Az idei év első conja után pár nappal, miután az élmények egy picit leülepedtek bennem, elmerengtem azon, amit az egyik stand melletti beszélgetés részletet elkapva hallottam. Az egyik úriember lelkendezett a nagyszámú látogatókon, mire a másik egy kicsit gúnyosan megjegyezte: „Hát igen, sokan vannak. De nem tudni, hogy mennyien vannak itt a Play it miatt és mennyien a Holdfény miatt”.

 Én azok közé a szerencsések közé tartozom, aki tizenévesként átélhette a Fantasy és a Sci-Fi nagy-nagy virágzását kishazánkban, a kilencvenes években. Ki ne emlékezne abból az időből a Timothy Zahnos Star Wars folytatásra (és Mara Jade-re a Star Wars best ever badass szereplőjére), ahogy tűkön ülve vártuk a folytatást, mint a mai tizenévesek a Harry Pottert. De akkor indult a M.A.G.U.S. sorozat, jómagam akkor találkoztam először R. A. Salvatore nevével is. A Valhalla Kiadó neve mára legenda (pozitív és negatív értelemben is), alapítói jó érzékkel használták ki a rendszerváltás utáni zűrzavaros szerzői jogokat, és az eredeti művek mellett rengeteg nem hivatalos dolgot is kiadtak, amiket béna angol álneveken magyar írók írtak. De aki mondjuk olvasta ezeket a Star Wars neve alatt kiadott könyveket, az elismeri, hogy a nem hivatalosan kiadott Han Solo könyvei jobbak voltak, mint a későbbi Brian Daley féle hivatalos regények. Vagy ott van a Cherubion Kiadó, ahol szintén magyar írók munkájaként jelentek meg a Terminátor folytatások (és jó tizenöt évvel előrébb jártak, hiszen már akkor tudták, hogy az időben visszautazást, mint témáról a Terminátor 2. után már igazából nincs mit mesélni, és oda helyezték a történeteket, ami igazából már mindenkit érdekelt: a jövő harcaiba.). De engem, és még sok mást az, hogy ezeket magyar szerzők írták, nem igazán érdekelt, faltuk a könyveket, és visszagondolva egy fantasztikus időszak volt ez.

  De nem csak hazánkban siralmas a helyzet. Ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor tudjuk, hogy a Fantasy és a Sci-Fi valahogy mindig mostoha stílus volt. Persze néha-néha megkísérelik feléleszteni a Fantasyt (lásd. Terry Goodkind Igazság kardja könyveinek Leged of the seeker c. sorozat verziója, vagy a most brutális nézettségi adatokat hozó Trónok harca, hogy csak a jobb próbálkozásokat említsem) vagy éppen a Sci-Fit (de hiába a valaha volt legjobb sorozatnak megválasztott Battlestar galactica, a folytatását websorozat sorsra ítélték - állítólag túl drága lett volna -, ahogy az új Star Trek film is hiába volt kiemelkedő, nyomába sem ért a régi Star trek láznak), de a legtöbb kísérlet rakétaként áll a földbe.

  Szóval én sem tudom tehát, hogy mennyien voltak a rendezvény Holdfény része miatt.
De a bevezetőmből is látszik, hogy tizenéves koromban igazi Sci-Fi és Fantasy rajongó voltam (bár Tier Nan Gorduint utáltam és azért szurkoltam, hogy egyszer végre valaki kinyírja, de a M.A.G.U.S. világát a mai napig imádom, és antikváriumban kutatom fel a még hiányzó darabokat.) és sír a szívem minden elbaltázott lehetőség miatt.

  A Holdfényconon is imádtam a Star Wars birodalmi rohamosztagosait, és hogy még délutánra sem unták meg a fényképezkedést. Imádtam a LEGO star wars dolgait, a konzolos fénykardozást és mindent ami Star Wars volt, imádtam a kártyázók sokaságát… de szomorú volt látni, ahogy a Star trekesek magányosan ültek egyenruháikban, vagy hogy a magyar képregényesek pultjánál szinte senki sem állt meg, hogy nem volt igazi könyvpult, hogy meghirdettek egy Marveles cosplayt, de Marveles vagy DK-s képregényt sehol nem lehetett látni, hogy a nagy franchise-okon kívül más nem jelent meg. Ha csak az elmúlt évekre gondolunk: senki nem öltözött Starbucknak, Cain admirálisnak, vagy Kahlan Amnellnek. A csilli-villi Play it és a lelkes beöltözött rajongók mellett ez szinte észrevehetetlen volt nyilván, de sajnos sokat elmond a Fantasy és a Sci-fi valódi helyzetéről.

  De, hogy ne csak keseregjek! A MAT-os részleg kitett magáért. A retro hangulatú con-ként meghirdetett japán kulturális részleg hangulatos volt és nosztalgikus. Manga portrérajzolás, hozz egy mangát, végy egy mangát, origami és mindenféle aprósággal. De ami mellett nem tudok elmenni az az, hogy miért ott fenn elbújva? Míg lenn mindent elfoglalt a csilli-villi Play it, az emeleten szinte alig lehetett bármihez is hozzáférni a szűkös helyen. A másik pedig a választék… nem kommentálom inkább, elég legyen annyi, hogy az ismerősömmel, akivel kettesben mentünk nem sikerült levásárolni a jegyünket, mert bár azt mondták, hogy ki volt írva valahol, de csak háromezer forint felett élt ez a lehetőség. Az említett gyenge választék miatt ez számomra nem sikerült.
 
  És akkor konkrétan a rendezvényről:
  Kezdem azzal, ami tetszett.
- A helyszín. A Millenáris mindenképpen egy sokkal frekventáltabb és könnyebben megközelíthetőbb hely, mint a másik rendezvény a Hungexpon. Ide akár még véletlenül is beeshetett pár ember, aki éppen arra vetődött, hogy „nini, mik ezek a jelmezbe öltözött valakik?”
- A szervezettség. A tavaly őszi mondoconos fejvesztően káoszos beléptetéshez képest, ahol a jegyelővétesek háromszor annyi ideig álltak sorban, mint azok a renitensek (mint én), akik nem vettek előre jegyet, itt bár először ijesztő méreteket öltött a sor mérete, végül minden gyorsan és problémamentesen zajlott.
- A programfüzet a tájékoztatás minden tökéletes volt, valamint a büféárak is a földön mozogtak.
- A Japán falu részlegnek nagy-nagy pacsi! Kihoztak mindent abból, amit jelen esetben lehetett.
 
  Ami nem tetszett:
- Hallottam én is a pletykákat, és ezzel együtt megértem, hogy miért a Play it-tel együtt lett megrendezve a Holdfénycon és nincs is ezzel baj, hiszen talán egy szélesebb közönség is megismerkedhetne a stílusokkal. De konzolok hangja mindent elnyomott. Sajnos a cosplay bemutató is élvezhetetlen lett úgy, hogy a felkomfokat szinte hallani sem lehetett a konzolgépek zajától (abba bele sem merek gondolni, hogy az emeleten a Japán faluban mi volt a helyzet az előadások alatt) Szerintem erre a jövőben figyelni kéne, hogy amíg valami program, előadás megy, addig kicsit lejjebb lehetne venni a hangerőt.
- Kisebb (de ettől függetlenül ugyanolyan jelentős) Fantasy és Sci-Fi szereplők hiánya
- Könyvek, előadások hiánya. Jó lenne, ha legközelebb már nem csak a kártyajátékokban találna egy Fantasy rajongó örömet.
 
  Ha most valami összefoglaló gondolatsort kellene írnom, valami olyasmi lenne, hogy a con Play it része lenyűgöző volt. Jómagam nem vagyok egy gamer, szóval érdemben nem tudok hozzászólni, de az biztos, hogy tátott szájjal bámultam nem egy mozgásérzékelős csodánál. A rendezvény jól szervezett, kedves és családias volt és igen a „kistestvér” ebben az esetben az emeleten szűkölködött, jól jellemezve a viszonyokat. A szomorkodásom és szőrszálhasogatásom a magyar viszonyoknak szól, és igazából nem a szervezők hibája, hogy keserű szájízzel távoztam. Én Fantasy és Sci-Fi könyveken és filmeken nőttem fel, ezek határozták meg azt, aki ma vagyok, és adták meg nekem az olvasás szeretetét, a fantázia értékét. Borzasztóan szükség van ilyen és ehhez hasonló rendezvényekre, hogy két csodálatos stílus itthon is életben maradhasson, szükség lenne megújulásra és frissülésre, hogy még sok-sok generáció nőhessen fel a képzelet különleges birodalmában.