Az idei év első conja után pár nappal, miután az élmények egy picit leülepedtek bennem, elmerengtem azon, amit az egyik stand melletti beszélgetés részletet elkapva hallottam. Az egyik úriember lelkendezett a nagyszámú látogatókon, mire a másik egy kicsit gúnyosan megjegyezte: „Hát igen, sokan vannak. De nem tudni, hogy mennyien vannak itt a Play it miatt és mennyien a Holdfény miatt”.

 Én azok közé a szerencsések közé tartozom, aki tizenévesként átélhette a Fantasy és a Sci-Fi nagy-nagy virágzását kishazánkban, a kilencvenes években. Ki ne emlékezne abból az időből a Timothy Zahnos Star Wars folytatásra (és Mara Jade-re a Star Wars best ever badass szereplőjére), ahogy tűkön ülve vártuk a folytatást, mint a mai tizenévesek a Harry Pottert. De akkor indult a M.A.G.U.S. sorozat, jómagam akkor találkoztam először R. A. Salvatore nevével is. A Valhalla Kiadó neve mára legenda (pozitív és negatív értelemben is), alapítói jó érzékkel használták ki a rendszerváltás utáni zűrzavaros szerzői jogokat, és az eredeti művek mellett rengeteg nem hivatalos dolgot is kiadtak, amiket béna angol álneveken magyar írók írtak. De aki mondjuk olvasta ezeket a Star Wars neve alatt kiadott könyveket, az elismeri, hogy a nem hivatalosan kiadott Han Solo könyvei jobbak voltak, mint a későbbi Brian Daley féle hivatalos regények. Vagy ott van a Cherubion Kiadó, ahol szintén magyar írók munkájaként jelentek meg a Terminátor folytatások (és jó tizenöt évvel előrébb jártak, hiszen már akkor tudták, hogy az időben visszautazást, mint témáról a Terminátor 2. után már igazából nincs mit mesélni, és oda helyezték a történeteket, ami igazából már mindenkit érdekelt: a jövő harcaiba.). De engem, és még sok mást az, hogy ezeket magyar szerzők írták, nem igazán érdekelt, faltuk a könyveket, és visszagondolva egy fantasztikus időszak volt ez.