2010. június 15. 15:00 - Peorth

Maria-sama ga miteru 3rd

A Marimite anime kis-nagy családjának harmadik tagja 2006 telén csempészett egy kis napfényt és hamisítatlan nyári hangulatot a japán televiziókba egy ötrészes OVA képében, epizódonként mintegy ötven perccel.

A sorozat több szempontból is a jól megszokott mederben halad, ezúttal is egy évszak eseményeit dolgozza fel, benne villámnyaralással, iskolai fesztiválokkal és egy osztálykirándulással. A helyszínváltásoknak és tértágulásnak köszönhetően kicsit más szempontból, leheletnyivel kötetlenebb hangulatban tálalva követhetjük figyelemmel a Yamayurikai mindennapjait: láthatjuk például, hogyan állják meg lányaink helyüket, ha féltékeny és sznob vetélytársak bukkannak fel a színen, s rivalizálnak valamely Rózsa kegyeiért, illetve mihez kezdenek a szereplők Sachiko mérhetetlen férfiundorával, amikor elkerülhetetlennek látszik az együtműködés a szomszédos fiúiskolai tanulóival. Ezeknél komolyabb vagy újszerűbb konfliktusokkal nem igazán büszkélkedhet a sorozat, annak ellenére, hogy a lányok még mindig előszeretettel csinálnak bolhát az elefántból és lelkiznek apró-cseprő dolgok miatt. Mivel a sírás és kiabalás még nem elég ahhoz, hogy dramaturgiailag megállja a helyét egy nézeteltérés, nem lett volna rossz, ha a készítők megtisztelik a nézőt azzal, hogy kicsit visszavesznek a dialógusok műanyag-utántöltéséből. 

Mielőtt teljesen elöntene az epe emiatt, muszáj megjegyeznem, hogy ennél nagyobb hibája nem igazán volt azért a sorozatnak. Az OVA során feldolgozott négy-öt esemény jóra sikeredett, a motívumok és metaforák, ha egy kicsit szájbarágósan is, de szépen ki lettek dolgozva, csupán a fenti problémám vetett vissza valamennyit az OVA élvezhetőségéből.
A környezetváltások szerencsére új alkalmi szereplők felvonultatásával is járnak, ez pedig kétségtelenül frissességet kölcsönöz a sorozatnak, főleg, hogy nem újabb női karakterekről, hanem fiúkról van szó. Az újak mellett persze egy-két régi figura is felbukkan, így az előző generáció egyedüli képviselőjeként Sei, aki pár percben épp olyan jól megállja a helyét, mint egy egész epizódon keresztül (noha megkockáztatom, az utolsó részbe belekeverni már teljesen felesleges és erőltetett próbálkozás volt). Ha úgy tetszik, random szórakoztatásban méltó utódjának tekinthetjük Tokuo-chant, aki úgy bukkan fel menetrendszerűen az egyes jelenetekben, mint akinek bérelt helye van mindenütt (már vártam az olasz epizódban, hogy mikor dugja ki a fejét a reptéren valamelyik lány bőröndjéből), hogy aztán durcás kismalacként terelgesse sokat sejtető cinizmusával Yumit.

Az előző évadhoz képest nemcsak Toukonak sikerült egy idegesítő karakterből valami izgalmasabbá kinőnie magát, hanem Sachiko is elért egy kicsit furán érdekes szintet azzal, hogy immár mennyire függ Yumitól. Mivel az OVA a hagyományoktól eltérően szinte kizárólagosan ezt a párost helyezi reflektorfénybe, jól össze lehet vetni, honnan indultak el az első évadban és hová érkeztek a harmadikban. Bár hús-vér ember számára egyértelműen szerelemszagú jelzéseket küldenek nemcsak ők, de az összes lány a választottjuk felé, úgy tűnik, még mindig nem akarnak, sőt, tudnak tovább lépni az ájtatos "oné-számáááázgatásokon." Félreértés ne essék, nem hardcore yuri jelenetekre vágyom, csupán egy kicsivel több színt és némi tartalmat adna a lányok szavainak, cselekedetének, ha tudnánk / tudnák, hogy érzelmeik milyen tőből erednek. 

A grafika változatlanul ingadozó, bár az első részben kifejezetten magasra feldobták a labdát az animálással, úgyhogy gondoltam, ha végig kitart ez a minőség, egye a fene az olykor túlságosan is erős kontúrokat vagy a közel eső szemeket. A második résszel aztán kiderült, hogy ez hiú ábránd: megint megvillantott valamit a készítőgárda a tehetségéből, de csak éppen hogy...

Számomra egyre erősebben kezd kirajzolódni az anime ambivalens volta, ugyanakkor egy-egy alkalmankénti bosszankodástól eltekintve nem tudom nem szeretni. Olyasmi sorozat, ami időről időre eszembe jut és jól esik megnézni. Az első évadhoz képest ez is gyengébb volt érzésem szerint, csak úgy, mint a Harus szezon, de teljesen más okokból. Csalódni nem csalódtam, de egy-két váratlan meglepetés jól jött volna, azt hiszem.

Értékelés: 6.7

Linkek:
AnimeAddicts
Wikipedia

 

 

komment
2010. március 24. 15:00 - Peorth

Maria-sama ga miteru ~Haru~

A Lilian Katolikus Lányiskola diákjainak története kvázi ott folytatódik, ahol az előző, őszi-téli szezon végén Yumitól és a Yamayurikaitól, azaz a rózsák rendszerétől búcsút vettünk. Bár a második, 13 részes évad még a jól megszokott újévi összejövetellel indít, az ezúttal (nemcsak az időjárásban) borús és esős tavasz nem várat sokáig magára, ahogy a búcsú sem a végzős diákoktól.

A sorozat első fele természetesen a három rózsa, Youko, Sei és Eriko közelgő ballagására fókuszál -ezeket az epizódokat felfoghatnánk egyfajta búcsúként is a szereplőktől, ha a készítők nem estek volna abba a hibába, hogy minden lapjukat talán az egyik legütősebb karakterre teszik fel és a többiek kicsit háttérbe szorulnak. Ugyan személy szerint bármeddig el tudnám nézni Sei tevékenykedéseit, és noha Eriko is kapott egy kissé vérszegény melléktörténetet, Youkoról megint csak keveset tudunk meg, pedig a vele való jelenetek ennél többre érdemes szereplőről sugallnak. Sajnos ez a mellőzés a generációváltás után is érzékelhető, és bár látszik, hogy a készítők mind a három párosnak helyet akartak szorítani az animében, vannak akik aránytalanul sok vagy épp kevés lehetőséghez jutottak. Innentől kezdve természetesen embere válogatja, kinek mennyire jön be a sorozat, hisz ha szerencsénk van, sokat láthatjuk a képernyőn kedvenc szereplőinket, ha meg nincs, akkor kénytelenek vagyunk beérni másokkal. Én sajnos pont az utóbbi kategóriába estem és nem könnyítette meg a helyzetemet pár negatívum sem: a párbeszédek néha eléggé műanyagízűek voltak és nehezen helyezhetőek valóságos kontextusba, főleg ha hozzávesszük az érzelmi kavarodást, ami megy. Nehezen tisztáztam, sőt a dolog még mindig folyamatban van, hogy tulajdonképp hányadán is állnak szereplőink egymással. Persze, shoujo ai-ról beszélünk, ami azért több, mint beszélő nevű műfaj, tele "azt hittem, mindjárt megcsókolja, de aztán mégsem"-jelenetekkel, nagy ölelkezésekkel és csak úgy röpködnek a "szeretlek"-ek, de igazából nem tudni, hogy mik is, pontosabban mennyire mély és milyen jellegű érzelmek rejlenek e szó mögöt.. Egyértelmű, hogy a hőseink igazán kötődnek egymáshoz, s azok a drámázások is, amiket levágnak, inkább illenek bele szerelmi konfliktusba, nem pedig puszta barátnői civakodások; de nekem valami kis plusz mégis hiányzott (ami aztán lehet, hogy a következő évadokban maradéktalanul megtér majd). E hiányosság alól egyedüli kivétel a Yoshino-Rei páros, de minő fájdalom, mind a 13 részből nekik csak egyetlen egy epizód jutott.

A sorozat megtartotta a maga kis törékenységét, melankolikus hangulatvilágát, ebbe a közegbe csempésztek bele a készítők egy csipetnyivel több humort, mint azelőtt. Továbbra is azt mondom, hogy még több is elfért volna benne, de hát végülis minek, ha a Maria-sama ga miteru nem egy komédia? Itt megjegyzendő, hogy bár szerelmi történetről van szó, kevés benne a romantika. Érzelmi kinyilatkoztatásokat, kétségek közt vergődést jóval többet találhatunk benne, inkább ezek adják meg a részek színeit, de azért semmi szokatlanra ne számítsunk. Bár ez utóbbi gondolat nem igaz a részek végi előzetesekre és a hagyományosan dvd-re került Ni wa Naisho specielekre. 1,5-3 perces kis szösszenetekről van szó, de remek poénokkal, így akik a könnyed dráma mellett egy kis nevetésre is vágynak, feltétlenül nézzék meg ezeket a rész(letek)et, hisz megint az egyes jelenetek paródiáját láthatjuk és csak szerethetőbbé teszik a történet szereplőit. 

A grafika nem sokat változott az első évadhoz képest, még mindig vannak kevésbé szép, illetve igazán igényes képek, bár a mérleg sajnos még mindig hajlamosabb az előbbi felé billenni. Mindenesetre bíztató tendencia, hogy már van egy hagyományosan énekes és szép rajzolású openingünk és endingünk, majd kiderül, hogy a következő évadban hogyan tovább.

Mindent összevetve egy kedves, hangulatos kis animéről beszélhetünk; főleg azoknak ajánlom, akik ismerik az első évadot, és tetszett nekik, amit ott látták, illetve kíváncsiak arra, hogy hogyan is alakul a csapat élete az öreg diákok távozása és a gólyák érkezése után. 

 

Értékelés: 6.7

Linkek:
AnimeAddicts
MyAnimeList

komment
2009. augusztus 21. 15:00 - Peorth

Maria-sama ga Miteru

Maria-sama ga miteru, azaz Szűz Mária figyel ránk... Amikor még csak amv-ket láttam az animéből, már akkor sem értettem, hogy mi a jó abban a 'csakazértis'-en kívül, ha két lánynak pont egy Mária-szobor előtt kell csókot váltania, és a rejtély még a sorozat végére sem oldódott meg számomra, bár a fenntartásaim, miszerint az egész sorozat apropója a vallásos réteg polgárpukkasztása, többnyire megenyhültek. Ennek egyszerű oka az, hogy a Lilian lányiskolát, mely történetünk fő  és szinte kizárólagos helyszíne, sikerült olyan közeggé alakítani, amelybe hangulata és a diákok közti szoros és szeretetteljes kapcsolatrendszer miatt  kényelmesen bele lehet képzelni, hogy finom-modoros lányok idealizáljanak valakit és egymásba szeressenek.

Az animéhez végül ismerős ajánlása után jutottam el és még mielőtt bármit láttam volna az elsőéves Yumi és a többi rózsa történetéből, már kilóra meg lettem véve, hála a szépen kidolgozott és a képernyőről abszolút átjövő őszies hangulatnak. Bizonyos hibák felett azonban így sem tudok szó nélkül elmenni.
Történetünk szerint az iskolában egy eddig egész jól bevált rendszer működik, mely a diákok közti kapcsolat, bizalom elmélyítése szempontjából tökéletes célt szolgál. Minden cicerói címet elhagyva a lényeg annyi, hogy egy kisebb közösség további három csoportra bontható, melyek jó esetben egy harmad-, másod- és elsőéves diákból állnak. Így épül ki a nővérek és húgok rendszere. Főhősünk, Yumi a teljes véletlennek köszönhetően keveredik el épp abba és lesz később a tagja, amelyhez bálványozott példaképe, Sachiko is tartozik. Innentől kezdve az itteni lányok életéről, egymáshoz fűződő kapcsolataikról tudhatunk meg többet olyan körítéssel, mint például a romantikus animékből kihagyhatatlan Valentin-nap vagy egy szimpla iskolai színi előadás.
Az mindenképpen pozitívum számomra, hogy a sorozat nem csak az ilyen sabloneseményekből építkezett, volt amikor egy-egy epizód témáját specifikusan a Lilianre jellemző probléma vagy esemény adta és még úgy ahogy le is kötötte az ember figyelmét. Igazi sztori azonban ettől függetlenül nem bontakozik ki az első évad 13 részében, gondolom csak a többi szériával együtt kapunk valami nagyot, a legutolsó negyedik például még idei termés. Minden esetre ez a pár rész tökéletes volt arra, hogy a nem kevés szereplőt kicsit jobban megismerhessük és mindenki kiválogathassa a maga számára legszimpatikusabbat vagy épp ellenszenvesebbet. Mert hogy nekem olyan is akadt. Bár azt hittem, a töménytelen shoujo, amit eddig láttam, kicsit harcedzettebbé tett a "kawaii, de idióta" főszereplőkkel szemben, Yumi-chan azért nem egyszer kikezdte az idegeimet. Nagy megkönnyebbülés volt így, hogy a 13 rész alatt nem folyamatosan és kizárólagosan csak az ő fejét kellett nézni, hanem mások is kisebb-nagyobb szerephez jutottak.

Ami a grafikát illeti, mint azt korábban is említettem, a környezetrajzok nagyon megkapóak és hangulatosak, az őszi közegnek köszönhetően főleg a zöldes-barnás, világos színek dominálnak. Egyedül a karakterdizájn nyomja rá a bélyeget az összhatásra, sajnos egy-két jobban elkapott pillanaton kívül nem tud sokkal többet mutatni az átlagosnál - ami azért is fájó, mert a ritkán előforduló grimaszok kifejezetten színesítették a sorozatot és oldották a fegyelmezett, kimért légkört; talán ha egy kicsivel rugalmasabbak lettek volna a készítők, ez a probléma is orvosolva lehetne.

Az animével kapcsolatban még érdemes szót ejteni az egyes részeket kiegészítő kis másfél perces szösszenetekről, melyeknek már tagadhatatlanul a szórakoztatás és nevettetés a céljuk. A Maria-sama ni wa naisho a szokásos "bakik a felvételen" című műsort hozza, de azt igen jól. Amikor ezeket és a rendes epizódok végén lévő előzeteseket néztem, mindig az jutott eszembe, hogy vajon miért nem engedett meg magának az anime valamennyivel több humort? Számomra például sokat dobott volna az egészen, főleg ebben a legelső szériában, amikor az érzelmek még annyira nem is, csak a szereplők kerültek inkább reflektorfénybe.

Értékelés: 6.9

Linkek:
MAL
ANN

komment
2008. szeptember 12. 15:00 - Khaos

Yuri? Yaoi? Hentai?!

Úgy bizony! Az elmúlt időkben egyre többször vetődött fel, a yuri és yaoi mellett, hogy írhatnánk a hentai témában is, így hát már csak idő kérdése volt, mikor is kezdünk neki.
A témák nehezek, hiszen gátlásos kis nemzetben élünk, és ebből legtöbbünkre nagyon sok ragadt, így bizonyára nyögvenyelős lesz az indulás, és persze kétséges is, hogy hányan örültök majd neki, de bízunk benne, hogy szóltok, ha valami nagyon nem tetszik.

Persze a hentai, yuri és yaoi rovatok nem valószínű, hogy kinn virítanak majd a nyitóoldalon, ehelyett innen lehet majd elérni az írásokat, hogy mégis legyen útbaigazítás az írásainkra szomjazóknak.

A kínálatot frissítve, habár ebből a műfajból sem törekszünk világuralomra, de megjelennek a blogon a lolicon és a shotacon rovatok, szintén csak innen elérhetően. Mondanom sem kell ez mit is jelent; minden olyan cikkünk elérhető innen, ami a témába vágó animékkel foglalkozik.

Mondanom sem kell, minden teljesen anonim, és nem sértődünk majd meg ha nem, illetve álnéven kommenteltek, hiszen tudjuk, nálunk, Magyarországon senki sem szokott ilyesmit nézni.

Mi sem szoktunk...

komment
süti beállítások módosítása