Két évvel ezelőtt emberek ezrei figyelték nem kis izgalommal a torinói Téli Olimpia versenyeit, három évvel ezelőtt pedig egy olyan anime jelent meg Kaibara Rei történetei nyomán, melynek főszereplője erre a jeles eseményre készül - egészen különleges körülmények között.

Sakurano Tazusa,16 éves műkorcsolyázó épp, hogy csak belecsöppent ebbe a világba, máris a figyelem középpontjába kerül, ám sajnos nem annyira a kifejezetten bíztató, de még csiszolatlan tehetségével, mint inkább még csiszolatlanabb modorával és korcsolyaéles nyelvével, amivel sikerül kivívnia a sportújságírok ellenszenvét. Ráadásul miután a versenyek egyik kritikus pontjánál újra és újra elbukik, a riporterek sem restek a lehető legrosszabb színben bemutatni, valamint folyton legnagyobb vetélytársához hasonlítgatni őt, s ez nem kis mértékben terheli Tazusa lelkét, még ha nem is ismeri be. Ugyan még lenne esélye a válogató tornákon bizonyítania, de az élet újabb akadályt gördít a lábai elé, nem is akármilyen formában...
Pete Pumps, 16 éves kanadai műrepülő, tehetséges pilóta, aki szinte csak úgy táncol az égen a repülőjével. Lélegzetállító manővereivel mindenkit elkápráztat, ám legjobb előadása közben a műszerek meghibásodása miatt gépe lezuhan, s a fiú rögtön életét veszti. Legnagyobb meglepetésére azonban a Mennyek Kapujában megálljt parancsolnak neki, s kimondják: földi bűnei miatt még 100 napig szellemként kell tengődnie egy testben. S nem is akárkinek a testében...
Hogy a kiválasztott miért éppen Tazusa, arról csak sejtése lehet a két fiatalnak, ám a lányt ez teljesen hidegen hagyja. Innentől kezdve, az Olimpiára való készülődés mellett fő célja az lesz, hogy megszabaduljon Pete-től, ám próbálkozásai természetesen mind kacagtató kudarcokba torkollnak. Az anime kettejük történetét, valamint Tazusa személyiségének a fejlődését dolgozza fel - illetve mutatja be, hogyan változik mind a korcsolyázáshoz, mind az emberekhez való hozzáállásában, melyhez nagyban hozzájárul Pete őszinte és kedves támogatása is.

A fentiekből tehát világos, hogy egy shoujo-sport animéről van szó, s a kettő téma végig kiegyensúlyozottan szerepel egymás mellett. Először is láthatjuk a fiatal sportolót, a megerőltető edzéseket, a kellemetlen sajtótalálkozókat és szinte mi magunk is érezhetjük a versenyek előtti izgalmakat. Másfelől pedig ott van a lány, aki egy-két kivételtől eltekintve nem igazán enged közel magához senkit, s most mégis osztozkodnia kell a saját testén egy fiúval. A helyzet szintén több mint zavarba ejtő, hisz Pete mindent lát, hall és érez, amit Tazusa is, s mondanom sem kell, a humor fő forrása is mindig innen ered.
Az egyes részek előrehaladtával aztán a nevetés helyét átveszik Tazusa küzdelmei - a vetélytársakkal, az újságírókkal és önmagával szemben is. Ráadásul a feszültség végig ott lebeg a levegőben: ugyanis nem csak a nagy megmérettetés, de Pete távozásának a napja is egyre közeleg...

A sorozatot tehát nemcsak a sportrajongók élvezhetik, sőt. Akik nem értenek a műkorcsolyához, mint ahogy én sem, azok is vágjanak bele nyugodtan, mert az egyes figurák egész érthetően el vannak magyarázva és hát az előadások is nagyon szépek és szórakoztatóak, csak úgy, mint a valóságban. Ugyanakkor tipikus shoujo-elemeket is felfedezhetünk, ám néha az volt az érzésem, hogy a romantikusabb - drámaibb jeleneteknél a készítők pusztán magára a halál tényére hagyatkoztak, hisz az önmagában is elég megrendítő dolog. Ettől függetlenül szerintem ezekbe a részekbe egy kicsivel több érzelem is elfért volna.

Egy-két kifogásolnivalót találtam ezen kívül még, s ezek közül a nagyobbikkal kezdeném, ami a grafikával kapcsolatos.
2005-ös animéről beszélünk, ennek ellenére az emberábrázolás eléggé el van maradva kortársaitól, sőt egyes esetekben -de szerencsére csak a pár pillanatra feltűnő mellékszereplőknél- kifejezetten csúnya.
Ha egész pontos akarok lenni, 10 évvel korábban megjelent animéknél láttam ehhez hasonló karakterdizájnt. A zene viszont tetszetős, az opening és az ending pedig nagyon jól tükrözi a sorozat hangulatát. A másik ellenvetésem részben kapcsolódik a fentiekhez, s másra nem is tudok következtetni, mint az anyagi keretek szűkösségére, amivel a stáb tagjainak valószínűleg szembe kellett nézniük. Ennek tudom ugyanis csak tulajdonítani,hogy bizonyos korcsolyázós jeleneteket többször is felhasználtak és nem az egyes figurákra gondolok, hanem arra, hogy az egyik kűrt, úgy ahogy van, megkétszerezték. De mivel gondolom, a stábot erre rajta kívül álló okok kényszerítették, nem is érdemes többet fecsegni róla.
Talán amit még meg lehet említeni, az egy nagyon aprócska kis logikai buktató, ami miatt nem egyértelmű, hogy Tazusa képes-e látni Pete-t, mint szellemet vagy sem, de ez a probléma mindössze kétszer vetődik fel, s különösebb fennakadást nem okoz.

Egy szó, mint száz, a Ginban Kaleidoscope egy kifejezetten kellemes anime, ami 12 résznyi időt bőven megér a műfaj kedvelőinek, sőt a magam részéről még tovább is el tudtam volna nézni.

Értékelés: 8.2

Linkek:
AnimeAddicts
AniDB