Érdekes, pont az imént írtam valakiről, aki világhatalomra akar törni, például azért, mert akkor a világ összes nője  a lábai előtt hever majd.

A Photonnal is ez a helyzet, azt kivéve persze, hogy itt a negatív hőst vezérli az adott motiváció, rögös útján. És persze találkozik is azon egyetlen emberrel, nem is a világon, hanem az univerzumban, aki képes lesz vele felvenni a harcot, ha elszabadítja az univerzum legnagyobb erejét.
Kicsiny főszereplőnk ezúttal pedig Photon, a kőagyú szeretetéhes kissrác, aki mindig éhes, és mellesleg a kedvenc időtöltése a szeretett nő mellei között való pihizés. Elszökött testvérének hazavitele, és kalandos útja közben Photon találkozik valakivel, akinek mellei pont olyan jólesőek, mint régen érzett nővéréé, s így akad össze ugyanazzal a nővel, aki a kulcsa a világhatalomhoz vezető útnak, s ezzel az útjába kerül az előbb említett hataloméhes hímnek is.
A történet eredetiségéhez pedig hozzátartozik, hogy a mű nem az epikus szálért készült el igazán, habár a komikum mögül még az is kilátszik egy csöppet a történet végén. Az anime a napfényesebb, fekveröhögősebb, fanservicebb oldaláról nézi a kegyetlen és embertelen, vagy inkább túlontúl emberies, hatalomra törő gaz ember harcát a körülményekkel, és megmutatja nekünk, hogy a leggyengébb és ostobább, aranyos kis pöcs is képes bucira verni a nagy és erős, egyébként is perverz és pancser csúnyabácsit, ha az éppen bántani akarja a kedvenc fekhelyét, és mellesleg sötétségbe akarja borítani a világot, blabla...

A napfényes atmoszféra, világos szinek nem tesznek jót az epikus hangulatnak, ami egyébként nagyon elő sem bújik a történet legvégéig. A karakterek rajzolása is inkább hajaz a komikum kiélezésére, és minél furcsább megjelenésekre, ami persze rajta hagyja a bélyegét a látványvilágon. A legközelebb talán a chibi stílushoz levő rajzolásra jellemző, hogy kedvenc kis tompaagyú barátunkra leginkább egy rágcsálóféle jószág hasonlít, illetve a gömb, mint tökéletes forma, természetellenesen sokszor jelenik meg élőlényekkel kapcsolatban.
Hangokat, háttereket nem nagyon hallani az anime során, viszont ezért is bőven kárpótol minket a szinkron, ami kiemelkedően jó komikummal rendelkezik, és mivel minden karakternek karaktert formáló hang került a hátterébe, kicsit életszerűbb, nézőbarátabb a hat rész, mint a kor animéinek nagy része.

Photon, és kedves kis világa olyan naivitással lovagolják meg az animék már régesrégen jelen lévő sémáit, hogy nem lehet nem belepirulni a jó hangulatba és a nevetésbe miközben nézzük, de még így is távol van attól, ami egy komikus filmet igazán naggyá tesz, legalábbis így van ez mai szemmel nézve. Mindazonáltal a humor örök, és a humor tárgya, a klisék kiparodizálása még mindig tud hatni a rekeszizmokra, és ez az igazi lényeg, popcornt és kólát kérek.

Értékelés: 8,9

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts