Bevezetőmben azzal kezdeném, hogy amikor először megláttam az emaileim között a kerekasztal következő kiválasztottját, kétféle érzés kavargott bennem. Egyrészt újjongás, hogy valami olyan került elém Takumi választásával, amibe enélkül a kerekasztal „beszélgetés" nélkül valószínűleg soha, vagy ki tudja mikor bukkantam volna. Nem beszélve arról, hogy huszadik század eleji japán szerzők műveinek adaptációiról van szó, és nekem bevallom, elég sok hiányosságom van a korai huszadik századi világirodalomban. A második egy apró fintor volt, pont emiatt. Hiszen valahogy a 21. században túl könnyen dobálózunk a klasszikus jelzővel, ezért elvesztette már azt a minőségi hátteret, amire garancia volt ez a szó. Tehát vegyes érzelmekkel, de kíváncsian ültem le az Aoi Bungaku elé, hogy felfedezzem, hogy a japán irodalomban mit is jelent a klasszikus és hogyan élték meg a korai huszadik század kaotikus világát.