A Satoshi Kon-életmű első filmje közben végig motoszkált a fejemben: Ez egy baromi jó film, de  miért anime? Miért nem élő szereplőkkel forgatták le? Miután utánaolvastam, kiderült, tényleg élőszereplősnek szánták.
A Perfect Blue egy kevés szereplővel és sok kistotállal operáló thiller. Főszereplője karriere fordulópontjához érkezett, egy sikeres hakni-lánycsapat frontemberéből színésszé lép elő. Azonban a váltás nem egyszerű. Megterheli lelkileg, álmok gyötrik, és talán az élete is veszélybe kerül...
Kon filmje ügyesen mozgatja a szálakat, a feszültséget végig fenntartja. Az álom- és valóságképek keverésével szinte mesterien bánik. Azt sem lehet mondani, hogy elveti a sulykot. Vagyis egy izgalmas filmmel van dolgunk, amelyben már kezd kirajzolódni a később világhírűvé váló művész tehetsége. A probléma mégis a megjelenítéssel van. Vizuális eszközökkel operál, úgy, hogy az animáció semmit nem ad hozzá az élményhez. Nem is vesz el belőle, csak kár, hogy lényegében a teljes animáció arra megy rá, hogy a látvány ne legyen túl streil. Szimbólumrendszerében a klasszikus thillerek montázstechnikáit alkalmazza. A cselekmény és a szereplők motivációrendszere több dimenzióban mozog, képes lekötni a figyelmet.
Ezzel együtt egy jó debütáló alkotás, és egy jó film. Csak ennél nem tud több lenni, műfaji film, amit az anime 1998-ra már meghaladott. Sokkal inkább értékelhető tehát thillerként, mint animációként. Ez a technikai mellényúlás azt hiszem, megbocsátható egy ekkora rendezőtől. Érdemes megnézni ugyanis a Perfect Blue-t tehát annak is, aki előítéletes az animáció irányában.

Értékelés: 7,8

Linkek:

ANN
Aoianime

 

Sajátos dolog úgy felépíteni egy sorozatot, hogy gyakorlatilag mindent máshonnan veszel át, túl sok mindent nem is akarsz kifejezni, a végeredmény mégis jó lesz, sőt, szerethető. Ez a Sola alkotóinak teljes mértékben sikerült.
A történet alig néhány szereplőt vonultat fel, egy kisvárosban játszódik. Egy fiatal srác belebotlik egy furcsa lányba, akivel másodjára éppen akkor találkozik, mikor egy idegen üldözi őt. A lány sikeresen megmenekül, és beköltözik egy időre a sráchoz. Természetesen azt is hamar megtudjuk, a csaj természetfeletti képességekkel rendelkezik (de ismerős valahonnan)...
A történetvezetés szépen lassan folydogál tovább néhány érdekesebb fordulattal. Megismerhetjük hőseink múltját, és életcélját, a sztori végén még egy feltűnően japán bölcseletet is kapunk: a halált el kell fogadni, ez a természet rendje, és az nem maga a megsemmisülés. Meglepő ezek után, ha azt mondom, hogy a sorozatot mégis nagyon ajánlom?
Talán éppen azért, amiért a Yokohama Kaidashi Kikou-t is szereti a magamfajta városi: egyfajta jó kis pozitív életszemlélet, némi sztoikus nyugalom, és apró dolgok az életben, amelyeknek (tényleg) érdemes örülni.
Ez kissé szubjektív, de nem lennék meglepve, ha mások is gondolnának erre. A Sola-ban semmi sincsen, amire azt mondanám, hogy kiemelkedő. Rengeteg sztorielem máshonnan lopott, és  itt is találkozhatunk a természettfeletti események-kevés szereplő párosítással. (Szülei senkinek sincsenek, Japánban mindent áll a TB.) Mégis, egy jó hangulatú, kedves kis sorozat, amit pár óra alatt le lehet darálni, egy próbát biztosan megér.
Ha másért nem is, akkor a sorozat zenéje miatt biztosan érdemes.

Értékelés: 8,0

Linkek:

ANN
Aoianime