Szanálásra ítélt épület, vészjóslóan csengő dallamok, sejtelmesen fénylő varázskártya - így kezdődik az a film, ami egyben a befejezését is jelenti a Card Captor Sakura c. animének.

A második mozi a The Sealed Card címet viseli, idő tekintetében pedig egyértelműen a sorozat utolsó utáni extra részének tekinthető - talán egyfajta kárpótlás vagy ráadás azoknak a rajongóknak, akik nem tudtak betelni az animével és kíváncsiak arra, hogyan alakul Sakura sorsa, különösen azután, hogy Shaoran végre színt vall érzelmeiről, mielőtt még visszatérne Hongkongba.

Történetünk jelen állapotában is több szálon fut, pontosabban két igazán fontos momentum köré gyűrűződve: egyfelől ott van két főszereplőnk arra a bizonyos vallomásra várva: Sakura sorra kudarcot valló próbálkozásai és az önkéntes kerítő szerepét magára öltő Tomoyo és Meilin párosa leginkább egy romantikus komédiát tesznek a néző elé, aki ezt a gyermekien bájos világot figyelve nehezen állja meg az állandó mosolygást. Másfelől kapunk egy hamísítatlan Card Captor történetet is, egy olyan kártyával a középpontban, melynek a létezéséről eddig senki sem tudott, ereje pedig felér a többi 52 kártyáéval - s mint ilyen, egyáltalán nem áll szándékában csendben meghúzódni a háttérben. Míg Sakura élete eddigi legnagyobb lépésére, s közben nem mellékesen a Tomodeai Nadeshiko Fesztiválra készül barátaival, szembe kell néznie egy új kalanddal, természetesen nem keveset kockáztatva.

Clampék ezúttal is egy jól összeszedett munkát tettek le az asztalra, melyben sorra felbukkan minden fontos szereplő, akit az eredeti animéből korábban megismerhettünk. Miattuk és kapcsolataik miatt, s egyáltalán mivel ez a történet vége, előismeret nélkül nem érdemes belevágni a mozifilmbe. Kár, mert amúgy a grafika ismét hozta alig érezhetően más, de ugyanolyan minőségi színvonalát, s a zenére ezúttal sem lehet egy rossz szót sem mondani, csak úgy, mint az előző két bejegyzés esetében sem.
A műfaji korlátokat természetesen ez a film sem döngeti, ám a jó minőségű munka és a kedves, őszinte, valamint tiszta történet-világ-karakter hármas ezt a mozit  mégis a Card Captor Sakura korrekt befejezésévé, valamint a mahou shoujok krémjévé teszik. 

Értékelés: 9.2

Linkek:
AnimeAddicts
My Anime List
 

A '90-s évek legvégén jelent meg a műfajában méltán klasszikusnak számító Card Captor Sakura c. anime első mozivászonra szánt műve, melyben Sakura és társai ezúttal is izgalmas és veszélyes kaland részeseivé válnak, ám most nem a barátságos Tomoeda Cityben, hanem egy igazi nagyvárosban, Hongkongban!
Történetünk szerint Sakura téli szünete igencsak bíztatóan kezdődik: egy sorsoláson részt véve (talán nem is annyira a szerencsés véletlennek köszönhetően) megnyeri a fődíjat, egy egyhetes utazást Hongkongba. Így hamarosan útra is kel, de természetesen nem egyedül: a sorozatból megismert főbb karakterek, így testvére, Touya és közös barátjuk, Yukito is velük tart, valamint Tomoyo és Kero is csatlakoznak. Miután pedig Li Shaoran és Meilin, a két cserediák a helyiek táborát bővíti, őket sem kell mellőznünk a kiruccanás során.

A kirándulás jól indul, de hamarosan több árulkodó jel is előre sejteti: hőseinknek nem sok idejük lesz a felhőtlen pihenésre. Sakurat álmaiban egy hang szólítja, ráadásul rendre megjelenik előtte egy rejtélyes asszony képe és feltűnik a víz is, mint fontos motívum. S ha mindez még nem lenne elég, egy sötét aura is felüti a fejét a közelben... Hogy a fura események hogyan kapcsolódnak egymáshoz, s miként lép elő újabb kulcsfiguraként maga a múltbéli és legendás mágus, a kártyák megalkotója: Clow Reed, alakja természetesen nem marad fedetlen titok.
A mozit a sorozathoz hű és méltó minőségben készítették el, s történetileg az anime 30-40. része közé illeszthetjük. Az egyes karakterek közti viszonyrendszerek és egyáltalán a kártyák használata, hely(zet)e miatt nem árt, ha rendelkezünk némi előismerettel, mielőtt elkezdenénk nézni ezt a darabot.
A grafika és a zene, mely utóbbit ismételten Yoko Kanno neve dicséri, mind nívós, sőt, az egyes dallamokban az aktuális helyszínt figyelembe véve többször  is felcsendülnek jellegzetesen kínai motívumok, néhol akár még népi hangszerek által is életre keltve. Külön érdekesség, hogy a soundtrack lemez számai között az egyik felénekelt dal kínai szöveges változata is megtalálható.

Személy szerint a mozival kapcsolatban nekem menthetetlenül az az érzésem volt, mintha szimplán három folytatásos epizódot összeillesztettek volna. Kétségtelenül szórakoztató darab, de nincs meg benne az a nagy durranás vagy élmény, amitől más, esetleg több lenne mint az anime. Bár azt hozzá kell tenni, hogy míg a sorozatban nem jelölhető ki negatív főhős, addig itt a  bosszúra szomjas gonosz jelenléte egyértelműen jelen van, noha az már más kérdés, hogy a film végére a "rossz" mint olyan feloldódik az összefüggések fényében.
Mivel kronológiailag az anime közepére tehető a film, Clow Reedről, bár fontos szerepet tölt be, ezúttal sem tudunk meg sokkal többet, mint az eddig jól ismert morzsák: ugyan korának legnagyobb varázslója volt, szeszélyes természete sokak fejére hozott bajt. Személyiségéhez majd csak a sorozat utolsó évadában kerülünk közelebb, épp ezért ebben az esetben nem is dominál annyira hiányérzet, mint mondjuk a Card Captor Sakura történetében csak egyetlen egyszer (azaz most) felbukkanó Li anyuka és fia, Shaoran kapcsolatának a tisztázásában.
Summa summárum egy szórakoztató, kellemes és aranyos poénokkal (ld. Kero megnyilvánulásai vagy Shaoran fangirl nővérei) tűzdelt alkotásról van szó, mely önmagában és a sorozathoz képest sok újdonságot nem mutat, de a vele szemben tett elvárásoknak bőven eleget tesz.

Értékelés: 8

Linkek:
AnimeAddicts
ANN

Manapság, amikor már tisztán ki lehet jelölni minden idők legnépszerűbb animéit az elmúlt évtizedek kiínálatából, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek megvan a szíve mélyén az a favoritja, ami bár nincs benne a jelenlegi mainstreamben és nem is feltétlenül mindenki kedvence, neki valahogy mégis egészen kedves. Valahogy én is így vagyok az 1998-ban kiadott Clamp-munkával: a Card Captor Sakura c. animével, ami első pillantásra nem több, mint egy mahou shoujo sorozat. Az ismeretséggel ugyan nem volt gondja, de ezért szép árat fizetett: azzal, hogy kikerült Amerikába és európa számos országába, olyan mértékű vágásokat hajtottak végre rajta, amilyet eddig csak a Naruto és más harci shounenek esetében láttam, s az eredmény egy szinte teljesen más sorozat, a Cardcaptors lett, melynek a taglalása önmagában külön cikkre lenne érdemes.

Ahelyett azonban, hogy nagyon elkalandoznék, érdemes megmaradni a japán változat háza táján, hogy láthassuk, miért is egy rendhagyó mg-showval van dolgunk. Főhősünk ezúttal Kinomoto Sakura, aki személyiségénél és fiatalabb koránál fogva nem az az agyonhasznált sablonkarakter, akit megszokhattunk a hasonló animékben: persze, ő is naiv és hatalmas szíve van, de ugyanakkor  feltalája magát, nem nyafog és nem futamodik meg a nehézségek elől, amikkel jó párszor van alkalma szembe nézni történetünk során. Egy nap ugyanis házukban véletlenül rábukkan egy régi nagy varázsló, Clow Reed könyvére ami a lapjai közt nem csak titkokat, de csodás képességű kártyákat is rejt. Amikor Sakura fellapozza a könyvet, a kártyák mind életre kelnek és "elszöknek" az őket évszázadokig óvó könyv és annak őrzője, Kerberos elől. Sakura ezzel természetesen nem csak egy egyszerű pókerpartit sodor veszélybe: miután mindegyik Clow Kártya külön alakkal, személyiséggel és képességekkel bír, komoly fenyegetettséget jelenthetnek. Vannak ugyan, amelyek barátságosak vagy játékosak, esetleg teljesen ártalmatlanok, de akadnak olyanok is, melyek agresszív jellemmel és olyan pusztító erőkkel bírnak, mint például a tűz irányítása, s így ez a kettő nem épp a legbiztonságosabb párosítás Tomoeda City gyanútlan lakói számára. Miután pedig Sakura hibájából szabadultak el ezek a lapok, adott, hogy neki is kell összegyűjtenie őket. A nehéz helyzetben természetesen nincs egyedül: végig vele van a bölcs tanácsadókat meghazudtoló jellemmel bíró (hiú, falánk és videójátékfüggő) Kerberos és Tomoyo, Sakura osztálytársa, akinek furcsa mániája, hogy Sakura minden lépését és természetesen kártyavadász akciót lekamerázza, mert az olyan "kawaii". A későbbiekben pedig természetesen jó pár új szereplő is felbukkan, pl. a hongkongi cserediákok, Li Shaoran és Meilin, akik Clow Reed távoli leszármazottjai, s maguk is a kártyákra vadásznak, hol segítve, hol akadályozva Sakura-chant. Ugyanis a tét nem kicsi: ha valaki megszerzi az összes kártyát, Clow Reed örökébe léphet, s az ezzel feltáruló erők új Mestere lesz.

Az alaptörténet dióhéjban ennyi lenne, s amint azt sejteni lehet, bár az egyes kártyák körüli bonyodalmak, becserkészésük hol tényleg nagyon aranyos, hol pedig izgalmas, az anime erőssége mégis igazából a szereplőkben rejlik. Az egész történet miattuk válik egy igazi kirakós játékká, ahol mindenkinek és mindennek megvan a maga helye és ideje, s idővel, ahogy a miértekre válaszokat kapunk, úgy rajzolódik ki egy csodálatos  és olykor meglepő összefüggésekkel teli világ előttünk. Mindenképpen dicséretes megoldás, hogy jó pár olyan karakter van, akik nem rendelkeznek mágikus képességekkel (ld. Tomoyo), még sincsenenek elnyomva, sőt, néha az ő elengedhetetlen segítségük is kell ahhoz, hogy egy kártyát biztonságban visszaszerezzenek. Aztán számomra külön pikantéria volt a romantikus szálak között az ugyan csak plátói szinten jelenlevő, de egyáltalán nem szájba rágott shounen ai-jellegű szerelemnek, ami Sakura bátyja és annak osztálytársa között van, hisz az ilyen sorozatokban hogy úgy mondjam, általában nem ezek az elemek dominálnak, sőt, egy-két példától eltekintve meglehetősen szokatlanok, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Sakura, Tomoyo, Shaoran és a visszatérő szereplők zöme még csak 10 évesek a történet elején.

A cselekmény maga körülbelül két évet ölel fel: ezen időszak alatt Sakuraéknak számos próbával kell szembe nézniük, s közben számos érzelmet megtapasztalva léphetnek át a kamaszkor kapuján, mi pedig végig nézhetjük személyiségük, varázserejük és kapcsolataik formálódását, fejlődését.

A grafikát két egyértelmű jelzővel tudom csak illetni: igényes és szép munka; a karakterdizájn a kicsik esetében aranyos, a nagyokéban kifejezetten tetszetős, mindenki a jellemének megfelelő külsőt kapott. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a rajzok végig, kiegyensúlyozottan jó minőségűek, s ez 70 rész esetében nem kis teljesítmény. Itt érdemes talán még azt is megemlíteni, hogy Sakuranák nem egyetlen harci öltözéke ,azaz fukuja van: az epizódról epizódra cserélődő kosztümök készítése Tomoyo mániája és édes terhe, mert az "még mindig olyan kawaii"... A valóságban viszont a ruhákat Mokona, a Clamp oszlopos tagja tervezte, s ezek közül természetesen mindegyik arra hivatott, hogy viselője aranyosságát a végtelenségig tovább fokozza.
A környezetrajzok is nagyon szépek lettek, kíváncsi vagyok, mennyire árulkodó, ha azt mondom, Tomoeda azóta álmaim anime-városa lett...
A képiség mellett a zenére is sok figyelmet fordítottak, igazi mestermunka. A legtöbb témazenét nagyzenekarra szerezték, s komponálásukban olyan nagy nevek is közre működtek, mint például Yoko Kanno. Ezeknek a gyűjteménye mellett jó pár best of és vocal collection lemez került a boltok polcára, a sorozat mellé pedig készült két mozifilm, valamint több rövid special szösszenet.

Ha tehát a fenti sorokat összegezni akarom, elmondhatom, hogy a Card Captor Sakura egy a műfaján belül kiemelkedő, igényes és minőségi, de még mindig eléggé behatárolt közönségnek szóló anime lett. Az első részek még magukban hordhatják a monotonság veszélyét, ám idővel, ahogy szép lassan az összes szereplő megérkezik, úgy terelődik inkább rájuk a figyelem, s ez végül teljesen le tudja kötni a figyelmet hőseink hosszú története során.

Értékelés: 9.8

Linkek:
AoiAnime
MyAnimeList