Te mit csinálnál, ha kiszállhatnál a testedből, és a netet járva a lehető leggyorsabb sebességgel lennél képes azt kihasználni?
A kérdés magáért beszél, a film pedig meg is mutatja, milyen is ha létezik valaki aki erre képes. A jövő már-már sablonos illúziójába csöppenve, a robotikus testek és a mesterséges intelligencia korában, amikor a kiborgok már társai az emberiségnek a film rá akar minket döbbenteni, olyan dolgokat létrehozni amelyek gondolkodnak, és a technika korában tőlünk mégis függetlenek, hatalmas szerencsejáték, amin végül csakis az ember tud veszteni; így vagy úgy.
A '95-ben készített, majd 2008-ban felújított film macska-egér játéka egy szellem és több szervezet között az autentikus keletből kinőtt hipermodern kor nagyárosában, mint a társadalom és technológia különbségeinek szakadékként különböző labirintusában játszódik. A másfél órányi anyag akciójelenetei végigrohannak ezen labirintus minden szegletén, csakúgy, ahogy a filmben megjelenő üzenet is foglalkozik a digitális kor rejtélyeitől a magas politikán át embertelen hatalmi harcokkal, és persze a legősibb kérdések kibertestbe ültetett tükreivel is.
Mindezt mindkét film korának sajátságos tükreként vizualizálta, mégis kiugorva a minőség és a megjelenítés alaposságával, és a film kettősségét felejthetetlenül megörökítő városképekkel, az akciók aprólékos részletességével, és a jelenetek végsőkig rideg, semleges kezelésével.
A Ghost in the Shell persze nem csak a képi világában kapott erős alátámasztást, a hangzásvilág, ami a filmekben megjelenik azóta ikonná vált számokat tartalmaz, azok lassú folyású, mégis grandiózus, hagyományos Japán hangzásvilágból származó elemei miatt, amelyek a modern cyberpunk kultúrára nagyon is rányomták bélyegüket.
A Ghost in the Shell tehát félelmetes egy film. Félelmetes, ahogyan minden lényegi és jelentést adó környezet nélkül is hatalmas impulzussan táplálja belénk a cyberpunk hőskorának életérzését, elgondolkodtat és minden ízünket átlényegülésre készteti. Az interneten élő bajtársak vizuális himnusza, a cyberpunkisták nagykódexe, a túlhájpolt gits, vagy szimplán csak hatásvadász hiperakció? Mindenkinek lesz véleménye, ezt garantáljuk.
Értékelés: 9
Idegenség, ridegség, útkeresés - a technika új határokat nyit meg. A Ghost in the Shell mintegy két évvel később veszi fel a cyberpunk szálat, mint ahogy az Amerikában elindult, és pontot tesz a történet végére. Valami nagyon megváltozott a világban, amire nehéz könnyen emészthető választ adni. A GitS ezzel próbálkozik meg: hosszú képekkel, nagyon lazán.