Nem vagyok egy nagy box rajongó, ha már választanom kellene a két küzdősport közül, akkor inkább a K1 közvetítéseket preferálom, talán azért, mert ott a lazább szabályok miatt nagyobb eltérések lehetnek az ellenfelek technikájában, stílusában, és szerintem mostanában akciódúsabb is. Amitől a falra tudok mászni egy box meccset látva, az az, amikor az összes menetben csak egymást kerülgetik, végig pontozásos győzelemre hajtanak a boxolók. Valahogy a 21. századra a taktikázás fontosabb lett a bunyónál, persze tisztelet a kivételnek, aki olyan mérkőzést tud mutatni, ahol csak úgy repülnek a három perces menetek.
A Hajime no Ippo-ban megjelenített menetek is pillanatoknak tűnnek, holott több részen át képesek voltak az alkotók egy meccset elhúzni. Az, hogy az ember ész nélkül indítja az anime egyik részét a másik után, és csak arra kap észbe 10 órával később, hogy már sötét van és korog a gyomra, egyértelműen annak köszönhető, hogy a karakterek egytől egyig a box hőskorából lettek mintázva, és már-már szuperhős képességeik vannak. Mindenkinek van egy-két speciális ütése, védekezése, vagy egyéb technikája, tulajdonsága, amit harc közben ki tud használni, és ez persze így a valóságtól elrugaszkodottnak tűnik, de ha azt vesszük, hogy a sorozat több ponton is túloz a könnyebb emészthetőség, érthetőség kedvéért, ennyi belefér. Rengetegszer előfordul, hogy a mérkőzések közben bepillantást nyerhetünk a szereplők gondolataiba, ahogy ráébrednek saját korlátaikra, igyekeznek taktikailag és fizikailag is az ellenfelük fölé kerülni, és ettől egy menet elég hosszúra is nyúlhat. Természetesen tudjuk, hogy a valóságban ha valaki ennyit gondolkozna, már rég a padlón találná magát, de mégis ez egy nagyon jó módszer annak az ábrázolására, ahogy a sportoló agyán átcikáznak a több éves tréning és az ösztönök által sugallt, gondolatoknak nem is nevezhető megérzések, amik hatására aztán cselekszik. Nem utolsó sorban ezek a magyarázatok teszik teljesen közérthetővé azok számára is a történéseket, akik nem fanatikus box rajongók, mivel rengeteg szakkifejezéssel és más, az igazi sportban is megtalálható elemmel operálva lesz igazán reális a sorozat.
Ha csak akció jelenetekből állna ez az anime, már akkor is érdemes lenne megnézni a kidolgozottságuk, izgalmasságuk miatt, de igazából ezzel egyenlő hangsúlyt kaptak a karakterek, akik mind fejlődnek jellemben és fizikailag egyaránt, és ez nem kis szó, mert a Hajime no Ippo szép kis szereplőgárdával büszkélkedhet. Vannak közöttük szerethetőek, utálatosak, viccesek, mindnek megvannak a maguk problémái, mozgatórugói, és ettől az egész világ, amiben a sorozat játszódik, élő lesz és érdekes. Ippo-val, a főszereplővel könnyű azonosulni az egyszeri otakunak is, mert eredendően nem agresszív, csak erős szeretne lenni, és éppen ezért saját magával is meg kell küzdenie, nem csak az ellenfeleivel. Kapunk egy kis ízelítőt a küzdősportok nemesítő hatásából, családi problémákból, edzésekből, és a vereségtől való félelemből is.
Ha objektív szeretnék lenni - márpedig nagyon nem szeretnék - akkor azért néhány negatívumot is meg kell említenem. A rajzolási stílus ugyan remekül illik a sorozat hangulatához, mégis réginek tűnik, és ha akarták volna szebb is lehetett volna. Biztosan lesznek olyanok is, akik kicsit nevetségesnek fogják tartani azt az agyalást, amit egy mérkőzés alatt a boxolók levágnak, és az eltúlzott speciális képességeket, másoknak hiányozni fog az újdonság, a mélység ebből az animéből. Nos, csak annyit tudok mondani, hogy mindent nem lehet egyszerre, a Hajime no Ippo a műfaj keretein belül egy tökéletes sorozat, és ugyanúgy szól az ökölvívás fanatikusainak, mint azoknak akik csak a sportot szeretik úgy általában, vagy hetekig Rocky-sat játszottak miután rábeszélős videókazettán sikerült megnézniük valamikor a 80as években.

Értékelés: 9.2

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/