Előre leszögezném, ez a kritika a visual novel játékról szól, nem az animéről. Tervben van, hogy a 2006-os animéről, a 2010-es filmről és kicsit később a Fate/Zero-ról is fogok írni valamit, de gondoltam haladjunk időrendi sorrendben, kezdjük az alapművel. Mit is írhatnék 2004. legnagyobb számban eladott (a getchu.com adatai alapján, tehát csak internetes rendelések figyelembe vételével) visual noveljéről? Nyilván nem azt, hogy minden idők legjobb játéka, és próbáljátok ki ti is, mert ez nem a reklám helye (csak néha). További érdekes tény az eladási adatokon kívül, hogy a játék történetét egy anime sorozatban és egy filmben is feldolgozták, a történet előzményeiről light novel készült, amiből aztán anime is. Nem nehéz észrevenni az összefüggést ilyenkor az eladási listák és a feldolgozások között: amire ráharapnak a vevők, azt kell gyártani minden formában, ameddig tart a népszerűség. Ami beválik, az aztán több folytatást is megél. Persze ha csak ezt a szempontot vesszük – ami egyébként a „kiégett” veterán animésekre jellemző, akik elvből nem néznek meg már semmit, ami sikeres – akkor minden anime, ami népszerű lesz és üzletileg sikeres, eleve rossznak, pénzhajhásznak, sablonosnak, felszínesnek tekinthető. Ez a nem is olyan ritka érvelés nem csak az animékre vonatkoztatható, hanem általában véve a populáris kultúrára. De hogy rövidre zárjam ezt a kis elkalandozást/bevezetőt, nem siránkozás céljából láttam neki ennek a cikknek.

A .hack animék újabb tagja egy rövid, három részes ova, amit viszont a megszokottól eltérően nem Mashimo Kouichi (Noir, Madlax, Requiem for the Phantom valamint az összes eddigi .hack anime) rendezett. A Quantum egy új sor, egy tiszta lap, ami arra hivatott, hogy megújítson egy már ismert és sikeres franchise-t. Persze panasz nem érheti az eddigi animéket sem, de nyilvánvaló, hogy nem lehet a végtelenségig nyúzni a bőrt egy alapötletről, időnként kell egy kicsit újítani is. 

Az első másodpercben leeshet mindenkinek, aki belekezd ebbe a sorozatba, hogy egy újabb ecchi komédiával van dolga, speciális effektekkel és leszakadó ruhákkal fűszerezett harcokkal, minimális férfi szerepléssel, háttérbe szoruló történettel és sablonos, ám annál formásabbra megrajzolt karakterekkel, akik valami érthetetlen oknál fogva mind szerelmesek lesznek a főszereplőbe. És nem kell csalódnunk, mert tényleg ezt kapjuk, ha jobban elmerülünk az animében, ami egyébként egy alternatív jelenben játszódik.

Az egyetlen felüdülést jelentő karakter talán Yagyuu Jubei, aki kettős személyisége miatt kapott egy kis pikantériát, és a vérszomjasabb énje tartogathat néhány titkot ami esetleg felkeltheti az érdeklődésünket. A többiek vagy túl sablonosak, vagy csak komikus mellékszereplők.