Bento, avagy a dobozolt ebéd Japánból, ami manapság sok-sok főként animék és mangák után megőrülő embert őrjítenek meg mégjobban. Tény, a jelenleg is felkapott étkezési forma az új évezredben Japánban is olyannyira reneszánszát éli, hogy híre az ignoráns Magyar médiumok figyelmét is több éve elérte. Olvasóink persze legalább annyit tudnak a bentóról, hogy az Japánban szokásos, és ebédet tartalmaz. Láthattuk legalább ezer animében és mangában, melyek legtöbbje az iskolai életet, ezen belül is a romantikus zsánert képviseli, tehát talán észre is vettük a bentohoz kapcsolható Japán szokások egy részét. Ezeket, és a többit is persze, taglalja a mostani cikk, remélhetőleg mindenki kedvére és ínyére.

Tehát a bento, mint jelenség, a mait megközelítő formájában a Kamakura korig, a tizenharmadik századra, vezethető vissza, amikor is a dobozolt porciót seregek élelmezésére használták. Mai nevét valószínűleg a Momoyama korban, a tizenhatodik század második felében kapta, míg népszerűsége, mint általános étkezési forma a Meiji kornak, a tizenkilencedik század végének, és a vonatok, ezzel az utazások elszaporodásának köszönhető. A huszadik században az Amerikai megszállás alatt reformálódó Japán átvette az rendszerűsített iskolai és munkahelyi menük rendszerét, ezzel a bentot évtizedekre feledésbe kergetve, azonban a mikrohullámú sütők, és a könnyen felhasználható és olcsó műanyagok elterjedésével a hagyomány megújult, és mára a bento megint általános látvány lett. Iskolai, munkahelyi és utazás közbeni fogyasztása, házilag készített, vagy éppen boltban vett változata a mai Japán mindennapjainak képei közé tartozik.

Hogy mit lehet még egy menüről mondani, valamiről, amit Magyarországon talán meg se említenénk, mint speciális dolgot? Nos, elsőként kiemelném, hogy mint rengeteg, avagy éppen minden mást, Japán a bentoit is szépen besorolgatja, illetve típusokra választja, sok-sok séma szerint. Aszerint, hogy hogyan és mikor készül/vásárolható, milyen külsőségek, környezet jellemzi a bentot, és persze hogy miből készül.
Íme pár példa:
Ekiben: vonatállomásokon árult bento.
Hokaben: kirakodott, bazársoron árult bento.
Shidashi bento: étteremben készített, kiszállított bento.
Shokado bento: hagyományos Japán fekete, lakkozott dobozos bento.
Hinomaru: a Japán zászlót utánozó összeállítású bento.
Noriben: az egyik legegyszerűbb bento; rizs szójaszósszal.
Sake bento: lazacot tartalmazó bento.
Chuka bento: kínai menüt tartalmazó bento.

Ezek után pláne érdekelne ki nem lett éhes, és kit ne érdekelne egy jól elkészített bento-csoda, főleg ha az még szeretettel készült, például direkt nekünk. Merthogy a bentohoz a modern kultúra, mondhatnám az animekultúra erősen hozzákapcsolt néhány jellemzőt. A házilag készített dobozolt ebéd, főleg ha azt ajándékozzák a szeretet jelképe, iskolákban főként, a lányok egyik kifejezése a fiúk felé törődésükről.
Egy másik vonulat is létezik a sok között, ami habár koránt sem ennyire szép, inkább cuki (kawaii~), ez pedig a karaktereket tartalmazó bento. Aki kicsit is érdeklődött már a jelenség után tudhatja, hogy nagyon elszállt alakok nézhetnek ki a dobozból, ami egy megszállott keze alól kerül ki, hiszen ez a hobbi szintű dömping arra épít, hogy a Japán ételek nagy részét lehet többé-kevésbé tartósan formázni. Tehát ne ijedjünk meg, pandák, joystickek, Mariok, de még Hello Kittyk is bármikor megtámadhatják lelkünk nyugalmát és visszanézhetnek a bento aljáról, sok más csiricsáré közül. Az egyetlen pozitívum az, hogy a remekmű éhségünk csillapításával eltüntethető.

Értékelés: finom

Linkek:
Wikipedia
mult-kor.hu

Ma este ne legyen másnak fénye, csak a csillagoknak.
Ma este kapcsoljuk le a villanyokat.
Ma este, csak egyetlen órára...

A Föld órája, 2009. márc. 28. 20:30-21:30
Link: WWF

Egy afro, egy kard, egy csomag cigi és limonádé.
Mindig csak limonádé.

Talán az utóbbitól lesz az egész sorozat olyan, hogy elhúzzuk a szánkat, de az egész miliő olyan betegesen Amerikai, hogy azt fáj animének neveznem. Hogy miért? A kis Afro apját megölik a szeme láttára, erre ő természetesen vérbosszút fogad, és tökéletes gyilkológéppé válik, az érzelmek pedig teljesen sokadlagosak. Még a limonádé is fontosabb képbeli élményt nyújt, mint a "bele kellett írni" érzet által megsavanyodott emocionális vonal.
De persze van pozitívum, ami ebből a savanyított képből fakad, mégpedig az, hogy Afro határok nélkül gyilkolhat halomra mindenkit. Magyarázat? Ő a második. Pont.

A grafikáról, teljesen ellentétesen a háttérbe helyezett történettel szemben viszont, lehet nagyon jókat szólni. Nem a hátterek a tökéletesek, mert azok általában nem nagyon léteznek, de a dinamikus mozgás, és a sajátos, Amerikaiasra szabott rajzolás teljesen megadja az öldöklésnek az alaphangulatot, amit a szinezés is jól alátámaszt.
A szinkronról nem szólnék sokat, lévén a film egyértelműen Amerikának készült, pár nagy név bedobásra került, ami tett is az élvezhetőségért, de az emellé kikerülő szinkronok már koránt sem voltak briliánsak, és ismételték magukat.

Ha szakbarbár akarok lenni, azt mondom, a film kultúrbarbár, mert csokorba szed minden kiemelhetően nyugati jellemzőt, és ezeket nyugatnak adja, de ezzel szemet hunynék, hozzá teszem ostobán, az egyértelmű tény felett; ez az anime a nagy Amerikai piacnak készült, és pont ez a dolga. A nagy Amerikai kritikusok lelkesednek érte, főleg mivel itt van már a film is, nomeg mert ők is Amerikaiak, egyébként is, ezért kapnak fizetést, meg különben is, csiripelnek a maradak és mindjárt itt a tavasz. Persze én is kiosztom a saját véleményemet, tisztábban és érthetőbben, mint az említettek, gondolva arra, hogy mit ért el mégis a rajzolás és az animáció, amellett, hogy a belehelyezett szellemi tényező szart sem ér.
 

Értékelés: 5

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts

A tendenciánk változik, mert a lehetőségeink megint csak szűkülnek, így iramunk véletlenszerűre vált, és akkor frissülünk, amikor csak tudunk, reméljük még mindig sokatok örömére.

A bejelentéssel párhuzamosan természetesen megint felhívjuk a figyelmeteket a lehetőségre, ami mindig, mindenki számára adott: az AnimeComment csapata várja a vállalkozó kedvűeket, akik írásaikkal hozzájárulnának az oldal feltöltéséhez. Most jobban, mint eddig bármikor.

az AnimeComment csapata

Lolicon, de nem szexeltek benne. Még.

Egy újabb darab a Japán csodák közül, amit igen kevesen értenek meg a maga formájában és valójában. Ennek a csoportnak egy részét olyanok teszik ki, akiket betegnek tekintünk, a többinek pedig bizony meg vannak az okai. De mit kezdjen egy loliconnal az, akinek a téma már önmagában feszengést okoz? Mit csinál a néző, amikor a tíz éves kislány megcsókolja a férfit, és kikapcsolja-e az átlagos ember a filmet, amikor a kislány mozgására a férfi azon része reagál? Érdekes kérdések egytől egyig, mindazonáltal egy ismertetőnek nem csak elgondolkodtatnia kell.

A Kodomo no Jikan főszereplője, a mi kis kulcsfiguránk, sok-sok szem és gondolat középpontja, szülők nélküli gyerek, egy féltő bátty mellett, aki a szeretetéhségét tudatosan vetíti ki a legalkalmasabb pancserre, akit csak találhat, a tanárbácsira, aki első osztályát készül oktatni, ennek megfelelő mennyiségű izgatottsággal és tapasztalatlansággal együtt. A pimasz minden lében kanál természetű kislány arca mögött persze ott lapul az is, akinek sosem lehetne nemet mondani, és aki már ennyi idősen is olyan erős személyiség, hogy képes megingatni nem egy felnőttet.
Háttér bőven akad a sorozatban, a szereplők mindegyikének sejtetődik legalább egy kicsi abból, amivel megküzdenek nap mint nap, de persze a középpont megmarad a kapcsolaton, és a két főszereplő életén, amivel legalább egy kicsit sikerült levenni a hangsúlyt a loliconosságról. Sajnos viszont túlzottan is érződik, talán pont a sok erős háttérben nem egészen megjelenő elem miatt, hogy a sorozat folytatásra vár, avagy éppenséggel úgy lett kiragadva a mangából ahogy, és talán ennyit várhatunk tőle. Márpedig ha ennyi az egész, akkor nagyon befejezetlen maradt.

A grafika sajnos nem brillírozik, az emberek eléggé sablonosak, sőt a gyerektestek oknak látszanak arra, hogy az egész rajzolás egyszerűbb, az emberalakok pedig vonalasabbak legyenek. Az animáció viszont sokat dob a hatáson, erősíti az életteliséget, és a színezéssel legalább néhány jelenetet nagyon jól meghatároz akár hangulatában, külső szemlélő számára is.
S míg az anime egésze a vegyes értékek miatt erős közepest kap tőlem a grafikára, a hagok leginkább kobakvakargató hatással vannak az agytekervényeimre. Egyszerűen képtelen lennék eldönteni, hogy a szinkron egyszerűen jó, vagy teljesen általános, lévén szó a vékonyka Japán hangokról, a kislányok esetén és egy természetesen nagyon színvonalas általános szinkrongárdáról az anime folyamán. Ha valami billenti a kategóriát a mély felé, az az opening-ending páros, ami viszont képeivel, és stílusaival egyértelműen a pimaszul vidám "loli-vagyok-rakjatok" hatást éri el, gondolom nem véletlenül, de koránt sem szerencsésen.

Igen érdekes, hogy a Kodomo no Jikan mennyire jó történet lenne, ha az egész egy középiskolás lánnyal és a tanárával történne, illetve kerekebb történetet kerítenek köré. Így viszont olyan marad az egész félállásban, mint a félig döntött budiajtó; láthatjuk is meg nem is, szaga is van meg nem is.  Nem ajánlom senkinek, akinek a téma maga sok, illetve annak, aki idegbajt szokott kapni a tehetetlenségtől fulladozó romantikus animék láttán. Ajánlani ezeknél is kevésbé ajánlom.

Értékelés: 6,8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts