Legelőször is fontos tisztázni valamit: még ha a legutolsó hópehelyig is kutatjuk nagyítóval, tősgyökeres, tradicionális karácsonyi hagyományra utaló nyomokat nem nagyon fogunk találni Japánban, röviden és tömören indokolva: a hitvilág miatt. Ennek ellenére a nyugati szellem a szigetlakókat is megérintette már a II. világháború idején, amikor a szóbeszéd szerint amerikai katonáktól először hallottak Santa Claus legendás figurájáról, aki azóta is a karácsony legfőbb és egyetlen szimbóluma, szemben az európai konvenciókkal.

Bár hivatalosan még mindig nem létezik náluk ez az ünnep, mégis egyre több ember díszíti fel otthonát és készít szeretteinek ajándékot karácsony éjszakáján. A mi történetünk is ezen a napon kezdődik, amikor a téren magányosan ücsörgő, kissé szerencsétlen srác, Santa (karácsony napján született, s ajándékba ezt a nevet kapta szüleitől) életébe valósággal berobban Mai, aki azt állítja magáról: ő Santa Claus, s ma éjszakára főhősünk mellé szegődik, hogy annak minden búját-baját elfeledtesse. Mindemellett Mai célul tűzi ki maga elé, hogy a hajnal beállta előtt Santaból egy olyan fiút varázsoljon, aki ismét képes hinni a csodákban és nem utolsó sorban a Mikulásban, amire egyelőre elég kevés az esély, tekintve, hogy Santa inkább tartja egy flúgos, ön- és közveszélyes lánynak Mait, mint mondjuk egy jóságos Télanyónak. Az első rész tehát ezt a pár órát öleli fel, míg a második (mely sok tekintetben az első pár jelenetével párhuzamosan fut) új szereplőket is felvonultat, illetve előkészíti párosunk további sorsát, középpontba helyezve azt a problémát, hogy Mai-nak valószínűleg előbb-utóbb vissza kell térnie otthonába...
Az anime tehát kilátásba helyez egy egészen aranyos és szerethető szegletet egy képzeletbeli világból, ahol ifjú tanoncok -fejleszthető varázserejük segítségével- próbálják meg elsajátítani hol több, hol kevesebb sikerrel az ajándékozás és Mikulás-lét lényegét az úgy nevezett Santa Claus Akadémián. Ezzel magyarázható az a jelenet, amikor valami hihetetlenül sok Mikulás szeli át az égboltot, s ezért sem tarthatjuk innentől kezdve meglepőnek, hogy itt egy lány is lehet akár Santa Claus.

Az ova meglehetősen sokrétű műfajilag, lehetővé téve azt, hogy minél szélesebb közönség tetszését megnyerje. A lányok szimpátiáját valószínűleg a karácsonyi love story fogja kiváltani, ami viszont a masnival rákötözött rövid drámázás és a leheletnyi ecchi-vonal miatt olykor egy kissé elcsépeltnek, közhelyesnek és erőltetettnek tűnhet. Ám valószínűleg a fiúk sem fognak unatkozni, hisz alapvetően egy shounenről van szó, s ez a látványban is megmutatkozik: azt hiszem, nagyot nézne a mi kedves, öreg Télapónk az összes rénszarvasával és krampuszával együtt, ha meglátná a falatnyi kosztümöt, ami csak nagy nehezen fedi hősnőnk magical girl-jellegű átváltozásai során varázslatos módon megnagyobbodó kebleit...
Ám ha valakit azonban mégsem győzne meg ez a vegyesség, álljon hozzá úgy a My Santahoz, mint egy lökött, de attól még aranyos vígjátékhoz. Az események olykor annyira pörögnek, hogy az ember megér lépést tartani a jelenetekkel, s ami számomra kellemes meglepetés volt, az az, hogy a legtöbb poén derekasan helyt áll. Külön gyöngyszem például Pedro, a (plüss) rénszarvas Transformersre hajazó átalakulása a történet végén...
A rajzolás inkább átlagos, mint jó, sajnos az arcokon megjelenő érzelemkifejezés kifullad a folyamatos és néha ok nélküli pirulásokban, míg a háttérzenét -nem meglepő módon- karácsonyi-száncsengős dalok szolgáltatják, csak hogy a második epizód végére teljes legyen az ünnepi hangulat.
Ha egy mondatban kellene értékelni az animét, akkor fogalmazzunk így: aki nem támaszt túl magas elvárásokat és nem is akarja a kelleténél komolyabban venni a My Santat, annak egy kellemes,de csakis szezonális élményben lehet része, ami kifejezetten pihentető egy fárasztó, ajándékhajkurászós nap után.

Értékelés: 7
Linkek:
AnimeAddicts
MyAnimeList