Sok-sok tiszteletteljes virtuális kalapemeléssel tartozom még azoknak az embereknek, akik gondoskodnak arról, hogy meglegyen a napi betevő igényes animénk, és itt elsősorban nem is a fansubolókra gondolok - pedig ők is megérdemelnének nem is egy bejegyzést - hanem a rajzfilmek készítőire. Az egyik olyan sorozat, amiben szinte folyamatosan leesett állal bámultam, hogy mekkora mértékű háttérmunkát fektettek bele, az a Kaleido Star. Hogy csak az egyszerűbbekkel kezdjem: a történet nagy része az USÁban játszódik, és emellett még pár más helyszínen pl. Európában, ezeket teljesen hihetően, részletesen és karakteresen rajzolták meg, ami azért szerintem egy szokásos japán kisvároshoz képest nem kis feladat. Mivel Sora, a főszereplő, a Kaleido Stage nevű nagyhírű cirkuszban szeretne fellépni akrobataként, az egész anime élvezhetősége áll vagy bukik a megjelenített előadások minőségén, és ebben sem okoz csalódást; tippem szerint nem kisebb meló lehetett ezeket filmre vinni, mintha magát az előadást kellett volna megszervezni a koreográfiától kezdve a látványon át a díszletekig. Vannak olyan sorozatok, ahol a szereplők felismerését nagyban segíti, hogy folyamatosan ugyanabban a ruhában flangálnak... ekkora melléfogást nem engedhettek meg maguknak a Kaleido Star készítői, gyakorlatilag mindenki mindíg más ruhákban, jelmezekben tűnik fel, amiket, mondanom sem kell, szinte divattervezői minőséggel terveztek meg.
Ugyan igazi cirkuszban elég régen voltam, és nem mondhatnám, hogy különösebb rajongója lennék, az akrobaták mutatványai láttán én is, mint szerintem mindenki, visszafolytom a lélegzetem, és vicces módon ugyanezt az érzést, a teljes beleélést, amikor a néző jobban izgul mint az előadó ott fent több méter magasságban védőháló nélkül, teljesen előhozza a Kaleido Star is. Annyira reálisra sikerült, hogy néha még azon is elgondolkodtam egy pillanatig, hogy "hűű ezt meg hogy csinálták", azután szólalt csak meg az agyam reálisabb fele: "hülye, csak rajzolva van". Persze erre a készítők kicsit rá is játszottak, és megrajzoltak pár olyan jelenetet ami a valóságban nem kivitelezhető, de én ezt nem rónám fel negatívumként a sorozatban.
Az anime egyébként teljesen a sport sorozatok kelléktárából építkezik a kemény munka - sok gyakorlás, és eléred amit szeretnél vonalon, rengeteg vicces jelenettel, de bepillanthatunk azért az előadók közti rivalizálásokba is, amit Sora mindíg kicsit naívan, de rengeteg jóindulattal, pozitív értékrenddel kezel, és pont ezért ajánlható kisebbeknek is, mert jobb emberré tesz. Rengeteget áradoztam már a kidolgozottságról, ebből kitalálható, hogy a rajzok általában is nagyon szépek, és a zenére, szinkronra sem lehet panasz. Kuriózumként megemlíteném, hogy a sorozat első pár része közt bújt el az anime-történelem szerintem eddigi legjobb sírós-hang-szinkronja, ez annyira kiemelkedik még a Kaleido Star általában is jó színvonalából, hogy rögtön vagy háromszor megnéztem, mert nem akartam elhinni. Nem tudom mi történhetett Hirohashi Ryou-val, Sora seiyuu-jával, de hogy nagyon beleélte magát az biztos.
Negatívumokat megint csak magamat megerőszakolva tudnék felsorolni, leginkább annyit, hogy célközönség tekintetében a Kaleido Star nem elég univerzális, a kicsiknek, a cirkusz vagy sportrajongóknak fog leginkább tetszeni, egyszóval megmarad a műfaj határain belül. Nem feszegeti a világegyetem nagy rejtelmeit, vagy komolyabb emberi problémákat, így a súlyosabb témák kedvelőinek nem tudom ajánlani.

Értékelés: 9.1

Linkek:
ANN:
http://www.animenewsnetwork.com/encyclopedia/anime.php
Aoianime:
http://www.aoianime.hu/

Angol nyelven szinte minden hozzáférhető, ami animékkel kapcsolatos. Azt azonban nem árt tudni, hogy az egyes portálok gyakran merőben más szolgáltatást nyújtanak, érdemes többet is megismerni közülük. Az a néhány, amit bemutatok, aránylag ismert, sok infot tartalmazó oldalak, kellően eltérő profillal.

Mi is sűrűn linkekljük az Animenewsnetwork oldalait. A talán legnépszerűbb portál elsősorban azoknak ajánlott, akik kedvenc animéikről szeretnének minél több érdekességhez jutni. Külön jó, hogy közvetlen hivatkozások vannak nemcsak a kapcsolódó animékhez, hanem mangákhoz is. Emellett bőséges hírforrás megjelenésekről, készülő sorozatokról.

Animenewsnetwork

Az Anime-Planet sokkal kisebb oldal, egyetlen előnye az 'ajánlások'. A regisztrált felhasználók ajánlhatnak hasonló stílusú animéket az adatbázisból, és ezek összesítve megjelennek az egyes animékhez tartozó adatlapon. Így nyerő azoknak, akiknek tetszett valamelyik anime, és azt a hangulatot szeretnék még visszakapni.

Anime-Planet

Az AniDB nemrég felfutott nagyobb site. Az Animecommenthez talán ez áll a legközelebb: regisztrált felhasználók értékeléseket írhatnak kedvenceikről, amelyek meg is jelennek a megfelelő oldalakon. Erős negatívum, hogy az oldal szerkezete teljességgel áttekinthetetlen, bár akad hozzá egy elég nehezen megtalálható Wiki-felület.

AniDB

AnimeNfo: kicsi felsorolásunk legigénytelenebb kinézetű portálja igazi rajongóknak: adatbázis mindenféle kiegészítő info-val: szinkronok, stb.

AnimeNFo

Az Animeacademy egy jópofának szánt, ízlésesen felépített lap. Alapvetően értékelésekre, kritikákra épül. Jópont, hogy az értékeléseknek megfelelően is lehet keresni. Ha valaki bízik a nemzetközi közönség értékelésében, jó kis ajánlatokat kaphat.

Animeacademy

Természetesen nem maradhat ki a válogatásból a Wikikpédia Anime-portálja. Bőséges és áttekinthető, minden szubjektivitást igyekszik mellőzni. Profi oldal rengeteg amatőrtől, több nyelven: román, francia, angol, katalán, stb. A felül látható lány-figura Wikipe-tan, a portál "jelképe".

A Wikipedia anime portálja

Lehet nézelődni, az ilyen portálokat gyakorlatilag lehetetlen végigolvasni. Gondoljatok bele, ebben azért az AnimeComment mégiscsak jobb...

Ahogy az a névből már sejthető, ez az anime az Onegai Teacher folytatása, méghozzá az átlagtól szokatlanul, teljes vállszélességgel, kölcsönözve minden háttérelemet és annak karaktereit is. Az alkotógárda bele nyúlt a jóba, ugyanis mindent át lehetett ültetni ebbe a filmbe ami eddig jó volt az előző szériánál.
A sztori két évvel lemaradva követi a Teacher történetét. A középpontban a lehetetlenül kék szemű Maiku, a 16 éves árva új életét látjuk, aki kemény munkájával kitört az intézetből és egyedül tartja fenn magát programozói megbízásokból. Az ő otthoni békéjét töri meg a két lány, akiknél, csakúgy mint Maikunál ott van egy-egy régi fénykép, amin a fiú és egy lány látható. Mivel mindegyiküknek ugyanolyan színű a szeme kialakul a patthelyzet, senki sem tudja, hogy ki a fotón szereplő másik lány, avagy ki is Maiku testvére, és amíg a testvér nem-testvér probléma teljesen körvonalazódik, mindkét lány reménytelenül beleszeret a fiúba, aki lassan bár, de ugyanolyan zavart helyzetbe esik mint ők.

Láthatóan ezúttal egy földhöz kötött szituációt akartak kialakítani a készítők, ennek köszönhetően a sorozatban nincsenek zavaróan irreális részletek. Az Onegai Twins indítása eddig a legjobbak közé tartozik azok közül amiket láttam, azonban már az indulás után beleütközött a cselekmény egy kemény hibába. A készítők túlzottan ki akarták hangsúlyozni a tényt, hogy vér szerinti kapcsolat lehet fenn a karakterek között, így gyakorlatilag a második résztől az ötödikig a fő téma nem más, mint a két lehetőség közötti teljesen hiábavaló agitáció, és azok folytonos felemlegetése. Nem tudom eldönteni, hogy ez inkább egy tanítófilm akar lenni arról, hogy testvéreknek mit nem szabad, vagy éppen egy elhúzott "fanservice" azoknak akik az ilyesfajta élvezeteket keresik. A film maga sem ad választ erre, mert a sorozat maga úgy ér véget, hogy kiderül, ki is Maiku testvére, de ez szinte semmit sem változtat azon, ahogy viselkednek egymással, és mindössze az ovában jut el odáig a sztori, hogy megkepjuk a tanmese végét arról, hogy élhet együtt valaki a testvérével és a szeretőjével, úgy hogy egyiket se bántsa, vagy szorítsa háttérbe. Az Onegai Teacherhez képest, ahol az alapok már a sorozat elején le voltak téve, ez erős hátralépés, egyféle provokáció a megszokások ellen, és mint ilyen, eléggé lealacsonyító a sorozatra nézve, mivel itt már erősebb gátakat ugranak át az írók, mint egy tanár-diák kapcsolat.
Az anime megvalósítása ennek ellenére nagyon megkapó, könnyed, összességében szólva, egy esős délutánon a karosszékből, kóla és chips mellé fogyasztható. Nem maradnak ki a kínos poénok, sem az általam mindig rácsodálkozással szemlélt, Japán, perverzitásról szóló poénok. Az animés sarkítások itt is megjelennek, úgy mint a lány aki nekiesik a fiúnak és, hogy-hogy nem, csókkal érkeznek a padlóra, csakhogy egy visszatérőt említsek.

A rajzolás az Onagai Teacherhez hasonlóan kellemes összhatású, azonban a reális hatással bíró színezést leváltották, az általában feketével rajzolt körvonalakat, és az arc több fontos részét, főként a szem körül, sötétkék és lila szinekkel pótolták, csakúgy ahogy az árnyékok is kaptak maguknak pink és lila közti tónusokat, egyértelműen erősítve ezzel az eszményi hatásvadászatot.
A zenék leginkább úgy tűntek fel, hogy rá kellett jönnöm, nem tudnám beazonosítani róluk az animét. Egyszerűen elmennek, mint teve a sivatagban, a szinkronról pedig nincs mit írni, mívesen kerekített szavakkal, ez az alkotás nem fog díjat nyerni egyik téren sem.

Bártan ajánlom mindenkinek, ugyanúgy, mint az Onegai Teachert, mert ez az anime teljes joggal viseli ugyanazt a nevet mint az elődje, mondhatni a lábnyomaiban lépdel. Aki látta azt is, annak lesz igazán teljes ez a sorozat, és az fog elmosolyodni, azokon a pillanatokon is amiken egy egyszeri animéző nem tudna.


Értékelés: 8,8

Linkek:
Wikipedia
Aoianime

Képzeljünk el egy kis városkát. Egy erdőkkel körülvett tó partján, idilli környezetben, mindentől, még az rohanó világtól is elzárva. Ha itt történik valami, még egy nap sem kell, hogy mindenki tudjon róla. Ennek a városkának a középiskolájába jár a középpontban levő kis csapat, akik iskola után is egymással lógva múlatják az időt, ami igen békésen, és persze lassan telik egy ilyen helyen. Ebbe a békébe lép bele az új tanítónő, a csinos és fiatal Mizuho, aki egyből a fiúk központi témájává válik, majd hirtelen ezt a fordulatot egy még nagyobb követi: az éjszaka folyamán az egész város szeme láttára köröz egy UFO a környék fölött. Mindenki felbojdul, sürög a média, és a két váratlan hírt egy újabb követi - a srácok számára - a kis csapat egyik tagja egy szó nélkül eltűnik, és csak másnap kerül elő. Az mindegyiküknek feltűnt, hogy valami történik, de csak Kei tudja pontosan mi is az...

Ez az anime végre bővelkedik komoly és valóban eltárolható mondanivalókkal, amit nem feltétlenül kell visszakonvertálni a való életre, és megfelelő mennyiségű a poénok száma is. Szerencsére a készítők nem ragaszkodtak kitérőkhöz, sem az idő, illetve az epizódszám húzásához, így végül egy igen kiegyensúlyozott animét kapunk, amiről érződik, hogy élvezték a készítését.
A képi világ nagyon őszinte, igaz ez talán nem a legjobb jellemző, de mindenképpen igaz. A testek realisztikusak, és szépek, végre látni igazi eltéréseket, nem mindenki uganarra az alapra készült, sem formailag, sem az arcokat tekintve, és még a hajakra is jutott idő, ami nálam plusz pont.
A zenék meglepően jók, és hangulatteremtők, némelyikük egyenesen szívdobbanásig hat. A film néhány tökéletesen megkomponált pillanatában gyomrunk szinte azonnal mocorogni  kezdhet, azonban az eredeti szinkron némely karakternél kissé eltér az ideáltól, főleg Kei részéről, akinél túlzottan kisfiús hatást értek el, habár ugye ennek is sejtjük az okát, lévén ő a központi kapcsolat kisfiúja.

Őszintén, egy őszinte animéről, ez volt a mottó amihez próbáltam tartani magamat a kritikában. Akit ez elijesztett, annak meg kell jegyezzem, hogy az általam kiemelt dolgok egyáltalán nem lebegnek ennyire a felszínen, az én tevékenykedésem célja az volt, hogy egy rendhagyó filmet olyan oldalról írjak le amit szinte sehol máshol nem lehet megtalálni ennyire koncentráltan.
Mégis, a témák és belefoglalt mondanivaló miatt, van egy korhatár, ami kell ahhoz, hogy a néző felérje ésszel mit is lát, de ez nem vészes. Saját véleményem az, hogy mindenki aki volt középiskolás, vagy éppen átéli ezt a kort, érdemes belekezdenie a sorozatba, mert pár szép emléket, avagy élményt láthat újra.


Értékelés: 9,6

Linkek:
Wikipedia
Aoianime

Mindannyiunkban ott rejlik egy lehetőség, egy kívánság, amit, ha úgy éljük életünk, ahogy azt lehetne, nem a könnyebbik oldalon, nem menekülve a feladatok és problémáink elől, teljesülhet egy kívánságunk. Egy kívánság, ami születésünktől fogva a miénk. Azok adják nekünk akik az időn és téren túlról vigyázzák lépéseinket, figyelik porszemnyi életünket, és szeretik, óvják azokat akik tiszta szívvel élnek...

"Tudom, hogy a film nem más, nem több, mint egy csodás mozi, hogy nem lépnek ki a tükörből istennők, hogy jelenlétükkel fenekestül fordítsák fel az életünket. De hinni attól még akarok bennük, csakúgy ahogy sok másban is. Ennyit változtam azóta, hogy láttam a mozit."

Új év, új hallgatók, új lehetőségek a Motor Klub számára. Úgy tűnik minden rendben megy, és végre egyszer a Nekumi főiskola híresen rendhagyó klubja is népszerű az újak körében, köszönhető ez Keeichinek és Belldandynak, akik összeszokott párként jelennek meg a nyitányon. Nem csoda, hisz ez már a második évük együtt, az idilli környezetben. Azonban, ahogy az várható volt, a Motor Club mégis csak a Motor Club marad, és a nagy lelkesedésből nem marad semmi, csak pár izgatott, avagy - érthető módon - megijedt új tag. De a béke, avagy a játszadozás a sztori "földi" szálaival már itt abbamarad, és feltűnik valaki, akit Belldandy úgy üdvözöl, ahogy Keeichi sem sokszor, és mintegy varázsütésre, nem csak Belldandy, minden végletesen összeomlik, mint a dominók, amiket egy láthatatlan kéz rakott a helyükre, és olyan történet rajzolódik ki a szemünk előtt, ami egyszerűen fájdalmasabb már nem is lehetne.

Hasonlóan a sorozathoz és az ovákhoz, a mozifilm is gyönyörű üzenetet közvetít, de azoktól eltérően, mindazon érzéseket, amiket a több epizódos kiadások részletekben adagoltak belénk, ez a film egyben, egy hatalmas pozitív-energia túladagolásban produkálja. A filmnek érezhető hatása és utóhatása a gyomrunk gumilabdaként való hancúrozása hasüregünkben, továbbá az izgatott szorongás, egésztestes borzongás, és arra hajlamosaknál az ölelésre való hajlam szignifikáns megnövekedése. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a tünetek rákerültek-e a DVD kiadás hátsó oldalára, a szokásos apróbetűs szekcióban, mert a helyük az határozottan ott van.
Ez volt az az anime ami végre teljesen és hibátlanul tükrözte mindazt amit az Ah! My Goddessben szeretünk. A mindvégig kitartó szerelem, a szeretet, az egyedüllét és a fájó döntések kellő harmóniája olyan sztorit varázsolt elénk, ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni. A készítők tudták mit akarnak alkotni, ami főként azon látszik, hogy minden, a többi Ah! My Goddess animében eltúlzott vagy hangulatromboló elem hiányzik ebből a moziból. Nem tudunk unatkozni, és nem lehet levenni a szemünket a képernyőről, mert ez a film minden pillanatot használ, hogy a végső katarzisban tényleg extázisba essünk attól amit látunk.
Az animáció minősége a legszebbek közé tartozik, amit valaha láttam animék között. Nincsenek elnagyolt részletek, sem túlzó vagy puritán színezések, míg az effektek egyszerűen csodásak, és harmonizálnak az egész képi világgal. Az emberábrázolások még a jóval ezután készült animéket is lekörözik, a mozgás pedig dinamikus és realisztikus.
A zenékről pedig szót sem merek ejteni. A "szokott" kiválóan illő opening és ending mellé mintegy végső, halálos kombó, a gyönyörűen megkomponált angyali kórusének teljesen, hátszőrzetet felborzoló módon zárja le az elmét és végzi be a teljes hipnózist, ami valószínűleg hosszú ideig nyomot hagy minden bámulón.

Hogy említsek negatívumot is, a kezdés nekem kissé furcsácskára sikerült, pontosabban az a része, amikor a holdon levő "börtön" rácsai a Földi gravitációt megszégyenítően zuhantak a mélybe és vertek porfelhőt.

Ez az anime tényleg ennyire jól sikerült? - kérdezhetné bárki látva ezt a nevetséges szőrszálhasogatást.
Igen.


Értékelés: 10

Linkek:
Wikipedia
ANN

Sokan vagyunk úgy néhanapján, hogy legszivesebben visszamennénk az időben, avagy meg nem történtté tennénk valamit ha lenne rá erőnk. De nincs, és hívjuk akár sorsnak, vagy az élet törvényének, emiatt sokan szenvedünk. Az Aa Megami Sama, ahogy a japánok mondják, egy csodálatos mese vágyaink netovábbjáról, egy illúzió, ami mindannyiunkban ott él.
A kezdet egy lepukkant kollégiumba kalauzol el bennünket, ahol egy alacsony vézna srác, akinek nem kenyere az önbizalom, éli mindennapjait a Motor Klub többi tagjának teljes elnyomásában. Sugárzik mindenhonnan, hogy az élet nem kezelte  őt éppen kesztyűs kézzel, de valamiért mindig mosolyog és segít másokon. És pont ezért van szerencséje, mitöbb kiváltsága, egyet kívánni egy istennőtől, aki a tükrön keresztül érkezik hozzá. Innen indul be az élet, mondhatni újra, és Keeichi egy istennővel az oldalán fedezi fel a szerelmet, és persze minden bajt ami azzal jár, hogy egy istennőt kívánunk magunknak...
Ez az a történet ami mindenki számára adhat valamit, sőt nem is csak adhat. Ha valaki leül ezen sorozat elé tudatán kívül töltődik meg emberséggel, szeretettel, nyugalommal és lelkesedéssel, nomeg, ha ugyan nem is sokan, de biztosan vannak olyanok akik a főszereplőket egyfajta példának látják.
Be kell hogy valljam, örülök, hogy nem egyből a befejezés után ültem le ezen írás elé, mert így volt egy kis időm, ami alatt lenyugodtak ostorozó gondolataim. Igen, van mit ostorozni a sorozaton, méghozzá nem is kevés. Leginkább a csapkodó, hullámzó sztori az ami az ember figyelmébe kerül, majd észlelhető az a tipikusan Japán húzás, hogy a  készítők a - minden értelemben - legtöbbet ígérő kulcsot megtartják a maguk kezében. Ez a kulcs pedig nem más, mint a két főszereplő szerelme, ami így, ezen sorozat esetében, megérzésem szerint minden nézőt kicsit megerőszakol. Bennem legalábbis ez az érzés csordult túl, miután újabb epizód híján abba kellett hagyni a filmnézést, és a bizonyos kapcsolat az istennő és a főiskolás fiú között, még mindig és már évek óta ott tart, hogy kimondani sem tudják igazán, szeretik egymást. Ez pedig erős nyomot hagy a sorozaton, mind az előrehaladás, mind a karakterek személyisége szempontjából.
Minden kétélűvé válik, ahogy egyre nő a már-már szakadékszerű különbség minden egyes szereplő lelkén belül. Úgy ahogy az elején, sőt néhol még erősebben, kedvenc istennőink, illetve kis kegyeltjük rengeteg olyan hibával rendelkeznek, amelyek nyomát sem mutatják elmúlásnak, miközben jellembeli növekedésük olyan, mint némely Japán város felépülése, néhol már ijesztően hatalmas és gyors. Ugyanekkor pont ez az anime erős oldala is, ez a szakadék. Milyen kár hogy az érem ezen oldala csak egy hiba folyománya, és mégis, mennyire szinkronizál ez is magával a sorozattal. Ahogy a karakterek változása egyre jobb irányt vesz, miközben a hibáik ugyanúgy mutatják magukat mint régen, a nézők, akik maguk előtt látnak egy szereplőt mint példát, kényszerülve vannak arra, hogy náluk is jobb példaképeket alkossanak, és végre kitörjenek a film alkotta keretek közül, ami igazán unikumnak számít az animék terén.

 

Az animáció minősége remek, az angyalkáink gyönyörűek, a világ ami körülveszi őket, pedig szintén gyönyörű, a hátterek kidolgozottak és gazdagok, a mozgás ábrázolása is tetszetős, más pedig már nem is kell, hogy tényleg istennők között érezzük magunkat.

Amit még említeni érdemes, az a gyönyörű zene. A sorozat mellett felvonultatott számok csodásan megkapóak. Nem emlékszem olyan animére ezen kívül, aminek viszonylag kevés zenéiből mindegyiket szivesen eltettem volna magamnak, hogy néha elmeditálhassak a lágy dallamokon.

Mindezen gondolatok végig elkísértek az epizódok során, amik jöttek, és csak jöttek, amíg rá kellett jönnöm, hogy nincs több belőlük. Ki tudja miért, még mindig érdekel, hogy mit hoznak ki a folytatásból a készítők, vagy talán csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi történik az annyi mindent túlélt, meg sem született szerelemmel. Ha csak egy kicsinyke hiányunk, vagy érdeklődésünk van a szépség felé, örülni fogunk az animének, és persze minden további stílusbeli egyezés csak emel majd az örömök értékein.

 

Értékelés: 8.4

Linkek:
Wikipedia
Aoianime
Aoianime