Nos hát álljon itt rólam is néhány közérdekű információ:
2006. februárjában láttam az első olyan animét, amiről tudtam is, hogy ebbe a műfajba tartozik és addigra egy kis fogalmi felhomályosításon is átestem (egyébként a szokásos Sailor Moon- Dragon Ball- Pokemon mestrehármast én is néztem annak idején, sőt van rólam egy ovis farsangos fénykép, amin Kalánka néninek vagyok öltözve:). A fent említett anime egyébként a Howl volt, azóta imádom Miyazaki műveit (meg azt is, aki bemutatott nekik:D)
Általában elég lassú tempóban fogyasztom a sorozatokat (1-2 epizód/nap, ha izgalmas a vége, akkor ez azért felpörög egy kicsit), így valószínűleg nem én leszek az, aki elárasztja mindennapi olvasnivalóval az oldalt.
Egyelőre még úszkálok a stílusok és műfajok között, nem találtam egy olyan speciálisat, amit kedvencemnek neveznék ki – valószínűleg azért, mert nem túl sok animét láttam eddig. Azért az már körvonalazódott, hogy a vég nélküli shounenek nem nagyon tudnak lekötni, viszont az elgondolkodtató, drámai, filozofikus animéket és az eddig látott joseiket szerettem. Valamint próbálom pótolni hiányosságaimat a „klasszikusok” és nagy nevek terén.
Néha ötletszerűen nézek Animaxet, volt már, hogy így tetszett meg valami, amit aztán leszedtem magamnak. Viszont a magyar szinkrontól általában falra mászom (bár mintha már a fejlődés halvány jelei mutatkoznának néhol), és egyébként is valahogy animét nehezen képzelek el japán hang nélkül.
Végszóként eddigi kedvenceim: Haibane renmei, Cowboy bebop, Miyazaki-(szinte)összes, FMA, Honey and clover.