A Kino no Tabi igen szilárd irodalmi és filmbeli előzményekre épít, a különböző road-movie-k a 60-as évek amerikai B-filmjeinek meghatározó zsánerét használja. Hasonló módon épít a korai újkor európai utazás regényeire. Ugyanakkor egy tagadhatatlanul eredeti és szerethető alkotás az összes bumfordiságával együtt.

Kino beszélő motorjával járja a világot, minden egyes országban legfeljebb három napot töltve. Saját magát magányos utazónak tartja, kissé egykedvűen szemléli a körülötte zajló eseményket, apró nüanszokból lehet csak rájönni, hogy az egész felhajtást nem csak unaloműzésből csinálja.

A főszereplő karaktere szinte az egész sorozat folyamán háttérben marad, az epizodikus történetvezetés minden egyes alkalommal egy-egy 'különös társadalomba' enged bepillantást. A részek között kevés a visszatérő motívum, az egyes országok egy-egy fajta utópiát testesítenek meg, ahol az emberek egymáshoz való viszonya mindig más és más. Az epizódok kerete mindig elegendő arra, hogy ezeket a viszonyokat feltárja, kevés teret enged azonban arra, hogy igazi drámák bontakozzanak ki. 20 perc erre egyszerűen nem elegendő. Az is igen zavaró, hogy a sorozat steam-punk univerzuma nem áll össze egésszé: egész egyszerűen nem lehet elképzelni egy olyan világot, ahol ezek az országok egymás mellett létezhetnek. A Sliders című amerikai televíziós sorozat hasonlóan összeférhetetlen világai legalább egymástól függetlenül léteztek.

Minden zavaró dolga ellenére a Kino no Tabi mégis egy nagyon szórakoztató sorozat, ami igazi csemege lehet azoknak, akiket a rövid történetek kötnek le, és fárasztónak találják a bonyolult, sokszereplős sorozat-folyamokat. Kino a japán Columbo felügyelő. Mindig ugyanaz a kabát, ugyanaz a jármű. Ez is egy zsáner, amelybe bele lehet szeretni.

Értékelés: 7,8

Linkek:
Aoianime
Animeaddicts