2012. január 13. 15:00 - Nite

Kimi ni Todoke 2. évad

Esküszöm, megpróbáltam mindenféle előítélet nélkül nekiülni a Kimi ni Todoke második évadjának, de azért fekete felhőként lebegett felettem, hogy mindössze 13 részt sikerült neki csinálni, ráadásul úgy, hogy látszólag az előző széria végétől kb. két-három epizódra való anyag maradt a sorozatban. Hiszen Kazehaya-kun és Sawako elég jó napot zártak az újévi templomlátogatással, minden sínen van, mi baj is történhetne?

Egyfelől szereplőink saját érzelmeik tudatára ébredve kezdik kínosan érezni magukat egymás társaságában, másfelől pedig Kurumi-chan és egy nem különösebben kidolgozott új szőke gyerek (aki Sawako-ba lesz szerelmes) megpróbálja elválasztani őket kisebb beszólásokkal. Ennek az eredménye az lesz, hogy Kazehaya és Sawako egymáshoz sem mer szólni a harmadik részig (közben kitavaszodik), a lány nem mer Valentin napi csokit adni a fiúnak (micsoda újítás a romantikus animék menetében), majd később hatalmas félreértés alakul ki a "suki" szó "kedvellek"-nek értéséből a "szeretlek" helyett, ami megint csak nem egy eredeti fejlemény például a LoveCom óta.

Nagyjából ennyi cselekmény van széthúzva az egész sorozatra, ettől persze nagyon lassú, szenvedős lesz. Ennél még sokkal fájdalmasabb, hogy a szereplők első szériában jól felépített jellemei semmivé foszlanak, és olyan pitiáner félreértéseket, amiket régebben öt perc alatt tisztáznak, most részeken keresztül húznak magukkal. Igazán kíváncsiak lehettünk volna a korábban megismert és viszonylag jól kifejtett mellékszereplők történeteire is, hát rájuk nem pazaroltak sok időt sajnos, ezek a szálak elvarratlanul maradnak. Ha ezeket eleve kevésbé hangsúlyosra veszik, és a fillereket megnyírják, az egész történet könnyen belefért volna egy évadba, így viszont csak a hiányérzet marad.

Ennyiből leszűrhetjük, hogy a második évadnak csak a címében van köze a Kimi ni Todoke-hez. A szereplőket véletlenül ugyanúgy hívják, ugyanúgy rajzolták meg, éppen csak minden mást dobtak a kukába a kedves készítők. Egy darabig úgy tűnt, ha valaki a tizedik résztől kezdi nézni az új szériát, nagyjából normális lezárást kap (azt leszámítva hogy mitől lett hirtelen nyár), de ráadásul utána még jön két értelmetlen filler epizód, úgyhogy ennyi időt is felesleges pazarolni rá. Felejtsük el ezt az egészet, és maradjunk annyiban, hogy a Kimi ni Todoke egy jó sorozat volt, csak kár hogy nincs vége.

 

Értékelés: 6,8

Linkek:

Wikipedia
ANN

AnimeAddicts

 

Címkék: kimi ni todoke
komment
2011. január 31. 15:00 - Nite

Kimi ni todoke

 Ha azt mondom, romantikus vígjáték, középiskolás lánnyal és fiúval, mindenki csak legyint, és előveszi a stílusnak fentartott skatulyát: ezekkel dunát lehet rekeszteni, ráadásul az etalon is megszületett már régebben a Lovely Complex képében. Ha megemlítem, hogy a főszereplő egy zárkózott lány, akivel senki nem mer szóba állni, mert félelmetesnek tartják különös viselkedése és a neve miatt, és olyan legendák keringenek róla, hogy ha valaki huzamosabb ideig a szemébe néz, biztosan baj éri - ez sem éppen különleges karakter, lásd például a Shichihengét, vagy a Toradora félreértett hősét. Sunako-chan (akit most Sawako-nak hívnak) középiskolai romantikus kalandjai, ez nem mondható túl eredetinek, és nem sokan fognak lázba jönni tőle.

 Pedig igazán kár lenne ennyivel leírni, hiszen a hangsúly teljesen máshol van a Kimi ni todoke esetében, és gyökeresen, mélységében különbözik a legtöbb hasonló sorozattól. A legfontosabb szerepet jelen esetben az érzelmek kapták, reális, pontosan felépített, folyamatosan fejlődő, a rajzolók és a szinkronszínészek által gyönyörűen kivitelezett érzelmek. És mennyire jó alanya Sawako-chan az amatőr lélekbúvárkodásnak! Mivel egészen kicsi kora óta magányos, a társas interakciókban az érzelmi intelligenciája valahol egy óvodáséval vetekszik, szinte tiszta lapként tekinthetünk rá. Erre rajzolja fel első alapvetéseit a találkozás Kazehaya-kunnal, aki nagyon nyíltan és mindig őszintén viszonyul mindenkihez, és meg van győződve róla, hogy a legszörnyűbb félreértés is megoldható ha megbeszélik azt.

 A rutinosok már ráncolhatják a homlokukat, hiszen általában a műfaj sajátossága, hogy folyamatos, cikibbnél cikibb vagy vicces félreértések akadályozzák meg a főszereplők egymásra találását, biztos van elég belőlük ebben az animében is. Van is, és Sawako a tanult kulccsal meg is oldja mindegyiket: szépen odaáll és megbeszéli a dolgokat (ilyet, a japánoktól?!). És ebben a rajzolt világban, ahol az iskolában nincsenek igazán rosszindulatú vagy gonosz gyerekek, ez a módszer meglepően jól is működik, az összes félreértés tisztázódik legtöbbször a következő részre (!). Eközben Sawako személyisége lépésről lépésre fejlődik, ahogy aranyos vagy megmosolyogtató kalandokat él át, barátokat szerez és ellenségeket, beilleszkedik az osztályközösségbe, és lassan ismerkedik a romantikusabb érzéseivel is. Saját korlátait elég jól felismerve nem nagyon akar szorosabb kapcsolatot Kazehaya-kunnal, ráadásul eleinte inkább mint megmentőjére, felsőbbrendű lényként tekint a fiúra, emiatt nyúlik a sorozat ilyen hosszúra. Ezzel persze nehezen lehet 25 részt kitölteni (igaz van egy összefoglaló is köztük), néha a sorozat elkalandozik, és Sawako barátnői kerülnek a középpontba, a saját problémás kapcsolataikkal. Szerencsére ezek a karakterek is megfelelően kidolgozottak, így pont ugyanakkora élmény az ő történeteiket megismerni, mint Sawakoét.

 Nade egy évad után a sorozatnak nincs vége, csak a középiskola első évének végéig sikerül eljutnia, és ez elég baljós dolgokat vetít előre. Úgy tűnik a gazdasági válság érezteti a hatását a japán szórakoztatóiparon is, és nem túl szimpatikus módon megpróbálják a lehető legtöbb bőrt lenyúzni a Kimi ni todoke mangáról: novellák, anime, videójáték, élő szereplős sorozat... Nehogy már ilyen gyorsan levágják az aranytojást tojó tyúkot! Csakhogy ötven vagy neadjisten mégtöbb részt a Lovely Complex sem bírt volna ki, és előre félek hogy nem fogják tudni ugyanebben a minőségben folytatni a második évadot. Persze ez mind csak találgatás, jövő ilyenkor majd jól lepontozzuk vagy felmagasztaljuk egyben az egész sorozatot. Addig is én már letettem a kalapom ez előtt a nem túl eredeti, de remekül megvalósított anime előtt, és kíváncsian várom a folytatást.


Értékelés: 8,3

Linkek:
Wikipedia
ANN

komment
2011. január 10. 15:00 - Peorth

Kimi ni Todoke

Még a nyár elején sikerült belefutnom ebbe az igazán hangulatos kis shoujoba. Többnyire mindenhonnan pozitív visszajelzéseket olvastam róla, ráadásul a trailer is igen kecsegtető volt, így belevágtam én is a dologba.

Főhősünk a szuperzárkózott Sawako-chan, akinek a mások számára teljesen szokványos mindennapi habitusok valóságos küzdelmet jelentenek, a szocializáció pedig a farkastörvény-tár szerint működik, hisz környezete az amúgy is halk szavú, „furcsa” lányt (mert ma már sajnos mindenki bogarasnak számít, aki nem harsog túl másokat) rendre egy hírhedt és biztos többetek által is látott japán horrorklasszis főszereplőjéhez hasonlítja, vagyis inkább már vele azonosítja…

Mivel Sawakonak amúgy sem erőssége a kommunikáció, a sorozatos félreértések tisztázására tett őszinte, de harmatgyenge próbálkozásai általában további félreértésekben végződnek. Ebbe a meglehetősen zárt, elszigetelt és érzelmileg lehangoló térbe nyit kiskaput a lány egyik osztálytársa, Kazehaya, aki egyre több érdeklődést mutat Sawako iránt, s kettejük barátkozása egyszerre kezdi kiszélesíteni nemcsak Sawako, de a többi ember perspektíváját is, hogy aztán új barátságok és kapcsolatok szülessenek, és mi nézők úgy érezzük, az élet önmagában, epic fightok nélkül is egy csodálatos, nagy kaland.

A történetünk tehát végtelenül egyszerű, ugyanakkor a forma, amiben tálalják legalább ennyire emberi, kedves. Nincs semmi sem elkapkodva, amit látunk, az valóban egy virágzási folyamat, aminek minden fázisát örömmel fogják figyelemmel kísérni a romantikára fogékonyak, az pedig plusz öröm, hogy a főszereplőink mellett mások is kiérdemelnek egy-két epizódnyi figyelmet a saját történetükkel.

A szentimentális közegen nagyon sokat dob a humor is, ami főleg abban jelentkezik, ahogy a legkülönbözőbb figurák a legkülönbözőbb módon rájátszanak Sawako ’a világgal még ismerkedő’ vagy épp ’horrorisztikusnak’ vélt énjére, de a fiatalok egymás közti bájos zavara, esetlensége is sokszor csalhat mosolyt az arcunkra. A sorozat legőrültebb karaktere mindenképp Pin sensei, aki előszeretettel teszi ki tanítványait érzelmi szadizmusnak, s ez meglehetősen érdekes egy alapvetően csendes, visszafogott történetben – de véleményem szerint már miatta is érdemes belekukkantani az epizódokba.

Ugyanakkor, ha már a humornál tartunk, van mégis egy kis visszás érzésem is… az egyik az eredetiséggel kapcsolatos (mindjárt kitérek rá, hogy jön össze a kettő). Koppintásnak nem nevezném semmi esetre sem: egyedi és önállóan megállni képes alkotás, ez kétségtelen - de bizonyos momentumokban érezni lehet a nagy elődök domináns hatását (főleg a Kare Kanoét, de nekem még a LoveCom is eszembe jutott helyenként). Ezzel természetesen semmi baj, de sajnos a remek humor, amit fentebb említettem még mindig nem éri el pl. a LoveCom szintjét, és a lelki mélység, komolyabb vonulat sem a KareKanoét. Épp ezért a számos potenciál ellenére, amit magában hordoz a sorozat, folyamatosan hiányérzetem volt valahogy, nem zavaró mértékben, csak éppen annyira, hogy érdemesnek érezzem megemlíteni itt.

Mindezek függvényében nekem a KimiTodo továbbra is egy nagyon kellemes élmény, most már emlék, ugyanakkor úgy látom, az emberek hajlamosak picit túlértékelni. Egy ismerősömmel beszélgettünk, s szerinte teljesen természetes, hogy időnként felkapjanak egy-egy shoujot is a sok shouta démonvadász és ecchi+hárem sorozat között, amik mostanában ellepték a piacot. Hát azt hiszem, igaza lehet. Végül, de nem utolsó sorban az én szubjektív ecsetelésem után jöjjön valami közérdekűbb is: Japánban a napokban kezdték el vetíteni a második szezont, ami garantáltan ott folytatja az eseményeket, ahol oly hirtelen el kellett búcsúznunk hőseinktől, úgyhogy lassan lehet kezdeni megint ráhangolódni a dolgokra.

 

Értékelés: 8.5

Linkek:
MyAnimeList
AnimeAddicts

komment
süti beállítások módosítása