Ellinor, azaz Nóri a maga leplezetlenségével, és elfedhetetlen életrevalóságával napjaim egyik fénypontja lett, és csak vigyorogni, ámulni tudtam személye és munkája előtt. Olyan lányt ritkán találni az ember útja mentén, aki szereti a csigákat és útálja a mazsolát, sapkákat gyűjt, és imád rajzolni. Pedig ezt így lehet egyszerre, a manapság megszokott gép előtt ülő stílusban is. Habár nem láthattam élőben, és nem beszéltem vele úgy, ahogyan igazán szeretek megismerni valakit, az írott sorokból is át sütött az élet az interjú kérdéseire adott válaszokat olvasva.

Lássunk neki. Anime-, mangafan vagy ugyebár, mik a kedvenceid?
Az első anime az életemben a Dragon Ball volt, de ebből inkább a manga verzió tetszett jobban. A Lupin III manga-anime verziója egyaránt tetszik, a One Pieceből és az Axis Powers Hetaliaból inkább a manga verzió. De nagyon szeretem még a Cowboy Bebop-ot, a Samurai Champloo-t, Nadia: The secret of Blue Water-t, az Árnybírót, a Baccano! című animét, és azt hiszem ennyi, vagyis ennyi jut most eszembe így hirtelen.

Bizonyára tudod, a világon már mindenütt vannak animés-mangás boltok, amik mindenféle holmit árulnak a fanoknak. Vettél már hasonló dolgokat?
Szoktam interneten vásásrolni, de eddig még csak Magyarországon belül tettem ezt meg. Inkább mangákat veszek, a különböző figurák és csecsebecsék nem igazán érdekelnek.

Ugyanúgy, mindenütt vannak fanklubok, de akárhogy is hívhatjuk őket. Valahol tagságod, fanlicenszed van?
Egy két fanklubhoz csatlakoztam, de annak sem vagyok a legaktívabb tagja. Livejournal, deviantART azon helyek egyikei, ahol fanklubok tagja lettem.

Mondj nekünk valamit a kezdésről. Mikor találkoztál először az animékkel, és mik voltak az első sorozatok, filmek?
11 éves lehettem, mikor az agysorvasztó kereskedelmi adók utat törtek maguknak a televízió képernyőjén. A délutáni matiné keretében előszeretettel néztem a Dragon Ball-t, bár akkor még nem tudtam, hogy az anime műfajával van dolgom. Végül is 4 éves fejjel a Moomint és a Kimbát is néztem, odáig is visszavezethetjük a kezdeteket.

Emlékszel még mi fogott meg az animékben? Mi volt az, ami miatt onnantól kezdve a képernyőre tudtál tapadni?
A Dragon Ball betiltását követően cikkeztek az újságok az animékről, innen kezdtem el jobban megismerkedni a műfajjal. Nem igazán emlékszem már, mi fogott meg benne, azt viszont tudom, a manga mindig is jobban lekötött.
És mi a helyzet most?
Azt hiszem, változatlan.

Tovább haladva - vannak kedvenc stílusaid? Esetleg kedvenc alkotók, stúdiók?
Eiichiro Oda, Akira Toriyama és Monkey Punch egyedi stílusa, humora és történetei mind nagy kedvenceim. A Ghibli Studionak pedig nincs olyan filmje, amit ne szeretnék. Más kedvenceim inkább nyugatról és a művészeti korokból származnak, de szerintem őket nem sorolom fel, nem a témához kapcsolódnak.

Milyennek találod az animék humorát – azaz mit is gondolsz a Japán humorról?
Számomra a humor kétféle: Valakinek van, valakinek nincs. Szerintem a japánoknak van humora, olyasmi, mint az angol humor. Nagyon fáj és kell hozzá egy „agyi szint” hogy élvezd.
Bing-bing-bing-bing-bing! Telitalálat!

Mi a helyzet az erőszakkal?
Úgy gondolom, ez az animén belül műfajfüggő. Egy gyerekeknek írt sztoriban valószínű a cuki „Hello Kitty sablon” kiscica nem fogja a világ meghódítása céljából macs-mechákkal lerombolni Cicavárost. Bár ki tudja…
Ezt sikerült nagyon megkerülni, de a macs-mecha kifejezés nagyon megtetszett.

És persze ez sem maradhat le – szexualitás? Ecchi? Hentai?
Hát inkább ecchi. Nem vetem meg a szexualitást a mangákban, ha a természetes erotikán vagy vicces körökön belül marad – nekem a hentai kicsit már túllépte ezt a kört.

És a végére pár csípős kérdés: Tízes skálán mennyire ítélnéd magad elborult rajongónak? Mennyi időt töltesz animék mellett? Vannak problémáid a fan-lét miatt?
Hmm… Hát, régebben 5 és 6 között mostanában inkább 2-4 között tengek. Manapság egyre kevesebb időt töltök anime-manga dolgok mellett, ami inkább az idő hiányának köszönhető. Persze az a tény is közre játszik egy kicsit, hogy az érdeklődésem is más felé kezdett el irányulni. Sosem zárkóztam el ugyanis más vizuális műfajoktól. A fanságomat egyes helyeken viszont nem is árt, hogy leplezzem, mert pl. a művészeti szakokon ezt nem igazán preferálják.
Hát igen, itt jön el az a pont, ahol kedvem lenne feladni. Már nem az interjút, mert az persze megy tovább. Kicsit komolyan.

Mit hiszel az animék ellen gyakran felvonultatott előítéletekről?
Amit minden más előítéletről. Abba kellene hagyni az általánosítást és előbb megismerkedni azzal, amit általánosítunk. Bár isteníteni nem akarom a műfajt, mert nem az. Itt is van jó és rossz alkotás, csak meg kell válogatnunk ezeket. Így máris élvezhetőbbé válik az egész.J

Ezek után rátértünk végre a fanartisták igazi témáira, és lám, előbújt Ellinorból a zsargon is. Profi!

Menjünk vissza a kezdetekhez. Tehetséges gyerek voltál? Alkottál annak idején?
Amióta az eszemet tudom, szeretek rajzolni. Bár a szüleim valószínűleg nem preferálták annak idején, hogy a hófehér falon és a drága könyvekben próbálom ki a sötét zsírkrétáimat. De azt hiszem, lényegében tetszett az embereknek, amit csinálok. Az óvónénik és általános tanáraim dicsértek, én meg ezt jó jelnek vettem.

Bárhogy is történt, mostanra már igazi fanartista vált belőled. Tanultad, vagy magad fejlesztetted a tudásodat?
Úgy mindkettő. 8 évesen a Garfield hatására kezdtem el képsorokat alkotni, amiket aztán a hosszabb kimenetelű sztorik váltottak fel. Paneleket másoltam, de saját karaktereim voltak.J Később szakközépiskolában kezdtem el professzionálisan is rajzolni, ahol OKJ-s vizsgát szereztem alkalmazott grafikából. Jelenleg pedig a fősulin folytatom mindezt, elektronikus ábrázolás szakon. Bár szerintem a fejlődés leginkább csak önmagunktól függ, ha tanuljuk, ha magunk fejlesztjük.

Hogyan dolgozol? A hagyományos vagy az elektronikus alkotást kedveled? Milyen eszközöket használsz?
Mindkét alkotási formát szeretem, gyakran vegyítem is a kettőt. A digitális még közel sem megy olyan jól, és a kezem is gyorsabban elfárad a digitalizáló táblán. Rotringot, Copic filceket, tűfilceket, akvarellt, a digitális programok közül Photoshop, ArtRage, Open Canvas, amiket előszeretettel használok.
 
Hogyan lettél az a művész, aki vagy most? Már az elején a rajongás vitt rá az alkotásra, vagy máshonnan kezdted?
Bár mindig is szerettem alkotni, azt hiszem inkább a rajongás vitt rá a rajzolásra. Ha nincs Garfield vagy Moomin magazin, lehet, hogy sosem fog érdekelni ennyire a képregények világa.

Végülis majdhogynem átugrottam egy fontos kérdést: Melyik anime volt az első, amiről rajzoltál?
A Dragon Ball J. Megvettem a magyar kiadású mangákat – a fenébe, már akkor is olyan drága volt…

Mostanság mik ihletnek meg?
Saját webképregényen dolgozom, leginkább ahhoz gyártok ötleteket. Fanart terén az Axis Powers Hetalia inspirál mostanság, bár ez inkább hangulatfüggő. Volt úgy, hogy Dr. House-t firkáltam.

Huh, folyton csak animékről kérdezek. Vannak más forrásaid is?
Volt sok más kedvencem is, ami nem anime volt. A Dragon Ball után például a Harry Potter-láz kapott el utána pedig a Tini Titánok. Két éve tértem vissza újra az anime világa felé.

Ha már itt vagyunk, beszélhetünk egy kicsit a szerelemről. A világhálón hatalmas a felhajtás mostanában a fanok között a különböző párosítások ügyén. Mit gondolsz ezekről? Vannak kedvenceid?
Nem kéne komolyan venni, végül is fiktív karakterekről beszélünk. Bár sokszor nyilvánulok meg szarkasztikus módon, sosem kötök bele vagy indítok anti-fanklubokat senki kedvencei ellen. Mindenkinek megvan a maga ízlése, még ha az általam nem igazán kedvelt yaoi-yuri körökből származik is. Büszkén felvállalva a heteroszexualitást, igen, akadnak kedvenceim pl. Sanji és Nami, Zoro és Tashigi (One Piece) Magyarország és Poroszország, Németország és Belgium (Hetalia). Első kedvencem meg azt hiszem Vegeta és Bulma volt a Dragon Ball-ból.JMeg még pár fickó és csaj a felsoroltakon kívül, akik most nem jutnak eszembe.

Még tovább gázolva a témában, mit gondolsz a szexuálisan túlfűtött képekről?
A hentai-ecchi témánál már beszéltem a természetes erotikáról, itt sincs ez másképp.

Túljutva a forró témán, vannak saját karaktereid, sztorid, amiről alkotsz?
Igen, a már említett webképregény, ami maffiózókról szólna. A sztori bizonyos részei még elég homályosak, de a karakterek már egész jól kialakultak a fejemben és a skicceimben.

A kreativitásnál járunk. Mit szólsz a neten fellelhető fanart-ellentáborról, akik azt hangoztatják, hogy a fanartokban nincs kreativitás és eredetiség?
Meggyőződésem, hogy lehet fanart terén is egyedit alkotni, főleg ha az embernek van egy olyan sajátos ábrázolásmódja, amit bárhol felismernek vagy megfogja az embert. Azt már én sem tartom nagy cuccnak, ha elsajátítunk létező karaktereket rajzolni úgy, ahogy az eredeti alkotó. Persze általában mindenki így kezdi, de sajnos akadnak olyanok, akik nem is törekszenek arra, hogy utána esetleg valamit változtassanak az úgynevezett „stílusukon”, mert tudják, hogy ezt keresik, ez a populáris, minél jobban hasonlítani az eredetihez. Azt hiszem pont ettől lett a fanartnak olyan negatív visszhangja.

Biztos vagyok benne, hogy nem egy kellemetlenség akad egy tehetséges ember számára, amire mások nem is gondolnának. A saját rajongóid nem okoztak még bosszúságot neked?
Elég kettős érzéseket vált ki belőlem a rajongói tábor. Persze, szeretek pozitív visszajelzéseket kapni – végül is ez adja az erőt a további képekhez – de a túlzott rajongás már kicsit zavaró. Például mikor egyesek istennek hisznek és mindenféle tekintet nélkül sürgetnek, hogy mikor készülök már el a képregény következő oldalával, vagy a másik hátulütője a popularitásnak – mikor engedély nélkül felhasználják a munkáidat. Nem igazán tudok ezek ellen mit kezdeni, ez is egyike azoknak, ami a hírnévvel jár, és meg kell próbálni kezelni valahogy. Bár én még közel sem vagyok olyan hírhedt, mint más fanartisták, de azért örülök, hogy sikerült idáig is eljutnom.
 
Végezetül pedig majd el tudtam olvadni, amikor még írt is nekünk, nektek pár sort - valami csodálatosat, ha már itt tartunk.
Minden fanartos számára üzenem, hogy nyugodtan próbáljon meg saját stílust, érzelmeket belevinni a munkáiba, mert attól lesz egy kép jó, ha látni rajta, hogy élvezettel, görcsösségek és gátlások nélkül csinálták. Valamint dolgozzatok eredeti, saját dolgokon is – elvégre, ha tényleg rajzzal akar az ember foglalkozni, egy idő után saját dolgokkal kell előállnia. A fanart számomra remek inspiráció, jó gyakorlás, azonban nem az egyetlen dolog, amivel foglalkozni akarok. Remélem, ezzel nem vagyok egyedül. És sose a popularitás legyen a cél, hanem csak az a szimpla érzés, hogy mennyire szeretem csinálni azt, amit csinálok. Amíg a rajzolás iránti szeretet megvan, addig gond nem lehet.

Ennyit tudtam kihozni a kérdéseimből, illetve Ellinor pompás válaszaiból, de azt hiszem elégedettek lehetünk, hiszen nem minden amatőr blogfirkásznak sikerül tollvégre kapnia egy ilyen stílusos, okos, két lábbal a földön álló lányt. A legtöbben elmegyünk mellette, tehát határozottan haladok a jó irány felé, és kenyérre lehet kenni, amióta valaki megköszöni a lehetőséget a mi kis oldalunknak.

Szerelmes vagyok. Ááhhh~