Egy újabb (1992-es) Miyazaki- anime, ami azonban néhány dologban más, mint amit már megszokhattunk.
Először is, nem a szárazföldön került sor a premierjére, hanem a levegőben. Először ugyanis egy Japan Airlines- gépen vetítették az utasok szórakoztatására. Másodszor: ez az anime nem elsősorban gyerekeknek szól. Számukra nem túl izgalmas, talán nem is nagyon érthető. A történet ugyanis a 30-as évek gazdasági válságának és a fasizmus térnyerésének korába kalauzolja el a nézőt. A helyszín az Adriai- tenger szigetvilága, a főhős pedig egy világháborús hős pilóta, aki disznóvá változott: Marco Pagot, alias Porco Rosso (a Vörös Disznó). A háborútól megkeseredett és az emberekből kiábrándult veterán egyedül él egy kis szigeten és fejvadászként keresi a kenyerét. Mindennapjai piti légi kalózok hajkurászásából és Gina, a bárénekesnő vendéglőjében elköltött kellemes vacsorákból állnak, mígnem felbukkan egy amerikai szélhámos, akiben (és gépében) méltó ellenfelére akad. Egy rosszkor jött légi támadás miatt kénytelen Milánóba utazni, hogy szeretett repülőgépét megjavíttassa, azonban itt is nem várt fejleményekkel találkozik: a férfiak nagy része máshová ment munkát keresni, a munkaképes lakosság nagy része nő. Így Porco gépén is fiatal lányok, asszonyok, nagymamák fognak dolgozni, sőt, ami a legrosszabb, a gép tervezését és a munkálatokat egy szemtelen, fiatal és talpraesett lány felügyeli. Mikor a kormányváltás miatt Porco szerencséje megfordul és a titkosrendőrség is a nyomába szegődik, sietősre fogja az indulást, a makacs lány azonban nem hagyja lebeszélni magát és vele tart.
A kedélyes, nosztalgikus hangnemű film remekül megragadja a két világháború közötti időszak hangulatát és jelentősebb momentumait. Nehezen emészthető vagy elgondolkoztató mondanivalóval ez alkalommal nem kell számolnunk, azonban a háború kapcsán nem maradnak el Miyazaki pacifista felhangjai. A női karakter a jól bevált sablont hozza: fiatal, magabiztos, elbűvölő, legjobban a Laputa Sheetájára hasonlít. A többi tipikus karakter is felbukkan: az esetlen, balfék rosszfiúk, a szájhős ellenség, sőt, még pár kedves öreganyót is kapunk. Ezúttal nem találkozunk rejtett világokkal, csodákkal, megmagyarázhatatlan, titokzatos lényekkel, a helyszín mindvégig maga a való világ.
A grafika reális, de gyönyörű, és maradnak a Miyazakinál megszokott kerekded formák is. A zene a korszakot idéző, kellemes. Különösen jó hangulatot teremt szerintem, hogy a légi csaták alatt is szól (sőt, hangosabban), így elveszi ezeknek a jeleneteknek az élét, esetleges drámaiságát.
És hogy vajon Porco Rosso visszanyeri- e valaha emberi formáját? Egyáltalán miért változott disznóvá? Na és persze mi lesz az igaz szerelem beteljesülésével? Ezekre a kérdésekre csak utalásokat találhatunk az animében. Aki nem kedveli a nyitott végű sztorikat, az bosszankodhat a befejezés láttán, aki viszont szereti, ha hatalmába keríti a nosztalgikus- romantikus hangulat, az nem csalódhat.
Értékelés:7,6