Nagyon sokáig a Dragonball és a Pokémon szintjén hallottam csak az animékről, és így meg is volt a kis országunkban szokásos negatív véleményem róluk. 2003 elején aztán jött a fordulópont, pár fanatikusnak köszönhetően rájöttem, hogy az eddigi gondolkodásom olyan, mintha a filmipart a B kategóriás horrorok alapján ítélném meg. Meghatározó élmény a Mononoke Hime, a Chihiro, a Haibane Renmei és az Evangelion volt ekkoriban számomra, mostanra jóval száz feletti a dvd gyűjteményem sorozatokból és filmekből. Alapvetően a gondolkozós, komoly témákat szeretem mint az Evangelion és a Lain, emellett kikapcsolódásnak rengeteg romantikus shoujo animét nézek (már-már a cikiség határait súrolva), másik kedvencem a sport, és jöhet még minden ami vicces.