Rendhagyó anime. Mégsem úgy rendhagyó, ahogy számítanánk, inkább olyasmit próbálnak elérni benne, amire kevés anime vállalkozik, egyszerűen azért, mert másra van kereslet. Leginkább persze a szenzációra van kereslet, ha pedig leszámítjuk a mainstream animéket akkor a nagyon elvont, nagyon beteges dolgokra. A piac maradék szegmense pedig a bugyuta-vicces és a nyálas animéké. Ez a sorozat viszont ezek közül egyik se.

A legtöbben simán elintéznék az Aria-t annyival, hogy unalmas. És egyébként tényleg az. Emellett viszont szép is, nem csak látványban, hanem több más vonásában is (zene, jellemek stb.), dehát a simán szép az unalmas manapság, szóval nincs miért meglepődnünk. A történet nem elvont, nem pszichológiai, nincsenek tragikus fordulatok, de nem nevezhetnénk életképnek sem. Ahhoz túl jó dolgok történnek, a valóságtól rosszabbat várnánk. Mégsincs az az érzésünk, hogy unalmas hétköznapokat látunk, egyrészt a helyszín miatt, ami varázslatos, másrészt a szereplők újra meg újra erős érzelmi reakciókat produkálnak a hétköznapi dolgokkal kapcsolatban, ami egyébként nem hat olyan furán, ahogy most leírom.

Minden bizonnyal inkább lányoknak való ez az anime, vagy stresszes embereknek, akik lazítani szeretnének. Az Aria tempója kellemesen lassú, csak akkor leszünk türelmetlenek közben, ha valami mást várunk az animétől, mint amit nyújtani kíván. Ha viszont ráéreztünk az anime ritmusára, akkor megelégszünk a tetszetős tájakkal, a kellemes zenével (ami nagyon is illik hangulatilag az animéhez) és a banális hétköznapi csodákkal, amiket a szereplőkkel együtt átélhetünk.

Értékelés: 8,8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
ANN

Az Aria azonos című mangából készült anime feldolgozása kiváló idegnyugtató - feltéve, hogy nem akarunk belőle egyszerre egy résznél többet megnézni. Én megtettem, óriási hiba volt.
Történetünk a távoli jövőben játszódik a benépesített kellemes atmoszférájú Marson, annak is Új-Velence nevű városában. Hamar megismerkedhetünk főszereplőinkkel, akik a három helyi gondoláscégnél tanulják a szakmát. A sorozat lényegében az ő mindannapi életükre épülő kedvesen butuska helyzetkomikumokból áll, különösebb üresjárat vagy fordulat nélkül.
Nem kapunk szívrohamot a tempótól, szegényekkel két évadon keresztül nem történik ugyanis semmi. Hiába kerülnek egy új környzetbe az elején a társaságoknál, nemhogy emberileg nem fejlődnek sehova, de új poénokat sem találnak ki. Ismerős az, amikor egy haveroddal ugyanazon röhögtök már tizedjére is? Persze, akkor valamelyikőtök egyszer csak bedobja, hogy "Nem vagyunk egy kissé unalmasak?" Szereplőink nem ennyire összetett emberi lények, képesek éveken keresztül nevetni, grimaszolni ugyanazokan a poénokon, amiből elvileg azt kellene leszűrnöm, hogy autisták.
A sorozat pozitívuma, hogy a láthatólag tehetséges seiyuu-k szinkronhangjaikkal el tudják hitetni, szereplőink tényleg boldogok és önfeledtek úgy, ahogy vannak. Nem is az ő teljesítményükön múlik, hogy a "de-szép-a-világ" illuzió nem teljes. A mangának még meg van az előnye, hogy az ember olvasás közben szabadon alakíthatja az olvasás sebességét. Itt ez hiányzik, rosszul sikerült az adaptáció.
Mégsem óvnék tőle mindenkit. Kis adagokban tényleg lehet élvezni vagy 14 év alatt. Egyébként komoly sokkhatás. Én szóltam előre.

Értékelés: 6,0

Linkek:

ANN (1. évad)
ANN (2. évad)