A magical girl-sorozatok kritikáit folytatva nem minden hátsó szándék nélkül kerítettem a Préteart a Happy Seven után: olyan animéről lesz most szó, ami megmutatja, 13 részben, viszonylag sok szereplővel és nem kevesebb varázslattal is lehet igazán jót alkotni ebben a műfajban.
Hősnőnk ezúttal Himeno, aki apja második házassága révén egy dúsgazdag, ám annál furcsább családba kerül. Nem elég, hogy a friss házasok olyan zavarbaejtően turbékolnak a ház körül, hogy azt bármelyik kamasz megirigyelné, de ott van még a két újdonsült mostohatestvér is, akikkel a lány sehogy sem bír zöld ágra vergődni: Mawata túlságosan is el van zárkózva a saját, inkább szomorkás álomvilágába, míg a felszínes Mayune gyerekes gonoszkodásaival teszi egyértelművé mindenki számára: nem hajlandó sem testvér-, sem emberszámba venni Himenot.
Az alapszituáció ugyan csak messziről, de valamelyest azért felidézheti előttünk bármely Grimm-mese szegény lánykából hercegnővé lett alakját, erre utal Himeno neve is (aminek a jelentése 'hercegnő'), illetve a hosszabb verziójú cím (Snow White`s Legend Pretear).
Míg tehát Himeno próbál megbékélni új életével, addig egy alternatív világban hét bishounen lovag igyekszik kétségbeesetten kiokoskodni egy mentőtervet, mivel a világuk harmonikus működését biztosító életenergia, a 'leaf' igencsak megcsappant az utóbbi időben, köszönhetően az ébredező Gonosznak. A lovagok közül mindegyik birtokol valamilyen (természeti) erőt, ám a leghatékonyabban akkor tudnak harcolni, ha egyesülnek a Prétearrel, akibe így átszáll az erejük és végső csapást mérhet a démonlárvákra. Innentől kezdve nem nagyon kell túlbonyolítani az eseményeket: miután a Leaf-lovagok felkerekednek, hogy megtalálják a valós világban az új Préteart, hamar összetalálkoznak Himenoval, aki egy balhorog és némi habozás után vállalja a különös tisztséget.Az ezt követő 12 részben aztán minden műfaji jellegzetességet megtalálhatunk: mindegyik lovag egy-egy karaktertípust testesít meg (ld. Fushigi Yuugi), de nem maradhatnak el a 'menetközben szövődő románcok' és a 'jófiú átpártolása a sötét oldalra' sem. A Prétear azonban nem csak válogatás- és észnélkül építkezik ezekből a sémákból, hanem megpróbál egy kicsit a dolgok mögé is nézni. A sorozat magvát ugyanis egy elég komoly és feszültségtől nem mentes kérdés adja: hamar világossá válik, hogy ebben az animében a hősnő élete nem a pozőr mozdulatokkal vagy beállásokkal teljesedik ki és attól még, hogy az oldalán harcol pár jóképű fiú, korántsem borítékolható előre a győzelem. A történelem ismétli önmagát, s csakúgy, mint az előző birtokosa esetében, a Prétear-cím ismét egy olyan lányhoz kerül, akiben kezdenek felülkerekedni az önmarcangoló kérdések és kételyek. Mi van, ha mégsem elég erős ahhoz, hogy megvédje a világot? Mi van, ha csak egy tévedés következtében lett ő a Prétear? S vajon képes így valaki győzedelmeskedni a Rossz felett, ha még a magába vetett hite sem elég erős, többek közt a még kiforratlan családi háttérnek is köszönhetően?
A fentiek alapján azért nem szabad elhamarkodottan ítélni, a Prétear sem egy melodráma természetesen, pusztán egy hangyányit tágabb értelmezési lehetőséget ad a műfajnak. A készítők szerencsére bőkezűek voltak, már ami a poénokat illeti, de inkább a sorozat első felében. Végül pár szóban a grafikáról: a környezetrajzok és a karakterdizájn is szép, igényes munka, ráadásul miután Himeno részenként más lovag erejét veszi át, a kosztümök is változatosak, de néha elgondolkodik az ember, hogy egy harcos amazonnak valóban a fidres-fodros ruha a legjobb maskara démonveréshez, de legalább ez is a már említett herceglány-kultuszt erősíti.
Összeségében a Prétear egy nagyon is szórakoztató alkotás, így bátran ajánlom az ilyen típusú sorozatok kedvelőinek, illetve azoknak, akik szeretnének valami hasonlót látni, de annyira nem, hogy egy hosszabb animébe belevágjanak.
Értékelés: 8.2