A mai napon terítékre kerülő animénk szereplői cicák - az állatbőrbe bújtatott karakterek azonban ne tévesszenek meg senkit, súlyosabb műről van szó, mint az első blikkre tűnik.

Előljáróban érdemes megemlíteni, hogy a Night on the Galactic Railroad eredetileg Miyazawa Kenji jó régen írt ifjúsági művének adaptációja. A történet központi figurája Giovanni, egy szegény kisfiú, aki az iskola mellett több munkát is vállal, hogy valahogy megéljenek betegeskedő édesanyjával. Mivel nem veti fel a pénz és többnyire kimarad a korosztálya szokásos bandázásaiból, osztálytársai gyakran űznek gúnyt belőle vagy tesznek gonosz megjegyzéseket az édesapjára. Az egyetlen kivétel ezalól Campanella, aki amolyan kertek alatti módon, de  legalább kiáll Giovanni mellett.

A cselekményt magát tulajdonképp egy végtelennek tetsző, szürreális utazásként írhatjuk le. Giovanni egy városi ünnepségről hazafelé tartva álomba szenderül egy réten, s mire észbe kap, máris egy robosztus mozdony kocsijában találja magát és Campanellát, hogy aztán együtt szeljék át a Tejútrendszert, csillagképtől csillagképig vándorolva. Fura, bizarr és varázslatos helyeken fordulnak meg, s míg egyik állomástól a másikig érnek, néha egy-egy utas osztja meg velük a saját történetét.
Az anime tempója nagyon-nagyon lassú. A mozi majd' kétórás időtartama alatt alig pár helyszín és szereplő kap kiemelkedőbb helyet, a film azonban a legvégéig ki van töltve. Sokan talán unalmasnak, vontatottnak érezhetik, mivel a szereplők közt nagyon kevés dialógus hangzik el - engem például lassan, de biztosan kezdett irritálni Campanella kifejezéstelen arccal párosuló mély hallgatása. Viszont az anime magában hordozza a tempó másik, pozitívabb értelmezési lehetőségét is, azáltal, hogy adaptáció: vannak olyan feldolgozások, amik egyszerűen le sem tagadhatják könyvszerűségüket, s ahogy némán pásztázzuk tekintetünkkel a környezetet, szinte halljuk a fejünkben az író odapasszoló sorait, leírásait, akár még úgy is, hogy magát az eredeti művet nem olvastuk.
Ebbe a pozitív körbe tartozik még a részletesség is: szereplőink rutincselekedetei olyan szépen és körültekintően vannak kidolgozva, hogy egészen közel kerülnek hozzánk a történet minden szürrealitása ellenére és legalább annyira lebilincseli az arra fogékonyak figyelmét, mint mondjuk egy izgalmasabb vagy drámaibb fordulat.

A Night on the Galactic Railroad 1985-ös anime, ennek megfelelően a karakterdizájnon kicsit érzékelni az idő múlását, de összességében a grafika és a mozgásmechanizmus szép és folyamatos. Maximum a sötét képvilág nyomhatja rá a bélyegét a  film hangulatára, főleg a zenei aláfestések során, amelyek gyakran túlzóak és drámai eseményeket sugallnak: bevallom, nem egy résznél engem inkább nyomasztott, mint lenyűgözött volna a kettő összhatása.

Miyazawa Kenji története nem társtalan a világirodalomban: Saint-Exupéry műve, A kis herceg hasonló világélményt dolgoz fel. Giovanni és Campanella utazása bár kezdetben céltalannak tűnik, hőseink gondolatai az egyén és közösség boldogsága körül forognak. Ha maguk az egyes állomások és utasok közvetlenül nem is segítik őket közelebb az univerzum ezen rejtélyének megoldásához, kétségtelen, hogy a kaland mindkettejük számára sorsfordító véget ér.

Értékelés: 7,8

Link:
(Magyarul mi vagyunk az elsők.)
Wikipedia

A két fiú történetét színdarabként és musicalként is bemutatták, illetve a mű időtlenségét jelzi, hogy mind a mai napig nem egy japán énekes, illetve manga és anime tesz róla említést vagy használja referenciaként. (Ilyen többek közt a nemrég tárgyalt Hantsuki is.)