Egy könnyed, hat részes ONA az androidok közeli jövőben való elterjedéséről és a használatuk körül kialakuló társadalmi jelenségekről. A rendező Yoshiura Yasuhiro, aki jellemzően rövidebb művekkel szokott előállni, és sokaknak biztosan ismerősen cseng az általa rendezett Pale Cocoon című anime is.

Az Eve no Jikan egy kávézó neve, aminek a házi szabálya az, hogy nem szabad különbséget tenni emberek és androidok között. A hétköznapokban ez a különbségtétel elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az androidok feje felett egy hologrammkarika lebeg, mint valami virtuális glória. Ezen kívül persze a viselkedésük is programozott, gépekként viselkednek. Nem úgy az Eve no Jikan területén. Robotokhoz híven betartják a szabályokat, és úgy viselkednek, mint az emberek. Olyannyira, hogy a néző sem képes megmondani róluk, hogy emberek vagy gépek. Ez már az első részben is érdekes helyzet elé állítja a nézőt, és valóban hatásos ötlet. Erre játszik rá az anime kameromozgást utánzó effektekkel: a kép időnként egy emberi szem nézőpontját veszi fel, ide-oda kapkodja a fókuszt, míg máskor ez a mozgás teljesen szögletes és darabos, mintha egy robot szemszögéből látnánk a jelenetet. Szintén gyakori a jelenetek végén a hirtelen eltávolodás, ilyenkor a kávézó egyik sarkából látjuk a jelenetet, mintha egy biztonsági kamera perspektívájából néznénk az eseményeket. Szerencsére ez nem hat annyira furán, talán sokaknak egyáltalán nem is szúr szemet.

A sztori kicsit patetikusnak hat, két főszereplőnk, Sakisaka Rikuo és Masaki Masakazu androidokhoz fűződő kapcsolatát követi nyomon, többnyire párbeszédek segítségével, amiket a kávéház többi vendégével folytatnak. Persze garantált az erkölcsi fejlődés, a végére főszereplőink morálisan magsabb szintre kerülnek android témában, nyitottabbak és toleránsabbak lesznek, ahogy azt kell. Inkább az a szórakoztató a műben, hogy a nézőt is hasonló helyzetbe hozza, mint amiben a főszerpelők vannak. Hozzájuk hasonlóan nekünk is találgatnunk kell, ki ember és ki android, és ugyanúgy véleményt kell formálnunk, ami persze nem biztos, hogy egyezik a főszereplőkével. Más animékben ehhez kapunk segítséget, általában többet tudunk a szereplőknél, látjuk azt is, amit ők nem, és persze vannak szócsövek is, akik megmondják mi a korrekt az adott helyzetben. Ebben az animében ilyenek nincsenek, a főszereplőkön kívül legfeljebb a kávéház vezetőjére támaszkodhatnánk, de ő ritkán mond véleményt, csak a házi szabály betartására buzdít mindenkit. A beszélgetések során aztán rajtunk áll, mit gondolunk a szerelmespárról, akik egymásról se tudják biztosan, hogy emberek vagy android-e, vagy a kisgyerek-nagypapa párosról, akiknél szintén nem egyértelmű a helyzet. Persze felvetődnek komolyabb kérdések is, de ezek csak a nézőben fogalmazódnak meg, fiatal főhőseink nem mélyülnek el az erkölcsfilozófiában, csak az egyes személyek megítélése fontos számukra. Utópiának ez így kevés, gondolatébresztésnek viszont megfelel. Nem túl csicsás, nem fekszi meg nagyon a gyomrot, a színvilágot is a világosabb árnyalatok uralják. A végén kibontakozó dráma kissé erőltetettnek tűnhet, de logikus következménye és lezárása a két főszereplő között felgyülemlő feszültségnek. A szenzációhajhász, agyonreklámozott animék világában kikapcsolódás megnézni egy ilyen világosabb, egyszerűbb, és alapvetően optimista kicsengésű animét.

Értékelés: 8,3

Linkek:
Wikipedia
ANN
AnimeAddicts
Animeweb