Az Animax egy elég sokatmondó kampányszlogennel indítult el nemrég. Mondhatni, a szövege burkoltan provokatív volt, ahogy az egész reklámkampány is.
Több kisfilm illetve plakát készült, ahol láthatunk embereket eredeti külsejükből kivedleni. Bőrüket leszedve, kibukkan az "igazi", animált énjük. Egyedül végre önmaguk lehetnek - sugallja a kampány. Végülis a koncepció a következő: Vágysz valamire, az adott esetben az, hogy animéket, vagyis japán rajzfilmeket nézzél, de ez ciki, ezért otthon szépen bezárkózol, és nézed egyedül. Aztán felmész chatre meg fórumokra, és a nickneveden beszélgetsz róluk, mert a nevedet felvállalni azért mégiscsak gáz.
A csatorna marketingesei rátapintottak, hogy ez Magyarországon (és nem csak itthon) részben így is működik. Ez rendben is van. A problémám az az egésszel, hogy miért kell erre külön ráerősíteni? Miért nem lehet vállalni, hogy milyen az ízlésed? Lehet, persze, de a kampány sugallata mégis ez: Mi lehetővé tesszük, hogy a megfelelő minőségben élvezhesd a kedvenc sorozataidat, úgy, hogy senki se tudjon róla.
Nem kell ezt persze túl komolyan venni. De nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a reklám nem csak kommunikációs eszköz, hanem üzenetet, illetve értékrendet közvetít. Az pedig nem egy követendő értékrend, ha azt kommunikálja a nézők felé, amit néznek, az vállalhatatlan.