Most, hogy már túl vagyunk a karácsonyon, s lassan, de biztosan döcögünk egy újabb év felé, nem marad különösebb okunk tovább szeretni a telet. A hideg, esős délutánokon így kifejezetten jól tudni esni egy kellemes kis mozi, ami a nyárból - ha a kánikulát szerencsére nem is - de a napsütötte hangulatot 100%-ig elhozza otthonunkba. A Summer Wars azonban nem pusztán egy egyszerű illúziókeltése a nyárnak: címéhez méltóan komoly összecsapásoknak lehetünk tanúi, melyek közül a legsúlyosabb nem kisebb téttel jár, mint a Japánban dúló kaotikus állapotok helyreállításal.

Az anime történetének az idejét tekintve akár a mi jelenünkben is járhatnánk, de az események inkább a nem is annyira távoli jövőben foglalnak helyet, amikor is a mindennapi élet elengedhetetlen részévé válik az OZ névre hallgató virtuális világ. A regisztráció és az avatar elkészítése után a userek előtt tulajdonképpen egy korlátok nélküli világ tárul fel, ahol nem csak on-line vásárolhatnak, szórakozhatnak, kommunikálhatnak egymással a tagok, de még üzleti vagy adóügyeiket is szabadon intézhetik a rendszeren keresztül. Az OZ-hoz kapcsolódnak a legkülönfélébb hivatali szervek és a közlekedésirányítás, de ide futnak be a lakossági segélykérések is. Összetettségét és lehetőségeit figyelembe véve az OZ tehát egy szinte létszükségletű, a valós világgal párhuzamosan működő komplexum, melynek a legfiatalabbaktól kezdve a nyugdíjasokig szinte mindenki a tagja.

E világ részese főhősünk is, a matekzseni Kenji, aki titkos szerelmétől, Natsukitól feltehetőleg élete legfurcsább nyári megbizatását kapja: el kell kísérnie vidékre a lányt, hogy népes családi körben ünnepeljék meg Natsuki nagymamájának a 90. születésnapját. Noha a négynapos mulatozás nem indul zökkenőmentesen, hisz Natsuki azt füllenti a majd' két tucatnyi főt kitevő rokonságnak, hogy Kenji a vőlegénye, a pokol igazán csak akkor szabadul el, amikor Kenji az OZ-on keresztül egy matematikai rejtvényt kap, s mint igazi szakbarbár nem bírja megállni, hogy ne rukkoljon elő azonnal egy megoldással és küldje vissza azt titokzatos feladójának. Hamarosan kiderül, hogy a kis játék korántsem volt olyan ártalmatlan, mint amilyennek elsőre tűnt: pár óra leforgása alatt Kenjiből a hírekben tárgyalt "közveszélyes hacker" lesz, akit az OZ biztonsági rendszerének feltörésével vádolnak, felelőssé téve a közlekedési hálózat összeomlásáért és a percenként befutó téves - nem téves riasztásokért. Bár a fiúnak sikerül tisztáznia magát a félreértések alól újdonsült családja előtt, a Natsukival folytatott színjátékukról percek alatt lehull a lepel. A fiatalok problémája azonban rögtön másodlagossá válik, amikor az OZ meghibásodása folytán súlyos tragédia éri a családot, s a tettre készebb rokonok Kenjivel az élükön elhatározzák, hogy megfékezik a titokzatos felhasználó, Love Machine ámokfutását.

A Summer Wars ugyanannak a csapatnak a munkája, amelyik a Toki wo kakeru shoujot is jegyzi. Ebben az esetben szintén egy ifjúsági komédiáról beszélhetünk, nem kevés sci-fi elemmel megtűzdelve, ám ezúttal a megfoghatatlan, szinte isteni eredetű képesség helyett hőseinket saját technikai vívmányuk teszi próbára, felvázolva előttünk egy nem is annyira lehetetlennek tűnő negatív utópiát, ami akkor következne be, ha valamilyen okból kifolyólag az internet egyik percről a másikra megszűnne létezni. A téma tehát teljes mértékben aktuális, megragadása és tálalása azonban első blikkre kicsit komolytalannak tűnhet. A két óra során nem egy látványos harcot láthatunk a felhasználókat megtestesítő avatarok között, melyek hol cuki-hol ciki külsejükkel nekem egyből a videójátékos-kártyás-szörnyecskés-harcolós animéket juttatta eszembe. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez az avatardolog nem is akkora hülyeség, hisz a mi virtuális világunkban legalább annyira elengedhetetlenek, mint a filmben, s kb. ez az a pont, ahol a hihetetlen egészen hihetőbe fordul át. A moziba bekerült még pár olyan mozzanat is, amik bár koherensek az adott jelenettel, mégis kilóg a lóláb valahogy velük kapcsolatban. Ezek mögött inkább a készítők kísérletező kedvét éreztem ki, ami sokat ugyan nem ront az összhatáson, de azért elsőre rögtön szemet szúr.

Az események tehát egyfelől a rejtélyes hacker tetten érése körül bonyolódnak, s a vele folytatott harcok kerülnek domináns szerepbe. Csakúgy, mint a Tokikakeban, itt is tanúi lehetünk egy bimbózó románc kezdetének, ám a fiatalok kapcsolata inkább szelíden a háttérben marad az érzelmek szempontjából sokkal mélyebb családi kötelékek bemutatásához képest, mely a film másik súlypontja. Az összetartozás fontosságának és a család együvé tartozásának nem egy igazán szép és tanulságos példáját láthatjuk a filmben, legyen szó a szigorú, de  mindig igazságos nagymamáról a tékozló fiúként újra otthonra lelő fekete bárányról vagy a harcban egy emberként Natsuki mögé álló sokszínű rokonságról.

Ami a grafikát illeti, csupa jó dolgot mondhatok el. A karakterdizájn a jól megszokott, s bár kevés árnyékkal vagy részlettel bír, mégis roppant változatos: a szereplők jól elkülöníthetők, s az, hogy némelyikükön bizony nyomot hagyott a kor vagy az életmódjuk, csak még életszerűbbé teszi őket. Ezen felül a valós és a virtuális világ tökéletes kontrasztban áll egymással, csak úgy, mint Natsuki nagymamájának hagyományos stílusú otthona a különböző elektronikai kütyükkel szemben, amikett időközben ott halmoznak fel szereplőink a harcok során. A zene jól illeszkedik a témához, inkább az elektronikus hangszerelés jellemzőbb, s nem egy dalban vannak folyamatos pittyegések, kattogások. A harcokhoz párosuló dallamok dinamikusak és monumentálisak, de találhatunk a számok között egy-két melankolikusabbat is.

Mindent összevetve a Summer Wars nem csak egy egyszeri nézésre érett délutáni mozi. A szereplőgárda sokasága és persze maguk az események is az utolsó percig lekötik a néző figyelmét. Egyetlen átka a származása lehet, hisz elkerülhetetlen, hogy ne legyen a Tokikakeval való folytonos összehasonlítgatások tárgya a későbbiekben, melyekből nem feltétlenül kerül ki győztesen - legalábbis nem mindenki számára. Ám a párosítás egy kicsit szerencsétlen, hisz noha vannak közös alapelemek, a Summer Wars nagyobb részt mégiscsak másféle alkotás, egy utópiának körülbelül az olyan jellegű felvetésével, mint amilyennel a tavalyi évben a Pixar-féle Wall-E szolgált - csupán életszagúbb, időben és társadalmilag még közelebbi és nekünk, otakuk számára sokkal kedvesebb formában van tálalva.

Értékelés: 8.6

Linkek:
Wikipedia