Minden rendben lesz!

Főhősünk, Shu, és a mű egyik legjelentősebb mondata ez, s mint ilyen többször is feltűnik: mindíg, ahányszor igéretet tesz azoknak a lányoknak, akiket meg akar védeni a világtól, ahova csöppent. Merthogy a világ, amit mi ismerhetünk főhősünkkel együtt, eltűnik, és egy fucsa lánnyal együtt őt is elviszik valahová, ami a sorozaton át folyamatosan bizonyul egyre rémálomszerűbb jövőképnek, mint egy más világnak.
Ezek ellenére a világ és kis bátor-bolond főszereplőnk története nem fonódik egybe: a világ nem fogadja be a fiút, akinek túl erősek az eszményei és bizalma önmagában. Még mások sem képesek megrteni, hogyan lehet valaki ennyire őszinte és bátor, mint ő. Míg hősünk próbál változtatni egy kicsit, de főképpen küzd azokért, akiknek megígérte, hogy minden rendben lesz egyszer. Ezt is kisfiúsan teszi, nem átlépve önmagát, és persze ezért meg is kapja azokat a pofonokat és rúgásokat, amiket a világ és a közte levő szakadék szül. Az anime egyik legjobb pontja az, hogy nem csinál heroikus ikont a fiúból, sőt, a sorozat egy részén át még szánalmas képet is kapunk róla, csakhogy aztán kiderüljön, ő az a bátor bolond, aki mindig jellemző a problémás korokra, és mindig van egy kis szerepe azoknak változtatásában.
Persze ezek mellett említeni kell, nem ő az igazi dinamizmus a sorozatban, hiszen ő szinte semmit nem változik, csak még erősebb lesz meggyőződésében, és érzéseinek további talajt kap: egyszer ő is részese annak a győzelemnek, amire mindig is vágyott. Az igazán változó és figelemre méltó szál, amiből hasonló sem akad sok az animék között, az a hozzá hasonlóan elrabolt lány, Sarah története, aki lány létére nagyobb meghurcoláson megy keresztül mint bárki más a sorozat képei során, és mégis, lányből nővé vális, erős, és magán átlépni tudó, gondoskodó nővé, aki bizonyosan vezetni fogja az eljövő korokat a poros kis világban, ahová rekedt.

A rajzolás szép, még az anime korát tekintve is, a jellegzetes figurák pedig hamar mindenki emlékeiben ott ragadnak majd. A formák, és vonalak erősen támogatják a személyiségeket, (például Shu az, aki erős akaratához, és bátorságához képest gyermekien kerek formákat kap, éppen ezért kissé mindig hihetetlenné válik a hősi mivolta, és válik bolonddá, aki csak egy dologra lenne képes egy szerencsétlenebb helyzetben). A világ képe szegényes, és habár a külsőségek magyarázzák, néhol talán túlzottan is egyszerűek a hátterek, és a környezet.
A hangzásvilág hasonló a képihez, ebben az aspektusban: szegényes, és nincs rajta hangsúly, sajnos még a szinkron terén sem, és nincsenek a karaktereket, és a világot mélyen altámasztó hagjátékok.

Meg kell mondani, a pengére fent viselkedés  és reakcióábrázoláson túl, a sorozat nem spórol megmutatni, hogy miféle kínokat szenvednek el szereplői, de szerencsésen még így is kívül marad a kínos, vállalhatatlan jeleneteken. Értékek, és viselkedésformák tódulnak, emberek ugyanazon múlttal, másfelé nézve, máshogyan látva a jövőt jelennek meg, ez pedig gazdaggá teszi az animét, gondolatokat adhat, és taníthat is valamennyit. Ajánlható, még kisebbeknek is. Tessék együtt megnézni!

Értékelés: 9,3

Linkek:
Wikipedia
Animeaddicts
Aoianime

Loguetown, a kezdet és a vég városa. A város, ahol Gold Roger született és ahol kivégezték.
Látni akarom a vesztőhelyet. Azt a látványt, amit A Kalózkirály látott élete utolsó pillanataiban.

Kevés olyan fejezetet láthatunk a shounen animék között, főképpen a One Piece kaliberében, aminek lenne olyan jó, egyáltalán lenne olyan fejezete, mint a Loguetownban töltött pár epizódnyi cselekmény.
A kis kalózcsapat, akik ugyebár végigverték a mögöttük fekvő tengert, már mint az adott térség legveszélyesebbjeként számon tartott veszélyforrás vannak nyilvántartva, élükön Luffyval, aki ezzel mit sem törődve (sőt örülve a fejére tűzött szép summának) szándékozik behajózni az útjában fekvő híres és hírhedt városba, Loguetownba, ahol is kezdetét veszi a kaotikus hajsza, kinek-kinek a maga apró vágya után, ami kénytelen-kelletlen olyan helyzetekbe sodorja a legénységet, ahol újfenn csak megmérettetnek, de ezúttal leginkább mielőttünk. A sorozat maga hinti el előttünk, hogy mit váratunk még, és mindannak, aki eddig kemény munkával jutott el, azaz megnézte az összes epizódot, közel eufórikus állapotokat okozhat, és ha eddig nem is alakult ki a kedvencek sorrendje, akkor ezúttal kialakul majd. Nem kell azonban a fejünkhöz kapni, ha a sorrend egyértelmű lesz, hiszen a nagy átlagnak, az animerajongók tömegének, mindig is megvolt a maga egyértelmű választása.

Ezen hírek után, talán meg sem lephet már senkit a hír, ha azt mondom, a fejezet kicsit megint szebben ábrázol, mint az ezelőtti részekben, és csak nagyon kevés hiba üti meg a néző szemét, már ha ezek keresésére van ideje és affinitása valakinek.
A hangzásba mintha szintén adódna valami plusz, értve itt akár a jobb időzítést, a háttérzenék immár tapasztalatot sugárzó használatát, illetve az egyre és egyre átéltebb, színeződő hangokat a seiyuuk részéről.

Nem egyszer lehet megnézni ez a pár részt sem, sőt, nekem eddig már számontarthatatlanul sok alkalommal sikerült, és mindannyiszor megkaptam azt a töltést, amiért belekeztem, illetve amiért végig és végignéztem az egész sorozatot már sokadjára is. Mert a kettő között túl sok a hasonlóság, a One Piece építő jellegű; hat ránk, és építi a saját világát, mindezeket pedig fantasztikusan teszi, folyamatosan előre és vissza is nyúlva saját világában, élővé, még szerethetőbbé téve azt.
Szokásaim rabja vagyok, tehát szívesen társalognék, s mivel eddig is mindenkit megkérdeztem, hogy mit gondolnak erről a kis epizódról a nagy folyamban, amit One Piece-nek nevezünk, hát most is megteszem, és ha valaki felveszi a fonál egyik végét, örömmel göngyölítgetem majd, hogy az írássorozat végén, egy terjedelmes írással osszam meg mindenkivel megint, hogy mit is gondlunk mi, a One Piece-ről, és mit is látunk benne.

Tengerre hát, kalandra fel!

Értékelés: 9,3

Link: One Piece Wikia