Éppen egy internet-kávézóban ülök, és gondolkodom arról, miért is szeretik annyira a Japán kultúrát, azaz azt a szeletét, amit terrányi területekről tölthetünk le manapság, miközben ezernyi japán ül ugyanúgy a gépek előtt a nagyüzemi internetházakban, és naphosszat csak játszik, levelezik, üzenget egy talán japán nevenincs cégnek aprópénzért mert jobbra esélye sincs. Mi pedig vehetjük az időnket, és hosszú ideig még csak nem is a saját pénzünkön, olvasgathatunk és keresgélhetünk a kultúrának nevezett mai japanofil áradat közepette, és már-már többet tudunk róluk, mint ők maguk.
Kérdem én, hol van abban a realitás, hogy mi tökéletesen tisztában vagyunk az Angel Sanctuary alapvető gyökereivel, és kultúrális, akár történelminek is nevezhető hátterével, míg ők odaát csak egy újabb fikcionális világot látnak, és legalább ugyanúgy félre vannak vezetve mint mi, amikor ezek után azt hallják, vagy olvassák, hogy az amit láttak az Európai kultúrkör, azon is belül a Kereszténység hitvilágáról szól.
Kérdem én, mi abban a racionális döntés, hogy az európai kultúrkörből érkező történetbe ugyanazt az elemet építik, ami már régóta nem kis problémát okoz saját társadalmukban, lásd vérfertőzés, jelen témánk, és mindezt még természetfölötti szintre is emelik. Sehol egy kérdésfeltevés, sehol társadalmi válasz, sem kételkedés. Sem a rendezésben, sem a történet vezetésében.
Hogy a Japán kultúrájával törődő felelősök miért nem törődnek az ország fejlődésének irányával, nem is merem megbolygatni, de az igen érdekes, hogy a problémák megoldására legalább annyira ignorásnak mutatkozik az ország egésze, mint amennyire Magyarország is csökönyös a maga hibái terén. Egy biztos, Japán kortársainkra ráférne már jó pár nyílt felvilágosítás, a szexualitás kultúrális és technikai fogásairól egyaránt, hogy végre hatékonyan felzárkózzanak a nyugati kultúrákhoz ezen a téren is.
Ahogyan azt olvashatjuk egy bizonyos, Japán modernkori történelmével foglalkozó írásban, lényegre törő mivolta okán már többszörösen is idézve, Japán sikeresen társította a nyugati kultúrák legjobbjait a saját hagyományainak legjobbjaival, illetve, mint az később is kiderült, ugyancsak igen "sikeresen" hozta össze a nyugat legalját, maga kultúrájának kudarcaival.
Angyalok?
Isteni lények,
isteni kudarcokkal...
Az ova, mint fentebbi kozmikus kritikám már összefoglalta, egyáltalán nem törődik a téma kérdésességével, társadalmi problematikájával, illetve még saját kapcsolatainak hatásos vázolásával sem. A testvérkapcsolat itt már egyértelmű, a múlt homályos, a jövő előre és pontról-pontra leírtható. A kapcsolat ami a manga és a film között áll fenn túl kritikus, a papiros forma nélkül igen erős hiányérzet érhet minket pár területen, amit a rendezés, illetve az írás nem igazán akarhatott belefoglalni a... dologba. Művet írni most nem igazán akartam, vagy tudtam volna.
Az eltúlzott, hatásvadász módon leírt és elképzelt angyali lét képe majdhogynem a lelki békém megborulásához vezetett, illetve egyre tisztábbá vált bennem pár olyan motívum, ami fölött ezelőttig csak válat vonni tudtam. A mágikusnak ható kötelékek, a mindent vissza, vagy akármilyen irányba eltoló nüanszok, amik csak a főszereplőket engedik túlélni, illetve a pont találkozó többezeréves sorsok mind-mind jelen vannak, és itt sem mutatnak semmit ami új lehetne bármelyikünknek, persze kivéve, ha ez az első hasonló anime a szemeink előtt.
Az animáció valahonnan ismerős, mondhatni a sémának még ezzel is behódol, illetve valószínúleg költséget kímél, nálam több szót egyáltalán nem érdemel, de még mielőtt többet várunk a hangoktól, őket is ide csatolom. Nem tudom, érdemelne-e több szót a film technikai megvalósítása, de jelenleg egyáltalán nem lényeges, hatása bizonnyal nem sok lesz nézőire.
Nos, itt az írás vége, és az ajánlás, illetve a végszó. Nehéz a dolgom, de egy gondolat segít: ha valaki kifejezetten bele van szeretve az animált angyalokba, iletve történeteikre, lásson neki, másoknak jót nehezen tudnék javasolni. Rövid, jellegtelen sztoriból mindenki látott eleget, aki nem, az szabad idejében vesse rá magát nyugodtan. A jelenlegi írássorozat filmjei közül talán ő volt a leggyengébb darab.
Értékelés: 6,8