Az Aria azonos című mangából készült anime feldolgozása kiváló idegnyugtató - feltéve, hogy nem akarunk belőle egyszerre egy résznél többet megnézni. Én megtettem, óriási hiba volt.
Történetünk a távoli jövőben játszódik a benépesített kellemes atmoszférájú Marson, annak is Új-Velence nevű városában. Hamar megismerkedhetünk főszereplőinkkel, akik a három helyi gondoláscégnél tanulják a szakmát. A sorozat lényegében az ő mindannapi életükre épülő kedvesen butuska helyzetkomikumokból áll, különösebb üresjárat vagy fordulat nélkül.
Nem kapunk szívrohamot a tempótól, szegényekkel két évadon keresztül nem történik ugyanis semmi. Hiába kerülnek egy új környzetbe az elején a társaságoknál, nemhogy emberileg nem fejlődnek sehova, de új poénokat sem találnak ki. Ismerős az, amikor egy haveroddal ugyanazon röhögtök már tizedjére is? Persze, akkor valamelyikőtök egyszer csak bedobja, hogy "Nem vagyunk egy kissé unalmasak?" Szereplőink nem ennyire összetett emberi lények, képesek éveken keresztül nevetni, grimaszolni ugyanazokan a poénokon, amiből elvileg azt kellene leszűrnöm, hogy autisták.
A sorozat pozitívuma, hogy a láthatólag tehetséges seiyuu-k szinkronhangjaikkal el tudják hitetni, szereplőink tényleg boldogok és önfeledtek úgy, ahogy vannak. Nem is az ő teljesítményükön múlik, hogy a "de-szép-a-világ" illuzió nem teljes. A mangának még meg van az előnye, hogy az ember olvasás közben szabadon alakíthatja az olvasás sebességét. Itt ez hiányzik, rosszul sikerült az adaptáció.
Mégsem óvnék tőle mindenkit. Kis adagokban tényleg lehet élvezni vagy 14 év alatt. Egyébként komoly sokkhatás. Én szóltam előre.

Értékelés: 6,0

Linkek:

ANN (1. évad)
ANN (2. évad)