2008. május 11. 17:20 - public hikikomori

Szubkult - Bele a' idegen kultúrába

Ma egy elég érdekes blogbejegyzésre bukkantam az Index címlapján, a portál könyvesblogja akadt rá egy hentai mangára. A cikk egyáltalán nem volt furcsa, végülis valami ilyesmit lehet várni egy viszonylag nyitott olvasótól, aki nincsen otthon az adott kultúrában.
m.anna annyit látott a hentai-ból, hogy valamiféle szexuálisan elfojtott kultúrális közeg számunkra aberráltnak tűnő terméke. Nincs is ezen mit csodálkozni, ebben alapvetően egyet is lehet érteni vele. Csak éppen kicsit problémás, ha úgy foglalkozunk egy idegen kultúra termékével, ha kiragadjuk a környezetéből, és a helyi viszonyoknak megfelelően próbáljuk meg értelmezni. Ami miatt ezt a bejegyzést írtam, az mégsem a konkrét bejegyzés. Az animével foglalkozó magyar web ugyanezeket a hibákat elkövetni, ami azért elég meglepő.
Gondoljunk csak a kicsit igényesebb magyar portálokra. Szinte fel sem merül, milyen volt az alkotások eredeti fogadtatása. Az animéknek illetve mangáknak a magyar rajongók kizárólag annyi értelmet tulajdonítanak, amit helyi szinten, élvezeti értékük mellett ér. Se többet, se kevesebbet. Arról sem szeretnek tudomást venni, hogy az általuk nézett animációk zöme az eredeti helyen (Japánban) valóban valamiféle fétist hivatott kielégíteni.
Éppen emiatt fordulhat az elő, hogy a magyar nézők számára keverednek a műfajok, és nem igazán különböztetik meg a férfi otakuk számára készült gimnazistákról szóló fétisparádékat a valóban tizenéveseknek szánt sorozatoktól. A megkülönböztetés pedig indokolt, erre utaltam már a korábbi bejegyzéseimben is.
Erre pedig teljesen alkalmatlan a televíziókban használt korhatár-megjelölés, amikor az Animax is bőven követ el hibákat. Ami megoldás lehet, az az, ha ismerjük a műfajokat, és azoknak megfelően választunk néznivalót/olvasnivalót.
A végére mégis lenne egy megjegyzésem az indexes cikkhez: a 'mangapornó' kifejezésről szokjunk már le, van rá elfogadott, egyértelmű kifejezés, amit egyébként m.anna használt is, szinoním kifejezésként.
komment
2008. május 10. 15:00 - public hikikomori

Barefoot Gen

A Barefoot Gen egy sajnálatosan nagy múlttal rendelkező műfajt - a propagandaanimációt  - támasztotta fel, és használta azt némi jóízléssel, mindenfajta háború ellen tiltakozva.
Az első hasonló filmeket a második világháború alatt vetítették éppen. Használták azt az amerikai és japán közönség okítására, a németek pedig a zsidók elleni sztereotípiák hatékony megformálására. Ezek közül több fenn is maradt, és kiváló példáját nyújtják az animáció, mint stilizált képi világ eszközként való felhasználására. A letisztult formák egyszerűbbek, könnyebben emészthetőbbek, nagyon céltudatosan képesek eljuttatni az üzenetet a címzettekhez. Tudták ezt a mindenkori megrendelők is. A Barefoot Gen ugyanezt teszi, látszólag ellenkező előjellel.
A filmben megismerhetünk egy, az apa háborúellenes megnyilvánulásai miatt kitaszított családot az 1945-ös Hiroshimaban. A gyerekek éhezése ellenére a családfő makacsan kitart elvei mellett, és nem kíván bevonulni. A keserédes idill képei után rendkívül sokkoló képsorokon láthatjuk, ahogyan az atombomba elpusztítja a várost és lakóit. Végigkövethetjük a lakosok szenvedéseit, a sugárbetegségek lefolyását, a ledobást követő eseményeket a család életben maradt kisfiújának szemszögéből.
A film nem heroizál, rendkívül nyers, mégis hatásvadász. Egyszerű szenvedéstörténet az események kronológiai hitelessége nélkül. A kontextusából kiragadott bombázást teljesen értelmetlen és embertelen pusztításként láthatjuk, annak valódi értelmezése és felelős feltárása nélkül. Az amerikai fél teljesen arctalan marad, ami éppen csak eltér a háborús propagandától: az ellenség nem pusztítani kíván, egyszerűen nem ismerjük meg az indítékait.
Így a Barefoot Gen marad, ami. Sokkoló háborúellenes propaganda, amely valódi értékválasztás nélkül elítél minden hatalmat. Ha többet nem várunk tőle, akkor viszont kiváló alkotás.

Értékelés: 6,5

Linkek:
Wikipedia
Aoianime
ANN
 
Címkék: barefoot gen é:6
komment
2008. május 08. 15:00 - shizu

Cowboy Bebop - Tengoku no Tobira

A méltán népszerű sorozathoz kapcsolódó méltán (?) népszerű moziról beszélünk, amit a szériát is jegyző alkotócsapat készített 2001-ben.

 
 
 

A történetről röviden: egy közúti baleset során gyilkos vírus szabadul el, ami rövid időn belül emberéletek százainak kioltásával fenyeget. A hatóságok szándékosságot sejtenek a háttérben, ezért hatalmas vérdíjat tűznek ki az elkövetőkre. Kedvenc kis csapatunk pedig örökös pénzéhségétől hajtva egyből az események közepébe veti magát – és természetesen egytől- egyig komoly bajba keverednek.
Ennyi elég is ahhoz, hogy két órás könnyed kikapcsolódás elébe nézzünk – de sajnos semmi többhöz. Megkapjuk a sorozatban már megszokott tökéletes ábrázolást, kitűnő zenét, a jól ismert karaktereket és egy kellemes történetet akcióval, humorral, érzelemmel és egy kis romantikával. Véleményem szerint azonban ez egy ennyire jó sorozat utózöngéjeként egy kicsit kevés volt.
A mű történetileg valahova a sorozat közepére illeszthető be, mégsem ajánlanám, hogy valaki akkor nézze meg, mert olyan múltbeli eseményekre deríthet fényt, amik csak később derülnének ki, és ez nem éppen szerencsés. A sorozat után nézve viszont ez a két órás epizód nem ad hozzá semmit az eseményekhez, a történetet már nem viszi előre és semmi érdekességet nem tartogat. Ráadásul feloldódni látszik a szereplők zárkózottsága is, ami nekem személy szerint nem tetszett, idegennek tűnt a sorozatban megszokottól.

 

Ettől függetlenül kellemes kikapcsolódást és egy kis nosztalgiát nyújthat a sorozat rajongóinak, akik még nem látták, azoknak a kedvét pedig meghozhatja hozzá. Viszont megjegyzem, én jobban örültem volna, ha a moziban inkább Spike múltjába, Vicious-szel és Juliával való kapcsolatába, vagy a tragikus lezárás utáni eseményekbe nyerhetünk betekintést.

Értékelés: 7,1

Linkek:
Animeaddicts
Aoianime
Wikipedia

komment
2008. május 06. 15:00 - shizu

Honey and Clover

Takemoto és Morita első látásra beleszerettek Hagu- chanba, aki minderről mit sem sejt köszönhetően annak, hogy Shuuji a széltől is óvja. Ezenközben Yamada hiába epekedik Mayama után, mert az a halott szerelme emlékétől szabadulni nem tudó Rikába szerelmes reménytelenül.

Nem, nem csináltak animét egy brazil szappanoperából, ez a Honey and clover alapfelállása. Mielőtt azonban bárki is elriadna, gondolja végig, hogy élt- e már meg a fentiekhez hasonló szituációt életében. Ha a válasz igen, akkor talán érdemes vetni egy pillantást erre a remek, egyedi műre.

 

Az anime témája tulajdonképpen maga az élet, boldog és szomorú pillanataival együtt. Hőseink egy művészeti főiskola tanulói, és úgy tengetik mindennapjaikat, mint bármely főiskolás: sodródnak, keresik a helyüket, nem mindig elég a pénzük, sírnak, nevetnek, szenvednek, örülnek, néha jókat buliznak, és néha vizsgákra készülnek. Ezek alapján mondhatnánk, hogy ez az anime nem szól semmiről. Nincsenek csatajelenetek, harc a gonosz ellen, nincs teljesítendő küldetés, életre szóló kaland, nincsenek benne különleges lények, fajok, rendkívüli képességű főhősök. Van viszont benne barátság, reménytelen szerelem, küzdelem, lemondás, útkeresés. Mint mindannyiunk életében. És egy kicsit olyan is, mintha a saját életünket néznénk (tegye fel a kezét, aki nem volt még reménytelenül szerelmes). Mindenki megtalálhatja a neki legszimpatikusabb szereplőt, akinek a helyzetébe bele tudja képzelni magát, és akinek a boldogságáért aztán végig drukkolhat.
Nagyjából olyan az egész, mint egy mézes- lóherés szendvics. Szokatlan, kicsit keserű, savanyú és egyszerre nagyon édes, ha egyszer ettél, garantált hogy mindig emlékezni fogsz rá.

 

Az anime különleges hangulatához hozzájárul még az őrült képi humor, a gyönyörű pasztellszínek, és Kamiya Hiroshi kellemes, lágy narrációi. Amennyire féktelenek a vicces jelenetek, legalább ugyanannyira visszafogottak, elfojtottak az igazi drámai szituációk. Ez tipikusan az a mű, amiben egy elejtett félmondat, egy hosszú hallgatás vagy egy látszólag oda nem illő képkocka árulja el a legszomorúbb igazságokat, hogy a fiatalkor egyszer elmúlik és az élet nem mindig szép és jó. A végkicsengés ennek ellenére mégis pozitív, az élet szeretetét hirdeti.

 

Kétségtelenül egy tipikusan a fiatal női közönségnek szóló alkotásról beszélünk, amit ajánlok borús, melankolikus napokra, mikor már elegünk van a szuperhősökből, és érezni akarjuk, hogy az átlagember átlagproblémái is lehetnek fontosak. A szerelmi bánatból épp kilábalni készülők, viszont kíméljék meg környezetünket a használt papírzsepik jelentette szemétterheléstől, és tegyék el ezt az animét akkorra, mikor már túl lesznek rajta!

Értékelés: 8,8

Linkek:
Animeaddicts
Aoianime
Wikipedia

komment
süti beállítások módosítása