Nem kevés hátsó szándékkal és remélt-várt izgalmakkal vágtam bele a Death Note-ba: bizonyos mennyiségű shoujo-anime elfogyasztása után úgy éreztem, kifejezetten jól fog esni egy kis vérfrissítés, s miután esetemben az animét jóval előbb megelőzte a híre, biztos voltam benne, hogy a gyógykúrára jobb animét nem is választhattam volna.
Az alapsztori nem volt ismeretlen már korábbról sem - emlékszem, pár évvel ezelőtt egy hasonló erkölcsi kérdést boncolgató filmet láttam, s már akkor világos volt, hogy sok újdonságot most sem lehet mondani: a 'bűnözőket elítélni bűn' olyan konkrétan és direkten célozza meg az embert, hogy az mást nem tehet, mint elítéli vagy egyet ért vele. Nem hinném, hogy lépések vagy fejlődés kimutatható-e, de hogy a téma maga hátborzongató, az biztos. Amire elsősorban kíváncsi voltam, arra vonatkozott, hogy az események miként járják körbe - bár ebben az esetben talán célszerűbb lenne azt mondani, mennyire csavarodnak a központi gondolat köré.
Hát, ami a csavarokat illeti, azokban nem kellett csalódnom. Reményeim olyan szinten, sőt tovább is teljesedtek, hogy néha már kezdtem elveszíteni a fonalat, sőt, egészen konkrétan még mindig ott maradt bennem egy homályos folt az anime második feléből, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni. Értetlenkedésemet én magam is furcsálom, már csak azért is, mert amin először megütköztem, az a szereplők önismétlése volt. Ez egy kicsit szájbarágossá tette az animét, ráadásul olyan helyeken, ahol a túlmagyarázkodás nem feltétlenül volt indokolt. Itt méltatlankodnék a pingpong (bocsánat, tenisz)-mérkőzést idéző elmepárbajok és oda-vissza-gondolatpattogtatások miatt is, amikbe egy idő után könnyen bele lehet unni, főleg azokban az epizódokban, amik inkább elméleti szinten mozognak, s nincs bennük annyi akció. Amit még ezek mellett negatívumként tudnék említeni, az a bizonyos jelenetek abszurditása - tudom, furcsán hangozhat ez pont tőlem, aki "civilben" magical girl animéken hízlalja a szemét, de mindenkit biztosíthatok arról, hogy az előzetes elvárásaimat a Death Note műfaji keretei közé igyekeztem szorítani, s halálista ide, shinigami oda, a chipses zacskóban megbúvó minitévétől még mindig ki tudok akadni. Szóval mindezek összessége sajnos ideje korán elérte nálam, hogy a szükségesnél/illőnél kevésbé vegyem komolyan a sorozatot.

A negatívumok ellenére viszont így is sikerült olyan momentumokat találnom, amik engem is maradéktalanul lekötöttek. A karakterekről most hadd ne zengjek ódákat - annyit azért leszögezek, rég láttam animében ilyen jól kitalált, összetett egyéniségeket, akik egytől egyig kiváltanak valamilyen érzelmet az emberből. Az ő személyiségüknek tökéletes tükröződése a karakterdizájn a maga finomságával, máskor pedig durvaságával (gondolok itt Light olykor egészen ördögi mimikájára). Mindehhez tökéletes adalék még a zene, s ha az ember megtalálja azt a kapcsolódási pontot, akkor nagyon könnyen belefeledkezhet a látottakba.

A Death Note számomra összességében pozitív vagy legalábbis elgondolkodtató élményt nyújtott, jó adagnyi szájtátóan izgalmas jelenettel megfűszerezve, s így az elismerés, tisztelgés mindenképp jár neki - de részemről csak tisztes távolságból, a várt katarzis hiányában.

Értékelés: 8

Linkek:
ANN
Aoianime

Mindenhol léteznek listák, sok-sok minden alapján, így nekünk is illik kitenni egyet az ablakba; bizonyára így volt vele Public Hikikomori mester, amikor meghirdette közöttünk a számunkra legjobb animéket felsorakoztató listát.

A hosszú szavazásnak pedig vége, hamarosan elétek tárjuk, hogy számunkra mik voltak a legjobb, legszebb, legtökéletesebb animék, amik kijöttek az alkotók kezei alól.

Persze azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a lista igen szedett-vedett, hiszen hat ember véleményét takarja, akik korántsem fedik le az összes animét, ami készült, illetve nem is törekszenek rá. Másrészt pedig gyakorlatilag azon a ponton vagyunk, ahol egyre inkább érezni, valahol elértük a filmjeink legjavát, megvannak azok, amik még sokáig fognak meghatározni minket, illetve érdeklődésünket, és ki tudja mennyi anime fér még bele ebbe a szűkös kis keretbe, a mai, igen nehéz és sűrű élet, rohanó világunk keretei között.

az AnimeComment csapata

Egy szigeten, ahol örök tél van, ahol nincsen király, sem orvosok, ahol a gyógyír nem csak az embereknek kell, hanem a népnek is, úgy, ahogy tél után a tavasz gyógyítja a tájat, olyan csodásan, mint a cseresznyevirág, ami tavasszal rózsaszínbe borít, és elfedi minden baját a szürke életnek, a múlandó, ami felderíti a múló életet.

Biztos vagyok, ez a pár sor máris sokat mondott mindenkinek. Habár szokásos Japán túlzásokba esik a kép és a fogalom párosítása a környezet kialakításánál, mégis megjegyzem a csokor gyönyörű, a legszebbek közé tartozik azon szimbólumpárok közül, amit volt szerencsém animálva megtekinteni, és megérteni. Ez a pár epizód hoz elénk egy összetett és összetettségében is tökéletesen megalkotott múltat, amiben minden pillanatot érdemes látni, illetve amiből érdemes a kis rénszarvasunkat kiemelni. Persze ritka nagy sűrítés ő is, de ezúttal végre nem "csak" egy plüssfigut kapunk a sorozathoz, hanem egy túlontúl élettel és kíváncsisággal teli gyereket, aki pontosan azt csinálja mint a többi gyerek, tehát álmodik, naív, és legalább képtelen kezelni saját érzéseit. Ritkán látni ilyen jó tükröt, és persze ez az alkalom is megragadja a lehetőséget, és jól az orrunk alá dörgöli, nem embertől kapjuk vissza ezt az érdekesen megkapó tükörképet.
Hogy mit lehet kritizálni egy végtelenített seinen folyamában? Nos, például azt a jelenséget, ami valahogy mindig előtűnik, számomra érthetetlen módon, miszerint a küzdelmek színvonala, és az erőszintek úgy ingadoznak, mint a tisza szintje tavasszal, sose tudhatjuk mikor megy le vagy fel, mindenesetre idegesítő, ha egy olyan gyerekesen bugyuta helyzetben tűnik mindenki halálkomolynak, amikor egyszerűen el se lehet hinni neki, azok után, amilyen komolyan tud indítani mindkét szálon az epizód. Persze ehhez a helyzeti poénok is hozzátartoznak, és a hatalmas arcok éppenséggel balfékeskednek a faluhatáron, míg a többiek megvívják életük nagy csatáit...

Az összkép vegyes, a benyomás viszont túlnyomóan pozitív, hiszen olyan érzelmi töltést lehet kapni ettől a sortól is, hogy összedől a lelkivilágunk, és szeretni fogjuk Choppert, mert cuki, meg egyébként is, a One Piece egyre mélyebbre megy, és egyre szerethetőbb.

Choppa' kawaiii~

Értékelés: 8,9

Link: One Piece Wikia