Régen volt igaz? El sem hiszem hogy ilyesmit én néztem valaha...

Természetesen az előző mondat az animáció stílusának szólt, merthogy, talán direkt, talán nem, a minőség amolyan 'nyolcvanas super-sentaios' amire bizton mondom, sokan emlékszünk. A hangeffektek is hasonlóak, sőt van ahol a millió helyről ismert effekteken is tudunk nevetni. Hiába no, érződik ezen pár részen a "próba-szerencse" szaga.

De nem csak az animáció, maga a történetvezetés is, más szót lehet tallálni rá de nem érdemes, gyerekcipős. De itt még egyáltalán nincs a történeten hangsúly. Az első pillanattól kezdve érezhető a légkörön; itt minden Luffy körül forog, és minden ami törénik csak egy felvezető, illúziót építő elemsorozat, hogy minél hamarabb elérhessünk a kellő szintre, várjuk a következő részeket, azaz harcokat, és az új tagokat a fedélzeten.
Persze van elég filozófiai töltet ebben a kis szegletben is, de ez maga újfent csak szerves része annak amit illúziókeltésnek hívok. Luffy maga az első pillanattól kezdve felülírja a One Piece világában élő szabályokat és korlátokat, ezzel jövőket változtat meg, és erőt ad mindazoknak akik a szerencsésebbik oldaláról ismerik meg.

Szó mi szó, a rövidke írás koránt sem elég, hogy elmondjam miért nézi újra az ember akkor is, ha már régen nevetséges lesz a grafika és a stílus, vagy a régiesnek-gyerekesnek ható részek. A One Piece-t elkezdőknek mondom: Ha ez az, ami miatt elfordulnának a sorozattól, akkor régen rossz az értékrend. Tessék visszaülni a képernyők elé!

Értékelés: 6,5

Link: One Piece Wikia