
A vadnyugattól adeptált poszt-apokaliptikus, szélsőséges világkép és a hírhedt pisztolyhős összehozása nem új ötlet, mondhatni ez maga a biztosíték, hogy megint jót szórakozunk a hihetetlen és lehetetlen helyzetekből kikerülő főhősön, akit folyton pár különc követ és állandóan seregnyi pénzhajhász kalandor üldöz. De a Trigun nem áll meg ennyinél. Emeli és emeli a színvonalat az elvesztett technológiák jelenlétével, és a tökéletesre tervezett és készített halhatatlanok létezésével. A világ amiben annyi minden keveredik, és a százévekre visszamenő emlékek, amikbe csak nagyon lassan enged be minket a film csodálatos varázslatot eresztenek útjára, ami végül egy epikus fantasy történetet megszégyenítő katarzissal ér véget, azaz, hogy felkapjam a szálat amit végig emleget a sorozat, kezdődik minden újra.
Az anime korához mérten is bőven megfelel az átlagnak, ami a rajzolást illeti, azonban az eltúlzott leegyszerűsített komikusnak szánt részletek néhol igen-igen szükségen kívül jelennek meg. A szinkronban néhány remekbe szabott hangot hallhatunk, ami csak javít az anime hatásain, főleg ahogy követhetjük a főhős hangulatától függő hangtónus-változásait. A zenékről ennél a sorozatnál sem mondhatunk sokat, de ez már megszokott az 1990-es évek animéiről, amikben a hangulatba teljesen beleépülő zenék még működőképesek és kihasználtak voltak.
A Trigun annak ellenére, hogy rengeteg erőszakot tartalmaz, a véres jelenetek csak közvetett jellegűek, hiszen a pozitív szereplők, vagy a viselkedésük, minden esetben azt sugallják, és cselekedeteikkel is alátámasztják, hogy kerülni kell a gyilkosságot. Éppen ezért lehet a film kivétel a gyerekektől való eltiltás alól, azonban még ekkor is tudnia kell a csöppségeknek, hogy mi és miért történik.
Aki szeret nevetni, de nem bánja, hogy a sztori igen komoly, drámai fordulatot vesz a vége felé, az bátran vágjon bele.
Értékelés: 9
Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts