igazi, vérbeli 'toilet-pervert,' aki nem fél a zsenijéből áldozni nem-éppen nemes gondolatainak.

Az ötlet szinte egyedülálló, de annál parádésabb, mondhatni paprikás, mert a gőzös pillanatokat sem hanyagolja el az anime. Ahol más filmek megállnak, véletlenül-pont a látószögbe kerülnek bizonyos dolgok, avagy a férfiakat látjuk orrvérezni, ott ez a film még vígan lavíroz, és következetesen előjönnek azok az életszerű dolgok, mint a szűk nadrágban nagyon is látszó erekció. Nem mondtam volna még? Ez a film nem gyereknek való, sőt annak is ajánlatos távol tartania magát tőle, aki saját kis romantikus és erotikus hangulatvilágát többre tartja, mint egy párrészes animét a "már láttam" gyűjteményéből.
A Golden Boy nem cicózik a részletekkel, és csak ott ássa bele magát a sztoriba mélyebben, ahol ez indokolt, mindenütt másutt minket talán jobban meglepnek a durvábbnál durvább helyzetek és húzások, mint az anime egyéb szereplőit, akik, halk szóval hozáfűzném, ellenállóbbnak tűnnek a perverzebbnél perverzebb megnyilvánulásokkal szemben, mint amit a valóságban bárhol tapasztalhatnánk.

A képi világ egyértelműen a szereplőkre koncentrál, és ugrálva játszadozik az alak- és arcábrázolás általam látott legszélesebb terjedelmében, és ezzel mindig a poénokra, az abszurdumra, a perverzitásokra rak rá még egy markoló-lapáttal.
A szinkronnal kapcsolatban annyit érdemes megjegyezni, hogy az aranyfiú szinkronszínészének, vagy a tüdejének, azért szivesen adnék egy kisebbfajta Guiness rekordbejegyzést, amiért sikerült az évszázad legmélyebben szántó perverz gondolatait - érthető módon - félrekedt és hosszú, főleg mentális úton fájdalmas belső monológoknak szánt ordításba sűríteni.

A Golden Boy nem ad nekünk semmi értelmeset, se mondanivaló, se bármilyen egyéb formában. Őszintén szólva néhol még az emberi elme erőteljes mélyszárnyalását is érezni lehetne - amikor az ember haja ezer felé áll a túl alacsonyan szálló értelmi szint kavarta légáramlatok miatt - ha nem éppen betegre röhögné magát közben. Mindenki aki felkészültnek érzi magát, minden jókívánságommal alávetheti magát a tortúrának, hogy megnézze a kilencvenes évek egyik legforróbb komédiáját, de vigyázat, ez a sorozat amilyen kicsi, legalább annyira éget is...