Kissé döbbenten vettem tudomásul, hogy a blogon még nincsen írás az Akira-ról. Ez súlyos mulasztás, most pótolom. Nem csak azért, mert az Akira egy igazi kultusz, és az első igazán ismert seinen anime, hanem azért is, mert egy igazi spirituális élményben lehet része annak, aki megnézi. Előljáróban csak annyit, hogy fiatalabbaknak nagyon nem ajánlom. Egy korai, vizuálisan több helyen brutális cyberpunk darab, nem éppen könnyen emészthető formában.
Az eredeti manga vázát sűrítették az alkotók másfél órába. Egy posztapokaliptikus városban játszódik a történet, ahol szegény fiatalok bandákba tömörülve próbálnak meg túlélni. A helyzet akkor válik különössé, mikor egy viszonylag fiatalabb társukat eléggé megmagyarázhatatlan módon elrabolják. A fiú természetfeletti hatalom birtokába kerül egy torz külsejű gyermekkel való találkozása során, erejét kihasználva átgázol gyakorlatilag mindenen. Megszökik, és elkezd mindent elpusztítani maga körül. Suhanc módjára egyszerre játszik, és próbál elégtételt venni az őt ért sérelmeken. Kalandja azonban rövid időn belül katasztrófába torkollik...
Az Akira cselekménye és szimbólumrendszere elképesztően sűrített, türelem kell hozzá, míg feltárulkozik az ember előtt. A film emellett bővelkedik az erőszak különböző formáiban, amelyek szinte gátlástalanul következnek egymás után és egymásból, míg végül valami értelmet kap a felépített rendszer. Akkor pedig ülünk majd magunk előtt, és nem leszünk képesek mindent felidézni egyből.
Egy másfél órás film, ami jóval tovább tart. Ha volt már ilyenben részed, az Akira a Te filmed.

Értékelés: 10