Rég vártam már egy jó kis magical girl sorozatra - s amikor fülest kaptam a Kamichama Karinról, reménykedni kezdtem. A sorozat végére aztán kiderült: feleslegesen. Bár a kezdet bíztató volt, nem minden arany, ami - kivételesen nem fénylik, hanem az átlagnál egy kicsit rejtélyesebbnek, sötétebbnek akar tűnni. Persze, csak annyira sötétnek, hogy alapvetően a rózsaszín még egész felismerhető legyen.
13 éves főhősünk Karin, aki azon a napon, amikor véglegesen magára marad a világban (szülei réges rég meghaltak, ráadásul most már macskája is az örök vadászmezőkön egerészik), két titokzatos fiatal, Kazune és Himeka segítségével felfedezi, hogy az anyjától örökölt gyűrű által isteni erők birtokosa lehet. Az már szinte magától értetődő, hogy az ékszerre mások is fenik a fogukat, ráadásul Himeka is veszélyben van. Karin feladata megvédeni őt a szintén mágikus erőkkel rendelkező Kazune társaságában, de hősnőnk valahogy még a szokottnál is nehezebben sajátítja el az ereje feletti irányítást. A 26 részen keresztül az ő kalandjaikat követhetjük figyelemmel egy egész jó struktúra szerint. Itt ugyanis nem a klasszikus "minden napra jut egy lecsapni való szörny" sémát láthatjuk, hanem fokozatosan haladunk egy egészen érdekes titok felé, ahogy a krimikben szokás, kb. azon úton, mely egy kezdő istennőtől vezet két múltbéli tudós gigantikus és kockázatos felfedezéséig, illetve egyikük hatalomvágyának a következményéig. A feszültség folyamatos fenntartása - mely alatt ne értsünk többet a nagy titok sejtetésénél- éri el végül is, hogy még azok is végig nézzék a sorozatot, akik már a felénél a fehér zászlót akarták lengetni, mint én. Akármennyire ráncoltam a homlokom, mégis kíváncsi voltam, mi sül ki ebből az egészből.
Mindemellett végig reméltem, hogy a sorozatba fektetett bizalom többszörösen megtérül majd. Hisz a képi és zenei benyomásaim elsőre, sőt, a későbbiekben is pozitívak voltak. Mindkettő egy kicsit misztikus, gótikus hangulatot kölcsönzött a parányit talán túlzott, de szép karakterdizájn ellenére, s a lányok fidres-fodros ruháitól a fiúk Sherlock Holmes-féle köpönyegén át a múlt századot idéző macskaköves utcákig minden meg volt benne, ami képileg, hangulatilag megkülönböztethette volna a többi tipikus magical girl sorozattól. Ha valaki meglesi az openinget, rögtön megértheti, hogy mire gondolok. Ám, ahogy a könyvet veszélyes megítélni a borítójáról, úgy az animét is az openingről, legyen az akármilyen jó.
Mert ahogy sor került a zenére és ábrázolásra, valamint a csupasz történetváz említésére úgy én személy szerint le is tudtam a Kamichama Karin erényeit. Egyszerűen nem értem, hogy egyes oldalakon hogyan értékelhették 90%-on felülinek. Vagy nagyon jónak. Számomra a sztori ellentmondásos (pl. miért kell keverni a görög és római mitológia elemeit?), nagyon csapongó (mind logikailag, mind pedig az idősíkokat és az érzelmeket tekintve) és erőltetett volt. Úgy látszik, ma már a shoujo egyik alap- vagy inkább divatkelléke lett az elsőre fiúnak tűnő lány (vagy fordítva), de ha ez nem is, akkor az olyan karakter, akinek az egyik szeme eltérő színű, mint a másik.
És akkor még nem is beszéltem azokról a szereplőkről, akikről szinte semmit sem tudunk meg. Miért nem lehetett a jellemek árnyalására nagyobb figyelmet fordítani, mint a trendre?
Bár korábban olvashattátok a 'misztikus', 'sötét' és 'krimi' szavakat, ez senkit se tévesszen meg - sajnos a típusanime határainak a feszegetéséből nem lett semmi, s összeségében ez is csak egy romantikus történet, gyengébb poénokkal és kicsit mesterkélt drámai helyzetekkel. Ennek ellenére mégsem tudom rossznak titulálni az animét. De kétségtelen, hogy jobban haragszom rá, mint eddig bármelyik másik sorozatra, ami mellől csalódottan álltam fel, mert ebből ordít az a nagy lehetőség, amit nem használtak ki! Nem mások munkáját akarom felülbírálni, és kétségtelen, hogy én a laikus véleményemmel nem sokat számítok, de talán épp ezért merem leírni, hogy összességében mit is érzek: a Kamichama Karint a készítők valami olyan finomságnak szánták, ami végül nekik túl nagy falat volt, én viszont eléggé éhes maradtam tőle.
Ha lenne második évad, ami szerintem elég esélyes, valószínű, hogy annak is nekifutnék, hátha mentené a menthetőt. Ha azonban elérkezik az első homlokráncolós pillanat, nem fogom megvárni a befejezést - legyen akármilyen nagy titok leleplezéséről is szó!
Értékelés: 6.5
Linkek:
AnimeAddicts
ANN
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.