A Ghost in the Shell, mint azt mindenki tudja, és még az is unásig lehet vele aki nem látta, nagy robbanás volt, ami a születése óta nem szűnik meg ikonnak, szimbólumnak lenni, kinek-kinek a maga okai szerint. Egyesek a cyberpunk igazi éledését látják benne, mások szerint az animék egy teljesen új korszakának legjobbjai közé való. A film sokoldalúsága persze koránt sem írható le ilyen könnyen és röviden, de ez egy ilyen volumenű filmnél nem is meglepő. Akár jó a véleménye az embernek róla, akár negatív, a tények azok tények; a film eszközeit teljesen irányításuk alatt tartó készítők mind a film üzenetének szolgálatába fektették.

Az OST szempontjából ez annyit jelent bizonyosan, hogy a marketing-szempontból bekerült zenék (egy sajnos kivétellel) ki lettek űzve a soundtrack lemezről, ezzel megadva a film zenéinek az általános vontatott, makabrikus jegyet, amit ma a gótikus cyberpunk saját jellemzőinek mondanánk. A film minden pillanatát átszelő hangulathullámot azonban ebbe az elnyújtott végtelen folyamba beültetett három kánta teszi igazán azzá a pulzáló és borzongató egyveleggé, ami miatt az egy életre az agyunkba ég. Egy, egészen addig a világ nagy része számára nem létező stílus, a bolgár melankólikus népzenei motívumok, Kenji Kawai kezei alatt, a mindig ínyencszámba menő japán hangszerelés és népi kórus hangjain szólaltak meg, és ezzel a szokatlanul összehangzó összeolvasztással a zeneszerző végleg letette névjegyét a Japán filmiparban, ami számomra talán a világon egyedüli kiemelkedő tendenciaként még készít igazi filmzenét, és nem csak marketingfogásként pakol bele minden olyan zenét a filmjeibe, amik elnyerték a produkció válogatásának financiális tetszését. Ha a film óta még nem is szereztétek be, itt az ideje meghallgatni, már csak azért is, hogy az üresnek ható számok közben rájöjjetek, a film, vagy annak szemeinkbe égett képei nélkül ez a zene is csak félkarú és féllábú óriás.

Link:
Youtube playlist

Te mit csinálnál, ha kiszállhatnál a testedből, és a netet járva a lehető leggyorsabb sebességgel lennél képes azt kihasználni?

A kérdés magáért beszél, a film pedig meg is mutatja, milyen is ha létezik valaki aki erre képes. A jövő már-már sablonos illúziójába csöppenve, a robotikus testek és a mesterséges intelligencia korában, amikor a kiborgok már társai az emberiségnek a film rá akar minket döbbenteni, olyan dolgokat létrehozni amelyek gondolkodnak, és a technika korában tőlünk mégis függetlenek, hatalmas szerencsejáték, amin végül csakis az ember tud veszteni; így vagy úgy.
A '95-ben készített, majd 2008-ban felújított film macska-egér játéka egy szellem és több szervezet között az autentikus keletből kinőtt hipermodern kor nagyárosában,  mint a társadalom és technológia különbségeinek szakadékként különböző labirintusában játszódik. A másfél órányi anyag akciójelenetei végigrohannak ezen labirintus minden szegletén, csakúgy, ahogy a filmben megjelenő üzenet is foglalkozik a digitális kor rejtélyeitől a magas politikán át embertelen hatalmi harcokkal, és persze a legősibb kérdések kibertestbe ültetett tükreivel is.

Mindezt mindkét film korának sajátságos tükreként vizualizálta, mégis kiugorva a minőség és a megjelenítés alaposságával, és a film kettősségét felejthetetlenül megörökítő városképekkel, az akciók aprólékos részletességével, és a jelenetek végsőkig rideg, semleges kezelésével.
A Ghost in the Shell persze nem csak a képi világában kapott erős alátámasztást, a hangzásvilág, ami a filmekben megjelenik azóta ikonná vált számokat tartalmaz, azok lassú folyású, mégis grandiózus, hagyományos Japán hangzásvilágból származó elemei miatt, amelyek a modern cyberpunk kultúrára nagyon is rányomták bélyegüket.

A Ghost in the Shell tehát félelmetes egy film. Félelmetes, ahogyan minden lényegi és jelentést adó környezet nélkül is hatalmas impulzussan táplálja belénk a cyberpunk hőskorának életérzését, elgondolkodtat és minden ízünket átlényegülésre készteti. Az interneten élő bajtársak vizuális himnusza, a cyberpunkisták nagykódexe, a túlhájpolt gits, vagy szimplán csak hatásvadász hiperakció? Mindenkinek lesz véleménye, ezt garantáljuk.

Értékelés: 9

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Idegenség, ridegség, útkeresés - a technika új határokat nyit meg. A Ghost in the Shell mintegy két évvel később veszi fel a cyberpunk szálat, mint ahogy az Amerikában elindult, és pontot tesz a történet végére. Valami nagyon megváltozott a világban, amire nehéz könnyen emészthető választ adni. A GitS ezzel próbálkozik meg: hosszú képekkel, nagyon lazán.

A közeljövőbe helyezett történet egy bűnügyi történet közepébe csap bele. Több cyborgot hackertámadás ér, a jelenség technikailag nagyon új, ezért a legjobban felszerelt alakulatot küldik nyomozni. A csapat tagja a szinte teljesen robotizált Kusanagi, aki nagy elánnal veti bele magát a nyomozásba. Az akciójelenetekkel párhuzamosan feltárul előttünk egy nem túlzottan barátságos világ, és Kusanagi belső vívódása. A lányt felkavarják a nyomozás körüli események, egyre inkább magába fordulva szeretne választ kapni saját létezésére. Kezdi azt hinni, az állítólagos bűnelkövető választ adhat a kérdéseire, így indul a nyomára...

A Gits egy vérprofin megírt film, ami maximálisan kihasználja a 2D-s felület lehetőségeit, szinte játszik a benyomásokkal. A hátteret alkotó világot is sokkal inkább vágóképekből, mint a szereplők elmesélései alapján mutatja be, a színvilág örökre ott marad a néző fejében. A cyberpunk alapokat a történet főszála adja meg, amely egy nagyon erős üzenettel vágja agyon a nézőt az utolsó percekben: a hálózatok világában a hálózaton kívül csak periféria létezik, de ha benne vagy, létezel.

A kicsengés olyannyira nem banális, hogy marad utána egy kevéske hiányérzet. Egy kis vágyakozás a magyarázatra, amit nem kapunk meg. Csak ott maradunk a képernyő előtt, meredve a kanjikkal írt stáblistára. A Ghost in the Shell jó kis útravaló mindenkinek, akit elért internet. Mivel most ezt is azon olvasod, az ajánló Neked is szól.

Értékelés: 10

Linkek:
Animeaddicts
Aoianime
Wikipedia