Rövid és értelmetlen történet középiskolába éppenhogy belépő lányoktól a kicsit idősebbekig, akik nagyon jó barinők lesznek, megismernek fiúkat ("juuuuuuuuj") és más lányokat ("fff-fff" cicabox) és persze mindenből megtanulják, hogyan is bízhatnak meg egymásban, mert végül is ők a legjobb barátnők.
Van itt nővér és kishug-szerű kapcsolat, komoly és bolond páros, ártatlan és okos meg hülye picsa társulás; minden ami kell ahhoz, hogy egymást, párokon belül is, és a kis hatoson belül mindenki mást szivassanak, vagy éppen segítsenek, összevesszenek és béküljenek. Kérem szépen ez mind eredeti, és forradalmi, de olyan szinten, hogy nem is találok szavakat.
Az egyetlen, ami talán kicsit nyersebb lett, az a stílus, mégpedig a szexuális utalásokat tekintve (fanszervíz!) amik vannak bőven, mégpedig bizonyára azért, hogy a kis japán pöcsöket is leültessék vele a tévék elé, a nővérek és hugok mellett (alatt, felett)...

A csöpögés persze szép, és kellemes a grafika, de erről is inkább a jó évjárat tehet, viszont az talán sokat mond el a sorozatról, hogy a legélvezetesebb képsorok a lányokról készült legszebb képekkel, az opening és az ending három percébe sűrűsödtek.
A hangok szintúgy nem csurrannak nagyot, talán a már említett endingen és openingen ívül. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy kávézóba belépve is megtaláljuk az alkalmas stábot a kiscsajokra - mert akármilyen sokszor és különleges módon vinnyognának is a középsulis japán lányok hangját adó szinkronszínésznénik, ez odaát népbetegség, nem pedig nagyigényű hangjáték.

Összefoglalva: az első rész végére már csüggedten fejlehorgasztós darab. Kiscsajoknak röhögni, egyebeknek kis adagban annál nagyobb mennyiségű tudatmódosító szer mellé - meglepetés, szintén - röhögni.

Értékelés: 5,2

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts