A frissen itthon is megjelent filmválltozattal ellentétben a kicsit régebbi Death Note anime megéri, hogy sokat foglalkozzunk vele.

Rövidesen felbukkan egy rendkívüli képességekkel megáldott nyomozó, akit csak L-ként ismer a világ. L a halálesetekből próbálja kikövetkeztetni az interneten csak Kiraként emlegetett gyilkos személyazonosságát. De hogyan lehet megtalálni valakit, aki egy könyvvel képes ölni? Kira valódi alteregoja, Light pedig hogy harcoljon egy arctalan és névtelen nyomózó ellen? A sorozatban kettejük „harcát" kísérhetjük végig.

Kétségkívül egy kiemelkedő sorozatról van szó, mely mangája és filmnváltozata nyomán is nagy nézettséget produkált Japánban. Sok neten fellelhető írás kiemeli, hogy egy jól megírt pszichológiai drámáról van szó. Ez azonban a csavaros forgatókönyv ellenére sem igaz. A szereplők viselkedését és belső monológjait sajnos gyakran nem lehet komolyan venni. A két főszereplő számára csupán végső céljaik léteznek – egymás felderítése – ám a céljük helyességében semmi sem ingatja meg őket. A sorozat során a két elv – gyilkolni a békéért illetve a törvény tisztelete – igazából kibontásra sem kerül, s nem is ütközik össze ebben a formában. Két eltökélt férfi párbajozik, egy pillanatra sem levéve a szemüket egymásról.

Mindketten abból indulnak ki, hogy a másik teljesen ugyanúgy gondolkodik, mint ő maga, s ebben elég következetesek. Sikereket akkor képesek így elérni, ha tudnak valamit, amit a másik nem, vagy a véletlen segíti őket. Bár a sorozat legszórakoztatóbb része pont ebben rejlik. Aki képes felülemelkedni ezen a hibán, igazán élvezni fogja, ezt a fajta formális gondolkodásmódot hogyan használják egyre nyakatekertebb módon főhőseink.

Minden kritikám ellenére, az utóbbi évek egyik legjobb sorozatával van dolgunk a pop-műfajban. Technikai kivitelezés tekintetében minden szinten hozza az elvárható legmagasabb szintet: hibátlan grafika, szinkron és élvezhető zene. Ami miatt írásom mégis kritikusabb lett, az annak köszönhető, hogy sokan műalkotásként tekintenek a Death Note-ra, pedig egyértelműen a szórakoztató műfajba tartozik.

Értékelés: 8,8

Linkek:

ANN
Aoianime

 

Kedves Olvasóink!

Nemrég ünnepeltük az egy éves születésnapunkat. Minden pontosabb statisztika nélkül elmondható, hogy az egyik legnagyobb olvasottságú és legnagyobb adatbázissal rendelkező animével foglalkozó oldallá váltunk.

Az oldalt alapvetően arra építettük, hogy napi rendszerességgel közlünk kritikákat és hosszabb-rövidebb cikkeket, ami egy ennyire szűkös témában elég tisztes munka. Azonban elég világos előttünk is, hogy nem tudjuk kritikákkal megtölteni sokkal tovább az oldalt, fizikailag lehetetlen ugyanis, hogy olyan tempóban nézzünk sorozatokat, amilyen gyakran frissíteni szeretnénk. Egy másik gondolatunk, hogy habár a felnőtteknek (vagy kamaszoknak) szóló animációk többsége japán, rengeteg más országban is készülnek nagyon jó filmek, ezekről sem kellene elfeledkezni, ugyanakkor a magyar nyelvű weben nincsen olyan jelentősebb oldal, ami az egész világ animációival foglalkozna.

A fentiek miatt szeretnénk lehetőséget biztosítani más szerzők számára is, hogy írjanak a blogra. Ha érdekel bármilyen (felnőttek számára készült) animáció, és szívesen írnál kritikákat, cikkeket, elemzéseket, vagy akár készítenél interjúkat, akkor várjuk leveledet az animecomment@gmail.com címre. A blogra szóló meghívó feltétele egy kritika beküldése egy általad látott sorozatról vagy filmről.

Az AnimeComment Csapata

Éppen egy internet-kávézóban ülök, és gondolkodom arról, miért is szeretik annyira a Japán kultúrát, azaz azt a szeletét, amit terrányi területekről tölthetünk le manapság, miközben ezernyi japán ül ugyanúgy a gépek előtt a nagyüzemi internetházakban, és naphosszat csak játszik, levelezik, üzenget egy talán japán nevenincs cégnek aprópénzért mert jobbra esélye sincs. Mi pedig vehetjük az időnket, és hosszú ideig még csak nem is a saját pénzünkön, olvasgathatunk és keresgélhetünk a kultúrának nevezett mai japanofil áradat közepette, és már-már többet tudunk róluk, mint ők maguk.

Kérdem én, hol van abban a realitás, hogy mi tökéletesen tisztában vagyunk az Angel Sanctuary alapvető gyökereivel, és kultúrális, akár történelminek is nevezhető hátterével, míg ők odaát csak egy újabb fikcionális világot látnak, és legalább ugyanúgy félre vannak vezetve mint mi, amikor ezek után azt hallják, vagy olvassák, hogy az amit láttak az Európai kultúrkör, azon is belül a Kereszténység hitvilágáról szól.
Kérdem én, mi abban a racionális döntés, hogy az európai kultúrkörből érkező történetbe ugyanazt az elemet építik, ami már régóta nem kis problémát okoz saját társadalmukban, lásd vérfertőzés, jelen témánk, és mindezt még természetfölötti szintre is emelik. Sehol egy kérdésfeltevés, sehol társadalmi válasz, sem kételkedés. Sem a rendezésben, sem a történet vezetésében.

Hogy a Japán kultúrájával törődő felelősök miért nem törődnek az ország fejlődésének irányával, nem is merem megbolygatni, de az igen érdekes, hogy a problémák megoldására legalább annyira ignorásnak mutatkozik az ország egésze, mint amennyire Magyarország is csökönyös a maga hibái terén. Egy biztos, Japán kortársainkra ráférne már jó pár nyílt felvilágosítás, a szexualitás kultúrális és technikai fogásairól egyaránt, hogy végre hatékonyan felzárkózzanak a nyugati kultúrákhoz ezen a téren is.

Ahogyan azt olvashatjuk egy bizonyos, Japán modernkori történelmével foglalkozó írásban, lényegre törő mivolta okán már többszörösen is idézve, Japán sikeresen társította a nyugati kultúrák legjobbjait a saját hagyományainak legjobbjaival, illetve, mint az később is kiderült, ugyancsak igen "sikeresen" hozta össze a nyugat legalját, maga kultúrájának kudarcaival.

A téma következő írása
 

Angyalok?

Isteni lények,
isteni kudarcokkal...
 

Az ova, mint fentebbi kozmikus kritikám már összefoglalta, egyáltalán nem törődik a téma kérdésességével, társadalmi problematikájával, illetve még saját kapcsolatainak hatásos vázolásával sem.  A testvérkapcsolat itt már egyértelmű, a múlt homályos, a jövő előre és pontról-pontra leírtható. A kapcsolat ami a manga és a film között áll fenn túl kritikus, a papiros forma nélkül igen erős hiányérzet érhet minket pár területen, amit a rendezés, illetve az írás nem igazán akarhatott belefoglalni a... dologba. Művet írni most nem igazán akartam, vagy tudtam volna.
Az eltúlzott, hatásvadász módon leírt és elképzelt angyali lét képe majdhogynem a lelki békém megborulásához vezetett, illetve egyre tisztábbá vált bennem pár olyan motívum, ami fölött ezelőttig csak válat vonni tudtam. A mágikusnak ható kötelékek, a mindent vissza, vagy akármilyen irányba eltoló nüanszok, amik csak a főszereplőket engedik túlélni, illetve a pont találkozó többezeréves sorsok mind-mind jelen vannak, és itt sem mutatnak semmit ami új lehetne bármelyikünknek, persze kivéve, ha ez az első hasonló anime a szemeink előtt.

Az animáció valahonnan ismerős, mondhatni a sémának még ezzel is behódol, illetve valószínúleg költséget kímél, nálam több szót egyáltalán nem érdemel, de még mielőtt többet várunk a hangoktól, őket is ide csatolom. Nem tudom, érdemelne-e több szót a film technikai megvalósítása, de jelenleg egyáltalán nem lényeges, hatása bizonnyal nem sok lesz nézőire.

Nos, itt az írás vége, és az ajánlás, illetve a végszó. Nehéz a dolgom, de egy gondolat segít: ha valaki kifejezetten bele van szeretve az animált angyalokba, iletve történeteikre, lásson neki, másoknak jót nehezen tudnék javasolni. Rövid, jellegtelen sztoriból mindenki látott eleget, aki nem, az szabad idejében vesse rá magát nyugodtan. A jelenlegi írássorozat filmjei közül talán ő volt a leggyengébb darab.

Értékelés: 6,8

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime